A talpra állás 3. rész

A kocsiban csöndesen ettük a kétszersültet, mellé fóliás szalámit majszolva. Nem volt nagy reggeli, de elég volt arra, hogy csendben, még nem összeszokott mozdulatokkal induljunk a napnak. A kis Fiat 500 halk duruzsolással gördült végig az utcán. Ela egy sarokkal a munkahelyünk előtt kért meg, hogy tegyem ki.

– Itt jó lesz, – mondta halkan és már nyitotta is az ajtót.
Néztem, ahogy kiszáll, a reggeli fény körberajzolta a vékony testét, amit csak én tudtam, hiszen ő bő ruhában sietett. Kértem, hadd kísérjem be, hadd vállaljam fel kettőnket, de ő csak mosolygott.

– Köszönöm, Kriszta, de szeretném magam járni ezt a munkahelyi utamat – mondta és abban a hangban volt valami, amitől elhittem, tényleg így kell lennie.
A munkában figyeltem rá. Láttam, milyen fegyelmezett, mennyire tisztelettel bánik mindenkivel. Magázott, nem nézett a szemembe, ezzel is jelezte, hogy tudja, hogy ott más szabályok uralkodnak. Nem tudtak belekötni a régi dolgozók sem. Szorgalmas volt, halk szavú, de minden mozdulatában ott volt a méltóság.
Azonban, amikor hazaértünk, mintha kicserélték volna. Az otthon falai között leomlott róla minden szerep, minden forma. A hangja más lett, lágyabb, mégis határozott. Én pedig vágytam rá, hogy ez így legyen. Otthon ő vezessen. Ő mondja meg, merre tartunk. Én is alázatos akartam lenni, tanulni tőle, engedni, hogy megmutassa, milyen, amikor az ember a másikra bízza magát. Ela csak kézzel engedte kielégíteni magát, de ő tanító szándékkal mindig orálisan kényeztetett.

– Tanulj Krisztim! – Mondta, amikor én erőltettem, hogy végre megízlelhessem, kinyalhassam.
Egy hosszú hétig őrlődtem, ami miatt majdnem le is buktam. Hiába voltam fullosan kielégítve, a vágy mégis tombolt bennem. Ezt apa is észrevette.

– Ugye picim nem vagy megint szerelmes? – Kérdezte aggódva.
– Nem! – Vágtam rá talán túl hirtelen is, és elfordultam, mert lángolni kezdett arcom.
De, apa, imádok egy lányt! – Kiáltottam volna neki a nyakába borulva, de tudtam, hogy ezt nem szabad, ezt előbb fel kell vezetnem, és neki.
Pont aznap este – már az ágyban – Ela megszólalt.

– Ha szeretnéd... de csak ha agyban is készen állsz! Azt tedd, amit magadon éreztél, ami neked jó volt, hiszen nekem is az a jó, azért teszem úgy! – Puszilt az ajkamra. Én már ugrottam is combjai közé, de félúton az a vékony lány megfékezett.