Suttogó

– Kibaszott Kim Seok Woo! Mi a francot csináltál már megint! – a díszletek mögül egy kellemetlen külsejű, nagydarab fickó kiabálása hallatszik. Egyedül az a fiú nem zavartatta magát, akiről szó van, és nem mellesleg a fickó haragjának nagyon is örül... – Kikezdtél a vezérigazgató szemefényével? – folytatja a nagydarab, és közben az épp szidalmazott fiú felé közeledik.
– Mondtam már, hogy ne hívj így... – szakítja félbe flegmán menedzsere szentségelését. – Neked is, mint mindenkinek: Rowoon vagyok! Értve?
– Na, hogy rohadj meg akkor te... – ugrana a fiúnak, ámde ő sokkal gyorsabb, és persze ott az is közrejátszik ám, hogy két fejjel magasabb, nem úgy, mint a menedzsere, aki úgy néz ki lassan, mint egy malac. – Felmondok!... – puffog tovább a kocafejű. – Véged! Nem lesz több szereped, ha én nem...
– Legalább pihenek! – magasodik az ideges férfi fölé Rowoon. – Nekem van pénzem, míg élek, vígan elleszek belőle. De te? – mutatóujjával a mellkasát piszkálta már közben. – Éhen halsz! Bár van rajtad felesleg, abból elvegetálsz pár hónapig...
– Ezt még... megbánod, Kim Seok Woo!   – zárta le ennyivel, majd el is viharzott a próbáról.
Rowoon, többször került már bajba, ugyanis kissé nárcisztikus, és mindenkit, akit lehet persze, kedvére használ, amíg ő maga élvezi azt. Na, és itt a legnagyobb probléma! Ugyanis egyéjszakás afférjai vannak csak, és teljesen mindegy neki, milyen nemű, akit az ágyába visz. A szüleitől elfordult, mert úgy érezte, csak kihasználják. Ezért szemrebbenés nélkül állt apja elé, és vállalta fel a másságát. Nem is kell mondjam, egy homofób embernek ez mekkora pofon az élettől, így minden kapcsolatot megszakítottak a fiukkal.  Rowoonnak egy állandó pont volt csak az életében, és az nem más, mint a menedzsere, akit ő a háta mögött kocának nevezett el. Azonban ő sem bírta már az állandó kilengéseit, hangulatingadozásait, emiatt is váltak el egymástól pár hete. Azonban azóta Rowoon egyre mélyebbre süllyedt, és egyedüli barátja, Suzy tanácsára, döntött úgy, hogy pihenni megy.  És hova mehetne máshova, mint a Felkelő nap országába. Ott is egy kis tengerparti városkába, ahol senki sem ismeri. Persze már a repülőn szidta magát, amiért ebbe belement, hiszen aggódott, hogy kivel fogja elütni az időt, vagy mivel... De hiába is bánta ezt a lépést, attól ő még igencsak makacs, így nem visszakozott, gondolta, pihen egy pár napot, annyira nem lehet rossz.