Nyomorúság 2. rész

Szavazás átlaga: 8.49 pont (47 szavazat)
Megjelenés: 2024. június 1.
Hossz: 14 288 karakter
Elolvasva: 1 482 alkalommal
Segíts! – Mondta. Én a markomba vettem a kézfejét és irányítottam. A lányom engem nézett, de eltakartam a szemét a szabad tenyeremmel, majd a melleivel foglalkozva a testére lőttem azt, amiből ő is lett. Érdeklődve kente szét, és nyalogatta ujjairól, ami rátapadt.  
Szégyelltem, utáltam magam, azért, amit tettem, de tudtam, hogy egy csodás nő lesz kislányomból.  
... Nem beszéltünk a dologról. Harmadik nap után gurult elém Viki.

– Apa! Mit szólnál hozzá ha... ha a hétvégére átjönne Kati?
– Jaj, kislányom! Elfelejtetted, hogy konferenciára megyünk Pécsre?
– Tényleg. Elfelejtettem. – Kicsit csalódott volt a hangja. – Akkor meg legközelebb, ha együtt leszünk? – Feltűnően kacsintott. – úgy.
– Viki – Leguggoltam hozzá, a kezem a kerekeken nyugvó kezére tettem.
– Nem lesz legközelebb!
– De miért? – Jött a kislányos kérdés, ami kiskorában olyan sok fájdalmat okozott, mint ez is. Szívem szerint átölelném, vinném az ágyba, de az eszem tudja, hogy nem lehet.
– Kislányom! – Szorítottam meg mindkét kezét.
– Lányom! A lányom vagy, a vérem! Az az egy is hiba, az is bűn volt! Nem szabad, érett nő vagy már! – Felemeltem az ajkát, hogy a szemünk találkozzon.
– Ugye megérted, ugye érzed a súlyát? – Csak bólintott és elfordult tőlem a rokkantkocsijával, és bement az íróasztalához.  
Fura volt, egyben ijesztő is, és örömmel kellett volna, hogy eltöltsön, – hogy ezután sem Pécsen, sem otthon nem hozta fel a témát – mégis aggódtam. Néha úgy éreztem, hogy véletlenül – vagy direkt – érintéseket provokált, kezdeményezett, de nem volt sem
e
alf
alf
sz
alf
ak
alf
os
, sem rámenős. Tudtam, ismertem, ez a viselkedés nem ő, van opciója, amit a tarsolyában rejteget. Komoly megfigyelés alatt tartottam. Szerda délután mosolyogva, tízezres percenkénti ütésszámmal írogatott valakivel a telefonján. Este végig mosolygott, de került. Hajnalban felkeltett.

– Apa! Fáj a hasam, görcsölök, hozol egy No-spat?
– Még nem kell megjönnie, vagy de? – Gondoltam végig, hiszen én is nyilvántartom, hogy legyen olyankor itthon intimbetét is.
– Jól tudod, ahhhh, még egy hét, de ez inkább a gyomrom.  
– Írok mailt, hogy nem megyek be...
– Bemész, hiszen ma félfogadásod van! Ha kell, szólok neked, vagy a szociális ápolónak, vagy a...
– Nekem szólj! Akkor írok az iskolának a KRÉTÁ-ba.
– Csak előbb, hozd a gyógyszert! Köszi! Míg el nem mentem, figyeltem. Ha tudta, hogy figyelem, akkor szenvedett, Ha nem tudta, hogy kukucskálok, akkor a telefonját nyomkodta. Munkába menet felhívtam Katit.

– Szia! Dogát írtok?
– Szia! Nem. Miért?
– Semmi, csak Vikinek görcsölt a gyomra. Írtam a sulinak, de ha nem néznék meg, tudj róla. Köszi. Jó sulit!
– Szia, szép napot. Reggel többször is hívtam Vikit, de csak felidegesített a rövid lerázó válasza, és hogy ne hívogassam. Pont ezzel tett bogarat a fülembe. Délelőtt lezavartam az ügyfeleket, és mondtam, hogy hazaugrom. A főnököm felajánlotta, hogy ha kell, maradjak is otthon, beül a helyemre.

– Tudod Zsé, ha nem pasi lennél... Na, ezért vagy jó ember, jó vezető, és igen, szeretlek! – Puszit küldtem neki, nevettünk mindketten
– És tisztellek, fiatal korod ellenére is! Csendesen mentem be a házba. A furcsa hangok csak megerősítették a gyanúmat, – ezért lopakodtam, – és növelték egy kicsit a félelmem. A nyögések – a hangból ítélve – a lányomé voltak. Lehet, hogy masztizik? De nem, felkacag, tehát nem egyedül van, és nem filmet néz közben. Kiléptem a cipőmből, hogy azzal se keltsek zajt. Az ajtókat nem lehet csukni, hogy Viki könnyebben közlekedjen. Benéztem a szobába és le is dermedtem. Szép női popsi meredezett felém, a feje a lányom combjai között bólogatott. Csüngött a melle, tehát idősebb a lányom korosztályánál. Elsődleges, kötelező szabály volt nálunk, hogy ha egyedül van, – még ha lassan tizennyolc éves is – nem enged be senki idegent a tudtom, és engedélyem nélkül.  
Szép fenék, szép, – most éppen ívelő – hát, és szép mellek. Megmozgatta a nadrágomba rejtett husikát, de dühös is voltam. Tudtam, hogy nem mehetek be, nem szaggathatom meg a barna hajú nőt, aki a lányomat nyalja, és aki ezt láthatóan élvezi. Tudtam, hogy nem mehetek el, amíg nem látom az arcát, de kételkedtem, hogy utána kérdőre vonhatom-e a nőt, és a lányomat? Erről csak a pszichológustól kérhetek tanácsot, de szinte biztos nemleges lesz a válasza.  
Ekkor egyenesedett fel a nő.  
Eszter volt az, aki intim viszonyba keveredett a lányommal. A mellei közé fogta arcát, majd csókolta, fogdosta az én kislányom kis törékeny melleit, aki a nagy melleket markolta. Nem féltékenység, inkább féltés volt bennem. Eszter tudatosan, precízen rendezte el Viki lányom lábait. Van gyakorlata a saját lányával. Hirtelen mozdult, amikor félrecsapta a haját. Reméltem, hogy időben húzódtam vissza, és nem látott meg, vagyis a mozdulatsora nem tört meg, lassan ráfeküdt a lányomra. Lábaközét a lányom combjára nyomta, a lányom pináját a combjával dörzsölte. Egyenletesen hullámzott a lányomon, akin láttam, hogy mennyire élvezi, harapja a saját ajkát, fogja a saját és Eszter melleit.  
Inkább Esztert néztem. Eddig is jó nőnek tartottam, de így – megkukkolva – meg azt mondom, hogy a lányom után talán a legszebb nő az élők közül. Éreztem a bensőmben, hogy Eszter lendülete megtört a szex folyamatában, mintha valami zavarná, de a lányomat kielégítette kétszer is. A combbaszás után folytatta a nyalást, majd kézzel dugta meg az én kicsi lányom punciját, aki, – mint régen a kis kabala játékát, – most úgy markolászta Eszter melleit. Tudtam, hogy ezen nincs mit agyalnom, nem maradhatok. A retinámba égettem Eszter meztelen képét, hogy ha majd személyesen beszélünk a későbbiekben, akkor is ez lebegjen előttem.  
A hivatalban már lement a roham, mire visszaértem. Zsének megköszöntem, hogy helyettesített. A kötelező kérdések elhangzottak a lányomról, amire sablonos válaszokkal feleltem, hiszen az igazságot még nekem is fel kellett dolgoznom magamban. Egy biztos, Eszter jó nő. A másik, hogy a lányomban van leszbikus hajlam.  
Indulófélben voltam haza, amikor rezgett a telefonom. „Kati anyja”, olvastam, azaz Eszter. Furcsálltam a hívását, hiszen még a lányát kéne várnia a suli előtt.

– Szia, Eszter! – Vettem fel.
– Szia, Péter! Gyors leszek, mert mindjárt kicsengetnek. Tudom, hogy tudod a délelőttöt. Nem sajnálom, de erről Vikivel ne beszélj! Holnap reggel tudunk találkozni? – Hadarta el, mert valóban hallottam a csengő hangját a háttérből. Megköszörültem a torkom, hiszen ez a lebukás egy tökönrúgásnál is erősebb érzést keltett bennem. Szégyent éreztem a kukkolás miatt, és értetlenséget a telefonért.
– Khmöööömm. Igen. Mikor?
– Reggel.
– Otthonról dolgozom, lehet nálunk. – De már néma volt a telefon. A lányommal erről nem beszéltünk. A barna hajszálról sem, amit a párnámról lopva vettem le. Reggel csacsogva vittem a suliba. Bennem, – ahogy egész éjjel is – az előző nap látottak és a ma reggeli beszélgetés kavargott. Vikit kitettem, ahogy más szülők, köztük Eszter is, a saját gyerekét. Eszter csak bólintott, és megvárta, hogy előre menjek. Tapadva követett. Ahogy kiszálltunk a kocsikból, már az utcán elkezdte a mondókáját.

– Nem sajnálom, hogy láttad, én is láttalak a lányommal. Tudom, hogy milyen kettőség volt érzelmileg benned. – Becsuktam az ajtót magunk mögött.
– És köszönöm, hogy bevállaltad Katival, és igen, tudom, nehéz lehetett ez Vikivel is. Vikit frusztrálja, hogy te nem vagy hajlandó folytatni vele. Hiányzik neki az az érzés, amit a másik fél jelenléte okoz abban a helyzetben. Katival a tesi órák alatt kezdték, próbálták egymást boldogítani. Kati szerint kevés sikerrel. A kerekesszékek nem siklanak félre, hogy segítsék a testek összeérését. Viki tudja, hogy én és lányom szoktunk úgy is együtt lenni. Viberen, majd levelekben is kérlelt, hogy legyek vele is, vigyem bele ebbe a témába. Tudom, hibáztam, hogy ezt nem beszéltem meg veled, de Viki kért rá, hogy ne tegyem, hiszen te poroszosan, következetesen neveled, és tiltottad volna.  Csend ülte meg a házat.

– Igen, következetesen nevelem. Igen, meg volt a kettőség, de jobban zavart a te látványod meztelenül, a te odaadásod, abban, amit tettetek. Akkor látva felmerült bennem, hogy kár, hogy a saját nemed vonz. – Eszter számára kényes területre akartam terelni a témát, de ő csak felnevetett.
– Tévedsz, Péter! Hetero vagyok, de a lányomért és a lányodért bevállaltam. Tudod, sokat forgolódtam azon éjszakán, amikor te és a lányom együtt voltatok. Igen, szívesen lettem volna a helyében, de hagyjuk, most értekezletre kell mennem.
– Megleptél! Lefeküdnél velem? – Nem tudom, mi ütött belém, megbántam már, de vissza nem szívhattam.
– Igen!... Szívesen!... Minden vágyam!... De nem most! – A döbbenet folytatódott, mert megcsókolt, és már ment is ki. Elbűvölve néztem a feneke ringását, a szoknyája táncát. Minden szabad pillanatunkban írogattunk egymásnak, és két napon belülre szűkítettük a találkánk idejét. Náluk nem lehet, hiszen a panel aljában lévő könyvelőirodában dolgozik, és én sokszor voltam már nála, ismernek, és én is ismerek mindenkit. Így maradt az én lakásom.  
Akkor jöttem rá, hogy Viki lányom mennyire ismer.

– Apa! Feszültebb vagy, mint szoktál lenni, elmélázol, csak ühümözöl... Van amiről tudnom kéne? Ami bánt? Amiben segíthetek?
– Jajj, Kislányom! Semmi! Új projektben vagyok benne, és azon gondolkodom többet...
– Nő? – Vágott közbe.
– Nem...
– Füllentős! Elpirosodott az arcod és félre néztél! Ügyes légy!
– Nem, nem, munka!
– Ha te munkának nevezed... Én inkább élvezném... – Vigyorogva elgurult a kerekesszékével, és a fenekembe mart az ujjaival. Eszternek megemlítettem, hogy esetleg engem kihagyva, a két lány egymással, de Kati nem zsibog ilyen téren, bár őt kezeli az anyukája. Erről is írtunk Eszterrel, hogy én azt az egyet is nehezen tudom kezelni. Rögtön meg is kaptam a frappáns választ.
„Igen, te férfiként másabb vagy, hiszen nálatok az elterjedt testiség az a közösülés. A való világ az én és a lányom dolgát csak élvezetes játéknak tekinti. ” 
Ezen elgondolkodtam, hogy meddig van játék, meddig van anyagi szolgáltatás, és honnét van az, hogy megvetendő. Ha úgy veszem, az én tettem beskatulyázható oktató jellegűnek, hiszen az is volt. Érzelemként csupán a gyötrődés maradt a számomra.

Eljött a nap. Viki szerint túltoltam a parfümöt, vagyis ma lesz a nagy nap. Legyintettem, de mutató és középső ujját összefonta, a szurkolás jelévé, vagyis mi így mutattuk a másiknak.
Eszter ismét rám tapadt. A levelek, a telefonbeszélgetések közel hoztak egymáshoz bennünket. Az udvaron már kéz a kézben mentünk, majd a folyosón egymásnak estünk, mint két tini. Csókok közepette szinte szaggatuk a másikról és magunkról a ruhadarabokat. Az ágyig érve már szinte csak úgy nem forrtunk egybe, ami nem is sokat váratott magára. Alig érte a háta a matracot, már felette voltam és toltam is be neki. Ütemesen dugtam.

– Lassíts, várj meg! – Sziszegte, a fülemet harapva.
– Ne izgulj, bírom többször is egymás után! – Majd még intenzívebben toltam neki. A testi vágyam felülírt mindent.
– Mehet beléd? – de már hörögtem
– Spricceld, legfeljebb... de már mindegy is. – Érezte meg a kilövéseim.  Tudtam, hogy neki ez a pár perc maximum előjáték, vagy még az sem volt, ezért magamra húztam. Nem féltem, hogy lelankadok, ahogy rajtam ült és az érettnői melleit fogtam. A szakirodalom szerint körte mellek, kicsit lefelé ívelten, – mint egy sísánc – indul meg, majd a lejtő végén egy nagy dombban végződik. Bimbója átlagos, de nagyobb a két lányénál, ahogy a cicijei is. Katié labdaforma, lányomé talán cső mell, mint az anyukájáé is volt. Eszter élvezte, hogy a merevségem megmaradt. Néha a hüvelyizmaival rászorított ellenőrzés gyanánt. Mikor lazított, éreztem, hogy csurog ki belőle nedveink keveréke. Elkezdte a lassú mozgását. Már tudta, hogy bírni fogom, főleg ha még mozog is. Mellei is ringtak, hiába tartottam őket a markomban. Gyorsult és egy kicsit előre hajolt, hogy – gondolom én – csiklója is kapjon impulzust. Már szaporán lélegzett, kicsit megnyitott ajkakkal, amit érzékien nyálazott meg magának a nyelvével, hogy ne száradjon ki. Szép és izgalmas látvány volt. Fizetős nők ilyet nem tesznek, az alkalmilag felszedettek meg siettek a férjhez, a baráthoz, vagy az anyucihoz. Hamar, hamar, legyünk túl rajta.  
Eszter már a vállamat markolta, éreztem a körmét a bőrömön, szerencsére még nem benne. Visszafogott, sikolyszerű hangokat adva élvezett, rám zuhant testtel. Nem adtam neki időt, hogy hosszan élvezzen, vagyis, hogy lecsengjen orgazmusa. A hátára fordítottam, pumpáltam rajta párat, amitől ismét szaporodott a légzése, majd kijőve belőle nyalni kezdtem. Szerencsére a spermám szétkenődött már benne, így nem volt egy szemernyi undorom sem, ahogy nyaltam. Volt egy csaj, akinek a szájába élveztem és visszaadta. Jó, nem öklendeztem, de undorral nyeltem le gyorsan a saját magomat. Most erről szó sem volt. Élveztem a nyalást, a csiklója ujjazását, mellei fogdosását. Eszter az orgazmusába ragadt. Hörgött, dobálta a fejét, majd a hajamnál fogva húzta ki a fejem a combjai közül. Engedelmes pasiként felcsúsztam a melleit szopni, közben a farkam már be is talált a célként tátongó lyukba. Eszter kikerekedett szemekkel nézett, látszott rajta, hogy mindenre számított, csak erre nem. Markolta a lepedőt, de a tempózásom lökéshullámai ennek ellenére ringatták testét. Aztán már csak csendben, remegve feküdt. Csókoltam, ajkait széttárva, zihálva vette a levegőt.  

– Elégelégelég! – Jajgatta, közben a seggemet markolva erősen tolt be, beljebb.  Éreztem a méhszáját a makkom hegyével. Neki feszítettem, így élveztem – már jócskán kevesebbet – az üregébe. Én bírtam volna még egy menetet, de szó szerint lelökött magáról. Széttárt kezekkel, lábakkal próbálta rendezni testében a dolgokat.  
Csapzott volt a haja, de csak lezuhanyozott, nem mosta meg. Én szótlanul néztem a ténykedését.

– Menj ki légy szíves! – Mondta a tükörbe, amiben meglátott
– Ilyenkor már zavar, hogy mint egy prédát méregetsz. Nem vagyok jó nő.
– Az vagy, de oké, kimegyek. – Mondtam, és kifordultam a fürdőből. Heti egy dugást, szeretkezést mindig összehoztunk. Tudtam, hogy a lányom is van vele időnként, és Katival már könyörögnek Eszternek, hogy segítsen összehozni egy női hármast. Valamiért Eszternek ez nem igen akaródzott. Nem kérdeztem az okát, ha akarja, elmondja, ha titokban tartja, nem tehetek ellene semmit.
Egy kiadós szeretkezés után fölém könyökölve mondta.

– Peti! Mit szólnál ha...
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 8.49 pont (47 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
veteran
2024. június 6. 11:40
#8
Ez is nagyon jó történet.
1
kivancsifancsi
2024. június 4. 18:01
#7
Ismét egy kiválóan megírt gyönyörű történet. Gratulálok és nagyon várom a folytatást.
1
t
tibee72
2024. június 4. 10:29
#6
Ez is jól sikerült. 
Szerintem is, hármas vagy négyes is lehet belőle.
1
I
Indiana Jones
2024. június 1. 15:59
#5
Szeretnék tiltakozni kedves Tiltakozó77, mert jobb lenne, ha a szülők maradnának meg a szexuális kapcsolatnál és a gyerekeket, is hagynák az egészséges szexuális kapcsolatok kiépítésében. Attól, hogy mozgáskorlátozott valaki, még ki tud építeni a korosztályával szexet, a megszervezésben segítsen a szülő, hogy technikailag meg tudják oldani, de a kiszolgáltatott gyerekkel a szex nekem visszatetsző és nem segítség. A történet jól van megírva és dicséretes, hogy ilyen érzékeny témát is fel mert itt vetni az író. Lehet velem vitatkozni.
1
Ez egy válasz Tiltakozó77 2024. június 1. 04:35-kor írt üzenetére.
n
nevem senki
2024. június 1. 14:37
#4
Ha télg ez boldogita ná a lányom el dobnám a búszke ségem és meg teném
0
Tiltakozó77
2024. június 1. 04:35
#3
A hármas talán a következőben megtörténik, de a nehyes sem zárható ki. 10.p.
0
didide
2024. június 1. 02:21
#2
Mint az első résznél itt is szomorú, de várom a folytatást.
1
T
Törté-Net
2024. június 1. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1