Lecsillapodva 1. rész

19 éves vagyok, Gábor. A falu szerint apám vére folyik az ereimben, de őt ismertem. Túl sok nő volt tőle várandós, így világgá ment. Anyám a saját szüleivel nevelt, nagyapám pedig mindent megtett, hogy férfiként neveljen néha túl szigorúan is.
Már óvodásként sem voltam angyal. Nyughatatlan voltam, mindent felforgattam, ami az utamba került. Az általános iskolában az ellenőrzőt cseréltették velem, mint más a zokniját. Intők, megrovások, figyelmeztetések mind részei voltak a napjaimnak és nem tudták hova beírni. Az igazgató nem rúgott ki, mert ugye kötelező az iskolába járás.
Hiperaktivitásomat az orvos próbálta kezelni, de én inkább a saját utamat jártam. Sípcsonton rúgtam, székeket borítottam, minden tiltott dolgot kipróbáltam a rendelőjében. Voltak pillanatok, amikor egy-egy nőcske pinája, vagy a nagyapán nadrágszíja lecsitított, de ez mindig ideiglenes volt.
Kevés volt a valódi nő, aki számított, így a lányok nők felkutatása szinte küldetésnek tűnt számomra. Péknek tanultam és a szakmunkásképzőben végre közel kerültem ahhoz, ami érdekelt, többen voltak a lányok. A bőr – és nemigondozó intézetben mindig velem kezdődött a sor és valahogy mindig a behívólistának az elején voltam.
Alig múltam tizenhat, mikor a korom béli lányok már nem hoztak lázba. Kiégtem tőlük. A fiatalabbak túl gyerekesek voltak, az idősebb, húszas csajok meg többnyire foglaltak, vagy éppen férjesek. A következmény? Verekedés, balhé, egy-két éjszaka a rendőrségi fogdában. Gyorsan rájöttem, nem minden pina ér annyit, hogy megveressem magam.
De a szemem mindig nyitva volt. A kocsmába ugyan még hivatalosan nem mehettem, de az ajtó résein, vagy csak a fal mellett hallgatózva minden infót összeszedtem. Persze nem dobtak ki ha költöttem a férjeik verejtékkel megkeresett pénzüket, amit a feleségek jótékonykodtak egy kiadós baszás után nekem. A nőkre mondják, hogy pletykásak, de a kocsma is az volt, ott derült ki, ki van fasírtban, kit csal a felesége, kit csal a férje. Szépen kijött a matek. A veszekedésekből születtek a többéjszakás kalandok, a “szünetekből” pedig a titkos kapcsolatok egészen addig, amíg a párocskák újra ki nem békültek.
Nekem jó tanulópálya volt ez. Megértettem, mit várnak el a nők, mit értékelnek igazán.