Threesome 13. rész - Búcsú

Októberhez képest csodaszép idő van, süt a nap, nincs túl meleg, épp alkalmas a klíma a házasságkötéshez. Alan utálja a nagy meleget, míg szerelmének teljesen mindegy.  Több mint két év jegyesség után eljött az idő, hogy egybekelljen a még mindig szerelmes két férfi.
Persze, ha minden a terveik szerint alakult volna, és nincs a tragédia, már rég túl lennének rajta.

Kai a hátán feküdt, kezét felemelve csodálta a feketeköves karikagyűrűt, amit egy percre sem vett le azóta a nap óta...
Eljött a nagy nap! – gondolta, hiszen már azt hitte, nem lesz esküvő soha. Viszont szerelmét, emiatt sem hibáztatta volna, mert a lényeg, hogy együtt vannak.  Lassan kelnie kéne, mert a saját esküvőjük nem kezdődhet el nélküle.

Úgy döntöttek, hogy a nagy nap előtt külön töltik az éjszakát, már csak azért is, hogy jobban élvezzék a nászéjszakát.  Persze Alan ellenezte, teljesen kiakadt, hogy egyedül kell lennie a házban, és nem fekszik mellette a párja! Ígért a fiúnak fűt-fát, hogy nem piszkálja, nem nyúl hozzá, viszont ő ismeri már jól őt is, és persze saját magát, hiszen még most is gyengéi egymásnak...

Boldogságukat még most is beárnyékolja a szeretőjük, társuk tragikus halála.
Azon a bizonyos májusi napon, amikor a lány vásárolni indult, majd  a dugóban folyt el a magzatvize... hiába is volt a szakszerű segítség, a kórházban belehalt a szülésbe.
Magzatvíz embólia – ezt mondta az orvos – és nem mulasztás vagy műhiba.
Teljesen összetörtek mind a ketten, míg a kezükbe nem adták az újszülöttet.  Gyönyörű kislányuk született, és mint kiderült, Alan az apja, és nem is volt kérdés, hogy Anne nevét kapja. Sokáig gyászoltak mind a ketten, de a kislány létezése átsegítette őket a legfájdalmasabb időszakon.  Nincs nap, hogy ne gondolnának rá, vagy ne beszélnének róla, és bár még csak kétéves múlt a kicsi Anne, azt akarják, hogy tudjon róla, milyen csodálatos ember, nő volt az édesanyja.

*

Alan utált már egyedül lenni, Kai minden percben hiányzott neki. Így, hogy az esküvő előtt külön töltötték az éjszakát, a nappaliban vert tanyát.  Egész éjjel hánykolódott.
Legalább a kislányunk itthon lenne! – erre gondolt.
Anne-nel közös szobájukat már nem használják, minden úgy van még most is benne, ahogy hagyta a lány. Talán ha nagyobb lesz a kicsi Anne, majd ő beöltözik oda.