A+ A-

Az almák fája

Fullasztó időjárást hozott az idei július. A hőmérséklet 30 fok felett. Szombat van, késő délután. A lakás egy katlan. Épp azon gondolkoztam, hogy el kellene menni valami hűvös, kellemes helyre, de hova? Megszólal a telefonom. A szám ismeretlen, ki a fene lehet? Elsőre ismeretlen, de kellemes női hang, és tényleg engem keres. Sziáz, tegez.
- Megismersz még?
- Hááát...
Csak lassan ugrik be, hogy a lányom barátnője lehet, akit „A Mentőakció” című opusomból már ismerhettek.
- Ági? – kérdem kisé bizonytalanul.
- Csakhogy lelesett.
Vidáman csevegve kérdezősködik utánam. Hogy s mint, merre, meddig... stb? Mondom, semmi, csak a meleg.
- Van valami dolgod, kötelezettséged a hét végére?
- Nincs, csak itt gubbasztok.
- Szóval nem vagy egyedül. És a gu, az melyik figura?
- Ööö... egyedül vagyok. – a papírtantusz lassan leér.
- És nem is vársz senkit?
- Nem.
- Nincs kedved átjönni hozzánk? Szívesen látnánk téged Zsófival együtt.
- Zsófit is hozzam, vagy már ott van?
- Igen, itt van, de ez nem a te lányod, Zsófinak hívják a húgom is. Szerintem ez eddig fel se tűnt neked. – gúnyolódik, és tényleg, teljes joggal.
- Csak ti ketten? – azonnal izgalomba jövök az emlékektől – Nem mintha nem mennék szívesen, de milyen alkalomból és hogyan?
- Ne félj, mindig akad alkalom az ünneplésre. Majd ha ideérsz, elmondjuk. Szóval akkor jössz?
- Naná – a hangomból nyilvánvaló lehetett a lelkesedésem, mert felnevet.
- Remélem, amilyen kitörő, olyan szilárd is a lelkesedésed. Akkor csipkedd, magad, mert mi „nagyon” várunk.
És ezt a „nagyon”-t úgy intonálta, hogy az máris betett nekem. (Lásd az előzményeket) Még szerencse, hogy semmi nem volt rajtam, mert megszorultam volna. Farkam már a remélhető, örömökre készült. Mivel mostanában nemigen volt nő az életemben, rettenetesen fellelkesült. Hozzányúlni nem akartam, tehát szépen vettem egy hideg zuhanyt, ami a felöltözéshez és induláshoz úgy is szükséges volt. Mit mondjak, nem sok idő kellett hozzá. Még szerencse, hogy a rendőrök nem láttak meg, mert a kocsimat is a vágyaimmal hajtottam, de akárhogy néztem utólag, a fogyasztásom ettől nem csökkent, hanem nőt.
Az út majd fél óra a Kelenvölgyig, de most 20 percig sem tartott. Megállok az utcában, de nem a ház előtt, nem kell mindenkinek tudni, hogy a lányok vendéget fogadnak. Becsengetek a kaputelefonon. Videós, de a képernyőn nem látszik semmi.
- Szia, te már ide is értél? – ez Ági hangja – Ez nem tartott sokáig.
- Hááát, nagyon igyekeztem, hogy mihamarabb láthassak titeket.
- Hogy láthassál, na persze... Gyere be!
A házban végre könnyebben vagyok. A kocsi légkondija ennyi idő alatt alig hatott, így végre kellemes hűvös fogad, valamint Ági egy vékony, combig sem érő pamuttrikóban. A félhomályban nem igazán látszott van-e alatta valami.
- Ebben a melegben még ünnepelni is csak hűsölve érdemes. Menjünk a fürdőszobába, Zsófi már a jakuzziban vár.
Erre a négyszemélyes kádra még emlékszem, ebben csutakoltam le anno a kislányt. Már a gondolat is felvillanyoz.
- Nem hoztam magammal semmit, amit felvegyek, nem gondoltam fürdőzésre.
- Gondolod, hogy kell?
- Végül is nem. – ez a lány már most felhúz engem.
Bemegyünk a fürdőbe. Egy kis zsámolyra ledobálom a ruhámat. Zsófi, a húga, már benn ül, és, bár a buborékoktól nem sokat lehet látni, de szerintem, rajta sincs semmi. Ági is ledobja a rövidke pendelyt, és bemászik a kádba. Lelkesen ugrom utána a zubogó vízbe. A víz szintjét egy kicsit furcsállom, leülve alig a mellemig ér, de ők biztosan így szokták.
- No, annyira azért nem kell sietni!
- Igazatok van, szóval, mi is az az „alkalom” amit velem kell megünnepelni?
- Nos, sok minden történt az után, hogy te elmentél. – kezd a meséléshez Ági – Eleinte mélységesen hallgattunk a velünk történtekről, de végül nem fért belém. Elmondtam mindent Anyunak. Elsőre hatalmas patáliával körített lelkifröccsöt adott, ami a beszélgetés végére sírásba csapott át. Kiderült, hogy a mi nagyszerű, „erkölcscsősz” apánk, már vagy fél éve, a velem egyidős titkárnőjével szűri össze a levet, és anyánkra rá se néz. Tulajdonképpen – úgy mondta – csak a gyerekeik „érdekében” tartották fenn a látszatot. Erre én is kiborultam. Még hogy miattunk! Szóval ezért láttuk olyan ritkán apát, hogy még igazán utálni sem volt időnk, de közben nekünk erkölcsről prédikált és hülye szabályokkal dirigált. Szó szót követett, és összeült a családi nőtanács. Abban mindhárman egyetértettünk, hogy így ebből elég. Ultimátumot kapott, és ennek következtében aztán tegnap este végre végleg elköltözött. Mivel a mi afférunk volt az egyik kiváltó ok – és persze sajátos, közös emlékeink miatt is –, mindketten úgy gondoltuk, hogy veled is megünnepeljük ezt a nagy eseményt. Na, Hugi, most már töltheted a pezsgőt!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9 pont (74 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 berher 2018. 02. 17. szombat 16:42
Már az előző rész is tetszett. Ez is 10p
#12 sunyilo 2015. 12. 5. szombat 22:46
Naggyon lyó írás.
#11 feherfabia 2015. 06. 20. szombat 07:14
nagyon jól sikerült!
#10 Sarianna75 2015. 05. 20. szerda 18:25
Véleményem erről hogy szerintem minden normális anya sokkot kapna egyből ha kiderülne hogy a 15 éves lányát egy ötvenes dugja , miközben a 20 éves álmaiból azon a farkon ül ami épp belőle kicsúszott ,, hát roppant élvezetes lehetett bár lehet csak az anya háborog bennem...amúgy a történet 8p
#9 listike 2015. 03. 6. péntek 12:15
Szépen megírt és esemény dús. Folytatsd légyszíves.
#8 Paja 2015. 03. 6. péntek 10:47
Mindenkinek köszönöm a biztatást.
#7 deajk2008 2015. 03. 6. péntek 07:30
nagyon jól meg lett írva, tetszett a felállás, igazán izgató egy alkotás lett, 9p és folytasd
#6 zsorzs29 2015. 03. 3. kedd 10:37
Nagyon tetszett!Remélem még fogsz ilyeneket írni.
#5 papi 2015. 03. 2. hétfő 19:00
Nagyon jó
#4 Andreas6 2015. 03. 2. hétfő 07:44
Nagyon tetszett! De jó lenne a főhős helyében lenni!
#3 Rinaldo 2015. 03. 2. hétfő 07:36
Szuper jó.
#2 A57L 2015. 03. 2. hétfő 07:19
Jól megírtad.
#1 Törté-Net 2015. 03. 2. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?