Egy budapesti kórházban

A sztori egy szép augusztusi napon történt. A hátránya ennek a napnak csak az volt, hogy kórházban feküdtem 4 nappal egy vakbélműtét után. Hát igen, ez kellemetlen, de lehet rajta segíteni.
Egy délután bejött meglátogatni a barátnőm, és ottléte átnyúlt a látogatási időn, így fogyott a nép a kórházban. Mivel még annyira szarul voltam, hogy csak akkor keltem fel, amikor tényleg muszáj volt. (A nagyon muszáj vécézést jelent. ) Szóval mosakodáshoz sem volt erőm. Ezért kedves barátnőm felajánlotta, hogy lemosdat. Volt ott szivacsom, úgyhogy neki is látott. Szépen elkezdett mosdatni. Már ez maga felizgatott kissé, és láttam rajta, hogy ő is élvezi. Megmosta a mellkasom, a hátam, és megkérdezte, hogy nem kéne-e mást is megmosni. Hát mondtam, hogy éppenséggel kellene, de most nem lehetek szép látvány arrafelé. Persze azt mondta, hogy őt az nem érdekli. Úgyhogy szépen lehúzta rólam a boxert, hogy ott is megmosdasson. Először csak nézett. Előbb a sebet, majd a leborotvált szerszámomat. Tetszett neki, nem látott még úgy, új volt neki. Ahogy nézett, megfogalmazódott bennem egy kérdés: Mi a túróért vagyok én ágynak szögezve?! És elkezdett mosdatni, ahogy megígérte. Gondolom mindenki sejti, vagy tudja mi történik ilyenkor. A farkam elkezdett duzzadni, és nem akart megállni, mikor már abbahagyta a mosdatást. Gyorsan visszahúzta rám a boxert és leült mellém. Erre mondtam neki, hogy nemá!!! Mondta, hogy nem lehet. Akkor megkértem, hogy csak egy puszit adjon rá. Ezt már eljátszottuk korábban is egy váróteremben, fogadásból bekapta a faszom. Egy puszit ekkor is különösebb rábeszélés nélkül adott. A faszom egyre nagyobb lett. Lüktetett, az agyam majd eldurrant. És abbahagyta. Mondtam a barátnőmnek, hogy folytassa.