Szex és az Örök Város 2. rész

Hirtelen ébredtem fel.
– Laura! – kiáltotta a bátyám, Ray. A hangjában érzett pánik rántott ki teljesen az álomból.
Ray rémült arcán láttam, hogy valami baj van, és amikor követtem a tekintetét az ágyunk lábához, megláttam az aggodalmának okát.
Grace néni és Edwin bácsi álltak fölöttünk, karba tett kézzel.
– A francba – nyögtem fel, és próbáltam eltakarni a meztelenségemet.
Az arckifejezésük megfejtése nem volt egyszerű. Komolynak tűntek, de valami más is volt a háttérben. Különösen Edwin bácsi szemében csillant valami meg. És ahogy ott álltak, karjukat az oldalukon tartva... Ki áll így? Átláttam a színjátékon. Szórakoztatta őket a helyzet.
– Öltözzetek fel – mondta a nagynéném –, és gyertek ki hozzánk. Reggelire szobaszervizt rendeltünk.
Elhagyták a szobát, és becsukták az ajtót.
Ray teljesen kikészült, folyamatosan káromkodott magában, és kapkodva keresett valamit, amivel eltakarhatja magát. Megtalálta a tegnapi boxerét, és gyorsan magára húzta.
– Ray – szólítottam, de nem válaszolt. – Raymond.
– Mi van?
– Nyugi, kisöcsi. Minden rendben lesz.
– Mi...? Te... – hebegte.
– Szerintem viccesnek találták – mondtam.
Döbbenten nézett rám. – Te teljesen őrült vagy – mondta, majd tovább kutakodott a bőröndjében.
Kikászálódtam az ágyból, és összeszedtem a fehérneműmet meg a hálóingemet. – Nos – tettem hozzá –, nézzünk szembe a tényekkel, és derítsük ki.
Ray fogta a ruháit, és beviharzott a fürdőszobába, hogy ott öltözzön fel.
Minek játszanám a szemérmeset? A szennyesbe dobtam a koszos fehérneműmet, és elpakoltam a hálóingemet is. Ezután kiválasztottam egy bugyit, egy halványrózsaszín melltartót, meg egy virágmintás ruhát a szekrényből (én úgy pakolok ki, mint egy civilizált ember), és ott helyben felöltöztem.
Ray teljesen felöltözve nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját, épp mikor én félmeztelenül álltam. Láttam rajta, hogy belső harcot vív, miközben a melleimet bámulta. Furcsa pillanat volt, de ekkor ütött szöget a fejemben, hogy mennyire jóképű a bátyám – karcsú, mint Billy Mills, és olyan kifejező, mint James Dean. Hogy lehet, hogy eddig nem vettem észre?
Befejeztem az öltözködést, majd a fürdőszobába mentem, hogy elvégezzem a dolgom, megmossam a fogam és kifésüljem a hajam.
Eljött az idő.
– Minden rendben lesz – próbáltam újra megnyugtatni Rayt. – Azt hiszem.