Búcsú este

Anna fel-alá járkált az ízlésesen berendezett nappaliban. Kezében a cigaretta már majdnem elégett. Sosem szokott odabent dohányozni, de ez most valahogy nem érdekelte. Türelmetlenül várta, hogy megszólaljon a csengő. Habár még csak fél kilenc volt, és Zoltánt kilencre várta. Egyfolytában az elmúlt időkre gondolt, arra, hogy mit és hol rontottak el. Nagyrészt Anna hibája volt. Az egész csak egy kötetlen kapcsolatnak indult, már az első pillanatban megkívánták egymást, és a szex nagyon jó volt. Minden lehetőséget kihasználtak, hogy együtt legyenek, így Anna lassan megismerte Zoltánt, és a férfi jelleme annyira megfogta, hogy elveszett. Ám attól félt, szerető szavai talán süket fülekre találnak, hát csak tagadott, vagy hallgatott.

Majd jött egy görbe este, kicsivel több bor a kelleténél és egy nem várt vallomás a másiktól. Új fejezet kezdődött, két boldog hónap. A túlzott óvatosság és a bizalmatlanság azonban addigra már mindkettejükbe befészkelte magát. Zoltán mondta ki a végét. A gond csak az volt, hogy napi kapcsolatban álltak egymással, a munkakörük egyezett; képtelenek voltak elszakadni egymástól. Talán az önfeledt szeretkezések tartották őket össze még így is, ennyi hónapon át? A félelem, hogy a másiknak egyszer csak elege lesz, megbéklyózta őket. Bátortalan kísérletek sorozata következett az újrakezdésre egymással, vagy egymás nélkül, a végén hibát hibára halmoztak, és csak azt érték el, hogy állandóan megbántották a másikat. Mégis újabb és újabb éjszakákat töltöttek együtt, vágyuk csillapíthatatlan volt.

Anna kibotorkált a fürdőbe, hogy megmosakodjon. Nem sminkelte ki magát, azt akarta, Zoltán olyannak lássa őt ezen az estén, amilyen valójában. Ma hívta őt fel a férfi. Sürgősen beszélnie kell vele – mondta – nem mehet ez így tovább. Anna felriadt gondolataiból. Kulcs zörrent a zárban. Szíve nagyot dobbant. Hát persze – gondolta – hiszen még nem kérte vissza a kulcsokat. Eljött hát, talán utoljára. Még egy pillantás a tükörbe, és visszasétált a nappaliba. Zoltán ott állt az ablaknál, neki háttal. Nem vette észre, mikor belépett a nő. Anna elnézte a férfi széles vállát, érezte, hogy megmozdul benne valami. Kívánta Zoltánt. A háta mögé lépett, kezét puhán az izmos vállra tette. Zoltán összerezzent. Lassan megfordult, és Anna szemébe nézett. Tekintete komoly volt.
– Nem mehet ez így tovább! – mondta minden bevezető nélkül. – Huszonkilenc éves vagyok, szeretnék már egy társat, és kettőnknek ez nem megy! Értsd meg kérlek!