A jégmadár röpte 13. rész

Olgát egy társkeresőn ismertem meg. Idősebb volt nálam egy kevéssel. Tényleg nem sokkal. Épp annyival, hogy ez izgatóbbá tegye a helyzetet, ha a megcsalás, az előre megbeszélt szexrandi, és az erotikus légyottokra szánt kis búvóhely nem tette volna azzá. Olga alacsony volt, mondhatni tömzsi, a haját szőkére festette. Nem láttam rajta semmi különleges ismertetőjegyet, sem különös formájú orrot, sem egy anyajegyet, amiről szonettet írhatnék, pontosan úgy festett, mint száz másik háziasszony, akikről megfeledkeztek. Csinos volt a maga módján, bár nem mondanám az esetemnek. Elsősorban az vonzott benne, hogy házas volt. Mióta válófélben voltam, rájöttem, hogy szükségem van a titkolózásra. És a szégyenre.
A bűntudattal átitatott testnedvek lettek számomra az elsőszámú afrodiziákumok.

Nem akartam „hazavinni” Olgát, mert a „lakásom” még mindig jobban hasonlított raktárra. Az Ajnával közös házba még vissza-visszatértem, a kulcsomat nem kérte el, csak épp találkozni nem akart velem. Jószerivel oda csak azért mentem, hogy magamat kínozzam. Bármit is követtem el az elmúlt hónapokban, az már egy bizonyos határ átlépése lett volna, ha a hitvesi ágyban dugom meg legújabb hódításomat. „Hódítás. ” Arról van szó, hogy Olgán már a profilképén is látszott, hogy szomorú, magányos, szenved. Ezt használtam ki.

Kivettem egy szobát egy kifejezetten titkos viszonyt folytató feleknek szánt panzióban. Olga ódzkodott tőle, hogy ott jelenjen meg.
– Tudni fogják, miért megyünk oda – szemlesütve kevergette a szójatejes kávéját. A kávé kilöttyent a kapkodó mozdulatra, és amikor sután lenyalta az ujjáról a tejhabot, az asztal alatt pompás erekcióm támadt. Ha arra kellett volna rávennem egy szopáshoz, hogy az űrbe jöjjön velem, valahogy arra is megpróbáltam volna rábeszélni.
– Ezeket a helyeket nem csak erre tartják fenn – hazudtam. A honlap nem fogalmazott egyértelműen, nehogy perelhetőek legyenek későbbi válások alkalmával, de erősen utaltak rá, hogy ügyfeleik szinte mind házasok, és szinte sosem egymással.
– Nem? – cukin nagyra nyitotta kék szemeit, finom ráncai kisimultak. Nem volt kifejezetten gyönyörű arca, inkább csak átlagosan helyes, de nagyon értett a sminkeléshez, szemeit pedig egy nőstényördög dévaj szemévé varázsolta. Láttam rajta, hogy hinni akar nekem.