Ödipusz komplexus

Szavazás átlaga: 8.22 pont (134 szavazat)
Megjelenés: 2015. október 14.
Hossz: 35 896 karakter
Elolvasva: 5 955 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Gyerekként kettős érzelmeket tápláltam apám iránt. 6 éves koromig nagyjából minden rendben volt. Bár minden este veszekedett anyámmal akármilyen kicsinyes ostobaságon,
de ez már természetessé vált. Ami igazán nyomot hagyott bennem az volt, amikor elkezdte néha alaposan leinni magát. Olyankor mintha valami másik énje jött volna elő.
Furcsa egy érzelmi hullámvasút volt ez számomra, hogy hétközben minden rendben volt,
de már előre lehetett tudni, hogy hétvégén menetrendszerűen érkezik az őrjöngés, majd mintha mi sem történt volna, kezdődött minden elölről. A legnagyobb gond mindig abból adódott, hogy apám csak úgy volt hajlandó elaludni, akármilyen sokat ivott is, ha anyám mellette feküdt az ágyban, de anyám nem akart vele aludni olyankor, mert az undorító piás és bagós szájszaga az egész hálószobájukat belepte. Ezt még valahogy el is viselte volna,
de amikor apám álmában felé fordult, és lihhentett egyet, anyámat a hányinger kerülgette. Miután apám elaludt, át szokott jönni az én szobámba. Igyekezett a lehető leghalkabban mozogni. Nem csapott zajt, apám mégis minden alkalommal negyed órán belül utána jött. Még vagy fél liter és jó néhány után is volt benne annyi éberség, hogy előbb utóbb feltűnjön neki, hogy anyám már megint nincs mellette. Minden alkalommal, amikor végre elszenderedtem volna anyám karjaiban, arra riadtunk föl, hogy apám becsapta a hálószobájuk ajtaját, majd mély, kába hangján üvöltözni kezdett.
– Kataa! Hova a kurva anyádba mentél már megint te ringyóó? Te mocskos kurvaa!
Ilyenkor többek közt ez volt az egyik legkedvesebb megnyilvánulása anyám felé.
Remegve anyámhoz bújtam, és halkan sírtam a takaró alatt, miközben ő átölelt engem.
– Ne félj! Téged úgysem fog bántani. Majd elmegy nem sokára, ha kitombolta magát.

Apám percekig ököllel verte az ajtót.
– Gyere ki az isten basszon meg! Hozom a fejszét és betöröm, ha nem jössz ki! Érted?

Sosem tágított. Anyámnak nem volt más választása, mint hogy visszamenjen hozzá.
Miután kinyitotta az ajtót, és elindultak a szobájuk felé, néhány apám száját elhagyó szitokszó után végre csend lett. Olyankor már lehiggadt, nem veszekedtek tovább.
Csak néhány ilyen alkalom volt, mert egyszer apám addig verte az ajtót, hogy félig már beszakadt a zár. Anyámnak be kellett látnia, hogy nincs értelme feszegetnie a határokat.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 17 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.22 pont (134 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
angel234
2021. május 2. 04:11
#22
Érdekes és néhol megrázó történet.
1
sunyilo
2021. január 14. 11:36
#21
A történet jó, és látszik a fejlődés azon is, ahogy megírtad. Csak így tovább!
1
Téboly
2016. április 3. 22:56
#20
Sportyman!

Egyébként azt a sértettséget csak te képzeled bele abba a bizonyos utolsó előtti mondatomba. Valószínűleg azért, mert te megsértődtél volna a helyemben🙂 Én csak tárgyilagosan megemlítettem, hogy normális kapcsolatom már nem lesz, mert anyám mindenkinél jobban felizgat.
Nekem nincs ezzel gondom🙂 Én ezt élvezem.
Ezen gondolkozz el!
Hogy sértettséget érzel magadban, miközben te akarsz lefeküdni anyáddal😀
1
deajk2008
2015. november 30. 17:22
#19
nekem nagyon tetszik és én erre 10p adtam... folytasd
1
Téboly
2015. november 15. 11:24
#17
Köszönöm az építő kritikádat Andreas!

Tudom, van még mit bőven fejlődnöm, hogy meglegyen az a bizonyos plusz a történeteimben, amitől átugranám a bővös 8-as határt, és erős 9-esre lennék pontozva.
Többet kéne olvasnom, hogy fejlődjön a fogalmazásom és a kreativitásom, de már nem kötnek le a könyvek.
Majd talán 20 év múlva visszatérek újult erővel.
A Zitakrónikák írójától lenne mit tanulni. Erre a szintre szeretnék egyszer eljutni én is, de még sokat kéne gyúrnom hozzá.
1
Andreas6
2015. november 12. 16:07
#16
Nos, ez már sokkal jobb. Még lehetne javítani a fogalmazáson itt-ott, de határozottan javultál. Írj még, a gyakorlattal még tovább fogsz javulni.
1
zsuzsika
2015. október 20. 07:50
#15
Nem rossz.
1
Téboly
2015. október 19. 12:01
#14
Köszönöm a pozitív visszajelzéseket!

Andreas,
ha majd itt jársz, érdeklődnék, hogy mi a véleményed erről a történetemről!
Az előzőre azt írtad, hogy primitív fogalmazás és felesleges szóismétlések.
Ez viszont már gondolom neked is tetszik. Ez már nem primitív, és reményeim szerint felesleges szóismétlések sincsenek benne. Ezen felül pedig bizonyos részektől eltekintve az életem történetét írtam meg. Többnyire valós elemekkel, és őszinte érzelmekkel.
1
l
listike
2015. október 19. 11:14
#13
Egész jó.
1
l
listike
2015. október 19. 11:13
#12
Egész jó.
1
z
zsolesz69
2015. október 18. 14:22
#11
Háááát?
1
sportyman (alttpg)
2015. október 15. 19:13
#10
Nem rossz, de valami hiányzik belőle. Valahol egy kis sértettséget érzek a fiúban, pedig ő akarta, hogy szeretkezhessen az anyjával. Kár az utolsó előtti mondatért!
1
a
A57L
2015. október 15. 13:45
#8
Erős közepes,többet is ki lehetett volna hozni belőle.
1
h
hairy_pussy
2015. október 14. 18:05
#7
érdekes történet 😉
1
szekely18
2015. október 14. 13:26
#6
Nem rossz történet!
1
veteran
2015. október 14. 09:04
#5
A vége egész jó.
1
f
feherfabia
2015. október 14. 06:34
#4
Közepes!
1
p
papi
2015. október 14. 05:57
#3
nem rossz
1