A búcsú

Este van, nyár. Munka után Parlament mellett támaszkodom a korlátra. Perzselően meleg napot követő langyos szél hozza magával az éjszaka illatát. Lehunyt szemmel szívom be. Hallgatom a körülöttem nyüzsgő turisták zsongását. Csupa örömteli csivitelés és én megmosolygom ezt. Felnézek a Duna túlpartján kivilágított Várra, a Halászbástyára, a Mátyás templomra, a Citadellára, az odavezető Lánchídra. Gyönyörű, és teljes szívemből élvezni akarom ezt a látványt és az érzést, amit ez a hely kiválthatna belőlem, de még nem megy. Mert ő elment, mást választott.
Dühösnek kellene lennem és talán az is vagyok kicsit. Csalódottnak kellene lennem és az biztos, hogy vagyok. De legfőképpen szomorú vagyok. Mert jó volt és sokáig jó volt. Életem legjobbja. És tudom, hogy oka volt annak, hogy vége lett. Én sem figyeltem eléggé. Természetesnek vettem. Ez pedig a legnagyobb hibák egyike, amit elkövethetünk.
Viszont azt a 13 évet senki nem veheti el, az már az enyém és a legnagyobb kincseim egyike. Az emlékek vele, az emlékek róla.
Ahogyan először néztem meg Ritát és a csodás kerek popsiját, amin térdig érő, testhez simuló, szürke bicajosnadrág volt. Lopva bámultam meg amikor bejött a boltba vásárolni, ahol én dolgoztam. Én harminckettő ő éppen a tizennyolcadik szülinapjára készült. És azonnal beugrott, hogy már régebben is járt bent, amikor tán tizenhárom volt. És mivel az anyját már ismertem, mert ő is boltban dolgozott ugyanabban az utcában, mint én, később is találkoztunk. Egyszer éppen Erikával az anyjával beszélgettem, amikor odalépett hozzánk és rámnézett szúrós barna tekintettel és pillanatnyi hezitálás nélkül kifejezte, hogy tetszem neki. Azt hiszem már akkor belopta magát a szívembe, vagy csak roppantul tetszett nekem, hogy egy kamasz lánynak tetszem, vagy mindkettő. De mindegy is, mert a lényeg, hogy amikor pár évre rá megbámultam azt a számomra tökéletes feneket ezek az emlékek jutottak eszembe. És bár akkor még nem hívtam el egy randira, de már aznap elkértem az elérhetőségét a döbbenten és gyanakvóan rám bámuló anyjától.
Az első randink egy kerékpáros felvonuláson. A végén ott ült velem szemben mellei elé felhúzott térdekkel és én akkor belezúgtam. A barna hajába, a turcsi orrába, a fiatalságába és abba, hogy ezek mellet komoly dolgokról is tudtam vele beszélgetni.