A+ A-

Férfiszerelem: Videózás 1. rész

Ez a nap is unalmasan tévézéssel fejeződött be. Zoli és István a kanapén punnyadtak. Aznap szinte alig csináltak valamit. Sétáltak nagyrészt, utána interneteztek egyet, de mivel csak egy szék volt a számítógéphez, Zolinak a férfi ölébe kellett ülnie, hogy lásson is valamit a monitorból. Ekkor lett figyelmes a fiú arra, hogy bizony István elég szép erekciót produkált, amitől maga is felizgult, csak egy valamit nem értett meg. Mért nem akarta Pisti, hogy lerendezze? Máskor is történt már ilyen, csak fordítva. Talán nem bízik benne? Lehetetlen! Zoli azt hitte aznap már nem is tudja meg. Ásított egy hatalmasat, mert már nagyon unta a filmet a tévében, és amúgy is rettentően fáradt volt. István ránézett, és megkérdezte ne tegyen-e be valamit jobbat.
- Tőlem. - válaszolta Zoli, de úgyis tudta, hogy majd elalszik rajta. Neki mindegy volt.
- Mondok neked valamit, Zolikám. Ezen tuti nem csicsikálsz el. Ha eléggé figyelsz rá, nagyon megindító lehet. - a kaján vigyora nem sejtetett semmi izgalmasat.
"Milyen film lehet megindító ilyen későn?" - gondolta magában Zoli, és még méllyebbre dúrta magát a kanapé puha szövetébe. Elhelyezkedett kényelmesen és várta a megváltást.
István berakott egy fekete tokos kazettát, majd átkapcsolt a videó csatornájára, és a nagy feketeségből egyszerre szöveg jelent meg.'18 éven aluliaknak nem ajánlott!'
- Várjunk csak, ez így nem megy! - jelentette ki a férfi, és még mielőtt a film tovább pöröghetett volna, kimerevítette a képet. Odament a kanapé mellett szekrényhez, és egy fekete kendőt vett elő valamelyik fiókból. Zoli háta mögé ment, és felkötötte neki azt, amit a másik fiú cseppet sem értett.
- Te ezt még nem nézheted meg. Inkább csak halgasd. Majd én nézem, de le ne merd venni, vagy kapsz. - indokolta tettét István, és most maga is kényelmesen elfoglalta a helyét, a kanapé bal oldalán. A kép megint elindult, és pár csendes perc után kis zenei alásfestéssel elkezdődött a film. Zoli rettenetesen bénán érezte magát, és nem sejtett semmit.
- Ez most komoly, Pisti? Végig fenn lesz ez az izé a fejemen? - kérdezte Zoli, hiszen nem ezt várta. István csak halkan nevetett fel. Nem akart zajt csapni, hagy halgassa Zoli a kiszűrődő hangokat.
- Maradj csendben, és minden le fog esni.. még az állad is.
- Ha te mondod. - s Zoli fülelni kezdett.
Először csak egy vékonyabb hangú fiút hallott beszélni, és még ekkor sem gyanúzott, majd egy feltehetőleg idősebb fiút is hallott, aki elég félreérthetetlenül kérte a másikat, hogy vegye le a nadrágját.. Itt már azért kezdte érteni mibe rángatta bele az ő hőn szeretett Istvánja. Végül kéjes sóhajok ütötték meg a fülét. Hosszú nyögések, és trágárkodások keltették fel hevesen az érdeklődését. Zoli nem bírt magával. A szíve egyre hevesebben vert. Levegőért kapkodott. Egy pornófilm ment a tévében, és ő nem nézhette! A hangok kezdték elérni a hatásukat, amikor Istvánkíváncsi lett Zoli reakciójára.
Felé fordult és igencsak elégedett volt magával, és az öteltével. Zoli kicsit előredőlt, és a szemöldöke néha egészen magasra ívelt, amiből látszott, hogy szeretné megcsodálni a hang tulajdonosait, de a férfi máshogy képzelte el az estét.
A félig nyitott száj, a fel-le járó mellkas, és a tény, hogy Zoli a ruháján keresztül símogatja magát nagyon tetszett Istvánnak. Olyannyira, hogy bevont még egy segédeszközt a játékba. Felállt, és megint a kanapé melletti fiókban kotorászott egy ideig, majd így szólt a teljesen vörös Zolihoz:
- Ülj csak kicsit előrébb, Zolikám, és rakd hátra a kezed! - a hangja durva volt, ami miatt Zoli azonnal engedelmeskedett. Akkor érte a legnagyobb meglepi, amikor egy bilincs csattant a csuklóján.
- Ez minek? - kérdezte sopánkodva. - Minek bilincselsz meg? Heh? Vedd le a szememről ezt a vacakot! Könyörgöm! Nézni akarom! Vedd le! - de István csak belecsókolt a nyakába, és valami ilyesmit mondott neki:
- Türelem, Zolikám. Türelem.
Zoli a kínok-kínját élte meg. Arra várt, hogy majd jól kiverheti, vagy Istváni leszopja, vagy bármi.. csak ezt a bilincses dolgot nem akarta megérteni. Nem nyúlhatott a farkához, miközben hallotta az egyre kéjesebb nyögéseket! Megőrült kishíjján, és könyörgött Istvánnak, hogy ne csinálja ezt vele.
- Psti.. Nee.. Vedd le légyszi ezeket! Vedd le! Nem bírom! ..én.. Felrobbanok. Meghalok, ha nem veszed le ezeket! Könyörgöm! ..téged akarlak. Csak téged. Vedd le végre ezeket!
- Óh, tényleg engem akarsz? De hát nekem semmi közöm ahhoz, hogy neked problémáid vannak odalenn. Te mégis engem akarsz? - a hangja gúnyos volt, és amit Zoli nem láthatott, a mosolya is. Játszadozott Zoli idegeivel. Tetszett neki, hogy így szenved, miközben tényleg őt kívánja már, nem is a filmbéli sóhajok tulajait.
- Téged! Igen! A farkadat akarom a számba! .. kérlek. Szopni akarok! A gecidet akarom.. Pisti..! Ne kínozz már tovább! Szeretlek!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.94 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Krisz 2003. 03. 31. hétfő 17:21
baromi vontatott
#3 TheChronic 2003. 03. 27. csütörtök 16:38
Kicsit elnagyoltnak tűnik,pedig az ötlet jó.Azért ilyen színvonalon nyugodtan folytatható! A sztori is...
#2 ? 2003. 03. 27. csütörtök 14:52
?
#1 Törté-Net 2003. 03. 27. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?