Vakrandi 12. rész - Tibor - Tünde

Tibor

A maratoni kefélés után Siófokról hazafelé a pályán a telefonom. Kriszta volt. Azt mondta, hogy Tündinél egy ominózus mondatomra bekattant a vezérhangya, és feltétlenül beszélnünk kell. Rosszat sejtettem. Görcsbe rándult a gyomrom, hogy megint pénzezni akar, ezt valószínűleg megérezte, mert így szólt:

– Ne aggódj, semmi negatív, de négyszemközt szeretném veled megbeszélni, nem telefontéma.  Megígértem neki, hogy ahogy lesz rá módom, megnézem a naptáramat, és keresünk egy mindkettőnknek megfelelő időpontot. A kezdeti feszültség után lazán végigbeszéltük a hazáig vezető utat, kielemeztük a hétvégi szexuális tevékenység egy-egy jól sikerült mozzanatát, vagy éppen egy frappáns poént. Leparkoltam a ház előtt, mikor letettük, de megígértette velem, hogy még aznap este visszahívom időpont egyeztetés céljából. Hangja türelmetlenségről és izgalomról árulkodott.
Felcuccoltam az albiba, bontottam egy doboz , kényelembe helyeztem magam, kinyitottam a céges és a privát naptáramat is, és hosszú beszélgetésre felkészülve tárcsáztam Krisztát. Búgó hangon vette fel, és hallottam, hogy valamit csinál a háttérben.

– Ha nem alkalmas, visszahívlak később! – Mondtam neki.  
– A fülemben vagy, a telefon valahol az asztalon, én meg teszem rendbe, amit a szalmaözvegy férjem művelt a lakással a hétvégén.
– Megnéztem a naptáramat, elég zsufi lesz a hetem, de szerdán munka után tudunk inni egy kávét. – Sugallva ezzel, hogy nem kívánok aznap a combjai közé kerülni.  
– Mit szólnál a Stefánia cukrászdához?
– Nem rossz, de negatív élmények kapcsolódnak hozzá...  
– a szőrével! Szerda ötre legyél ott, ne én várjak rád!   – Szinte utasított.  Szerdán reggel bevágtam a sporttáskát az úszós cuccal a kocsiba, nem tudtam, meddig értekezünk Krisztával, de bíztam benne, hogy marad még utána annyi időm, hogy ússzak egyet. Szerencsémre Valika elkéredzkedett korábban, így én is időben tudtam indulni, és öt perccel öt előtt beléptem a cukrászdába. Megkerestem a múltkori asztalunkat, gondoltam az Kriszta törzshelye. A pincérek rosszalló pillantásai megerősítették sejtésem. Negyedóra várakozás után 17: 10-kor befutott Kriszta, a főpincér mély hajlongással, régi ismerősként üdvözölte, és felajánlotta neki, hogy azonnal felszabadítja az asztalát és az úriembert átülteti.