Csodás jövő

Valamikor a távoli jövőben. A Holdra telepített űrváros, Moon City külső negyedében.     Abraham Kim a holdjáróját vezetve haladt végig az utcán. Az ég, mint mindig, sötét volt az űr kékjétől, nem messze a szomszédos bolygó, a Föld fénylő kékségét lehetett látni. Az ultramodern, egyféleképpen szabványosított házakon és szabályos utcákon túl a sivár, kráterekkel borított, szürke felszín volt látható.
Ráfordult a Saturn Street 858812B-es számú lakótömb felhajtójára. Ismét magára vette a szkafandere sisakjáta fejére, mielőtt kiszállt. Belépett az ultrabiztonságos vákuumkapun,  amin túl, a belső térben már belélegezhető levegő terjengett. Levette a szkafanderét, majd a hordozható aktatáskával, ami egyben minilabor is volt, felfelé lépdelt a lakása felé.
Középmagas, 27 éves, félig ázsiai, félig fehér férfi volt, noha mongoloid vonásai nem voltak feltűnőek. Rövid, lapos, éjfekete haja volt, feje kissé szögletes, arca jóképű, de rideg, komoly és szigorú. Testhez feszülő, szürke overál volt rajta, a lábain ugyanolyan színű csizmákkal, pont úgy, ahogy a Holdon élő többi polgárnak.
Az 1. emelet szűk, szürke folyosóján sétált végig, majd megállt a 858812B/16.  számú, önnyíló ajtó előtt, ami a kis lakásába nyílt. Ujjlenyomat és pupillaszkenner feloldása után a bejárat kinyílt.     Belépett a kis lakásba, ami olyan volt, mint az összes többi. Letisztult, funkcionálisan kimagasló és kényelmes, modern, automatizált és biztonságos lakóhely volt. Egy futurisztikus kis egérlyuk.      Nem volt egyedül odabent. A konyhában valaki, helyesebben inkább valami szorgoskodott. Nála magasabb volt az a valami, és a hagyományos értelemben nem számított élőlénynek. Egy robot volt, egy kiborg. Feje rombusz alakú volt, hátulról előre hosszúkás, a felső két lapján egy-egy látószerv, a rombusz közepén pedig egy vékony nyílás a hangszórónak, amin keresztül beszélt. Barátságos dizájn volt, már-már komikus, régi rajzfilmbeli. A fej egy vékony, rúdszerű, rövid nyakkal csatlakozott a törzséhez. Testének többi része olyan volt, mint egy több darabból összerakott és összehegesztett, mégis harmonikus, szép, adonisz testtel rendelkező próbababáé. Igen előnyös vonalvezetéssel megrajzolt, mellizmot imitáló, az emberi mellkas helyén lévő ,, motorháztetője” volt, alatta szintén vékony, szabályosan egymás alatt, a középvonalat követve, kockahas szerűen további bemeneti egységei voltak karcsú törzsén.