A+ A-

Debby

Borongós délután volt. Lomha esőcseppek csúsztak végig az ablaküvegen. Lassan csordogáltak, libasorban, aztán félúton egymásban egyesültek. Debby üres tekintettel bámulta a cseppek nászát. Cigik gyúltak egymás után, füsttengerbe borítva a szűk kis szobát. A padlón ült. Lelke is letelepedett mellé... Az elmúlt napok történései mélyen beírták magukat az emlékeibe. De újra és újra előtolakodtak onnan. Néhány hete kezdődött.
Hosszú sötét hajával, karcsú testével, hatalmas őzike szemeivel sokak figyelmét magára vonta. Mindenkihez volt kedves szava, sokat mosolygott, de a fiúk mégis inkább csak barátként kezelték. Rengeteg haverja volt, élvezte is a népszerűséget, pasijai is voltak néha, de vágyott már egy igazi társra, ám eddig hiába várta a Herceget.
Egészen addig, míg a suliba be nem iratkozott egy Adonisz! A teste tökéletes, a tekintete mély, átható, a hangja bársonyos. Debby elolvadt a gyönyörűségtől, ha csak ránézett. A kora őszi idő kegyes volt a lányhoz. Olyan tikkasztó hőség volt, hogy "Adonisz" csak rövid sortban és szűk atlétában járkált a foiskolán, Debby szemei szabadon legelészhettek a gyönyörűre barnult izmokon. "Istenem, de csodaszép férfi!!!!"
- Szia, látom új vagy itt, sikerül eligazodnod? - próbálta magát helyzetbe hozni.
- Ööö, igen, kösz, azt hiszem menni fog. - és a fiú továbbment a folyosón. Napok teltek el eseménytelenül. "Ez a pasi akkor is kell nekem!" Kereste a lehetőségeket, amikor "véletlenül" összefuthatnak. Kicsit változtatott öltözködésén is, kihívóbb, merészebb lett. Szűk mini vagy hosszú szoknyákat hordott, épp csak cicit takaró kis toppal. A többi srác mohón itta a látványt, egyedül csak O nem akarta észrevenni. Úgy ment el a lány mellett, mintha nem is létezne.
Aztán az egyik bulin történt valami!
"Adonisz" a pultnál ült, kicsit lehorgasztott fejjel. Hosszú, barna hullámos haját általában szoros copfban hordta, de fürtjei most szétterültek vállán, beborították az arcát is. Debby elszánta magát. Nagy levegőt vett, és a fiú mellé telepedett. Beült a "pasifogós" pózba: keresztbe fonta formás lábait, amiket egyébként is alig takart el a szűk kis miniszoknya. Kihúzta magát, előre tolta mellét, átcsapta vállán hosszú hajkoronáját, félreszegte fejét, és várt. A fiú tekintete először a lány lábain állapodott meg, aztán lassan egyre feljebb emelkedett. Pásztázta combját, csípőjét, karcsú derekát. Kicsit megtorpant mély dekoltázsán, gömbölyű mellein, amik így melltartó nélkül is hetykén álltak. Debby beleborzongott a mustrába, de nagyon élvezte! Akkor döbbent csak meg, amikor tekintetük összetalálkozott. Vágy és szenvedély helyett mély szomorúságot fedezett fel a fiú szemeiben.
- Jól vagy? - kérdezte meglepetten. - Olyan sápadt vagy!
- Nem, egyáltalán nem vagyok jól! - és már el is fordult tole.
"Ez nem lehet igaz!!! Hát vak ez az ember???!!!"
- Segíthetek? - érintette meg a fiú vállát. Pólóján keresztül érezte izmai dudorodását, legszívesebben nyomban az ölébe huppant volna!
- Nem hiszem, hogy tudnál. De! Talán mégis! Rendelj nekem még egy sört, mert elfogyott a pénzem, baby! - vetette oda gúnyosan. "Mit képzel!!!!" Debby sértődötten pattant le a székről, majdnem derékig felcsúszott szoknyácskáját igazgatta, aztán elviharzott. Sírva szaladt hazáig. Megfogadta, hogy ezzel a bunkóval soha többé szóba sem áll! Reggel ajtócsengőre ébredt. Nagy kínnal kikászálódott az ágyból. Magára vette kedvenc frottír köntösét, belebújt nyusziprémes papucsába és odatámolygott az ajtóhoz. Kinyitotta. Aztán becsukta.
- Szia, csak én vagyok. Ne haragudj, ha felébresztettelek. Beszélni szeretnék veled! - jött a hang az ajtón túlról.
- Huh, öööö, egy pillanat... máris, csak, jajjj... - berohant a fürdőszobába, félve belesandított a tükörbe. "Sejtettem! Á nem, még rosszabb!" Alice Cooper és Marily Manson együttes klónja nézett vissza rá. "Jesszus!!!!!" Gyorsan nekifogott hogy eltávolítsa szeme alá folyt szempillaspirálját, vörös, duzzadt szemhéját hideg vízzel locsolgatta, lekapta a frottír köntöst, ledobta a nyusziprémest. Kócos loboncát gyorsan összegumizta, gyűrött pamut hálóingjét próbálta igazgatni, "eh, ez már így marad!", és visszaszáguldott az ajtóhoz.
- Most már bejöhetek? - kérdezte a fiú mosolyogva.
- Igen, persze, csak összekaptam magam. Gyere csak! - tekintete a padlón cikázott.
- Nehezen bár, de kiderítettem, hogy itt laksz. Csak azért jöttem, mert elég bunkón viselkedtem tegnap, és szeretnék bocsánatot kérni. Nem szoktam ilyen lenni, de tegnap este nagyon rossz passzban voltam. Azért történhetett. Megbocsátasz?
- Igen, tényleg bunkó voltál, de rendben, felejtsük el.
- Köszönöm - olyan kedvesen nézett rá a fiú, hogy Debby azonnal semmisnek tekintette előző esti fogadalmát. - Hogy hívnak?
- Jaj, milyen figyelmetlen vagyok! David a nevem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.31 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 vakon53 2016. 01. 24. vasárnap 09:14
Szerintem, roppant jó a poén a végén, megérdemel egy 10-est.
#9 A57L 2015. 06. 22. hétfő 04:22
Nekem nem tetszett.
#8 papi 2013. 11. 28. csütörtök 16:40
Nagyon jó
#7 genius33 2013. 02. 16. szombat 07:11
Remek történet.
#6 lulu 2002. 11. 14. csütörtök 16:20
a poen varhato volt, de akkor is teccett... :)
#5 LinkViki 2002. 11. 13. szerda 19:00
ez nagyon jó vótt,de a keményebbbek azok sokkal jobbak,mér nincsenek itt durvábbak..???lehet,hogy csak én vagyok hülye!!!vagyis az vagyok,ezt tudjuk!:-)na :-*
#4 John 2002. 11. 13. szerda 17:49
he he....jo humora van az ironak...he he...
#3 Snaky 2002. 11. 13. szerda 10:29
Egész jó volt... A vége mondjuk egyértelmü a közepétöl.

Miért van hogy aki isteni jó pasi az meleg? Nekem sose jutna eszembe, inkább naponta szexelek a barátnőmmel...
#2 KAKA 2002. 11. 13. szerda 08:45
Szerintem, roppant jó a poén a végén, megérdemel egy 10-est.
#1 Törté-Net 2002. 11. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?