Változás 1. rész

A szolgálati helyiségben az utolsó vonat menesztése után is folyamatosan csacsogott Timi. Most sem zavart volna, tudtam volna pihentetni a szemem, ha nem kezd személyeskedésbe annak ellenére, hogy fél éve konkrétan közöltem vele, amikor mellém osztották be, hogy mindenről beszélhetünk, de a privát dolgaim tabuk.
– Figyelj már, Bogi... olyan hihetetlen, hogy tíz éve vagytok egy pár Józsival és mégis külön műszakban dolgoztok... Tudom, semmi közöm hozzá, de...
– Befejezed, Timi... – vágtam közbe, kinyitva az eddig pihentetett szemem és szúrósan néztem rá.
– Én tuti, hogy ha ilyen helyzetben lennék, ütném a vasat, hogy egyszerre dolgozzunk... bár tudom, ti vagytok a legrutinosabbak, de akkor is meg lehetne...
– ÁLLJÁL LE! – emeltem fel a hangom, élesebbre, magasabbra téve a hangszínem.
– Én tuti, mindig az a jó pasi mellett lennék, vagy az ölébe ülnék... mondjuk Csaba bébi se rossz... nem tudnád Józsit megkérni, hogy hozzon össze mink...
– ELÉG! – már közel voltam az üvöltéshez.
– Mi van, nem volt semmi az éjjel? Pedig már nem menstruálsz...
Na, ekkor ugrottam fel, rúgtam hátra a gurulós főnöki székem, ami a három méterre lévő falnak csapódva borult fel.
– Befogod azt a lepcses pofád! – csaptam tenyérrel az asztalra, hogy a kávés bögrém jó fél métert megemelkedett. – Kértelek, bazdmeg, hogy a privát dolgaimat ne erőltesd... De tudod mit? Leszbikus vagyok, Józsi meg Csaba melegek. Ők az egy pár, nem én és... – ekkor jöttem rá, a düh többet hozott ki belőlem, mint kéne. Timi arca a vörös szemafor színből hófehérre változott. Szó szerint kirántottam a fiókom, kivettem a cigim és a gyújtóm. Nem dohányoztam, csak ha feszült voltam... szívtam-fújtam el egy szálat. Forrt bennem a düh, főleg magamra. Timi szó szerint magzatpózba kuporodott, összeszorítva tartva előttem magát a székében, mintha attól félt volna, hogy megütöm.
Kint, mint egy dühös róka, róttam a repedezett beton peronon a métereket. Majd tíz perc múlva visszamentem a szolgálati helyiségbe. Timi a monitort nézte. Még mindig dühösen kaptam fel a bögrém, a konyhába mentem, csináltam egy tejeskávét. Ez a kis csacsogó elbaszta a pihenésem. Visszamenet a székem már az asztalom előtt volt.