Vakrandi 6. rész - Tibi-Tündi

– Tündi...  
– Csend! Tanulj meg ismét tisztelettel fordulni felém! Ne merj megszólalni! Gondolkozz, és ne azon, hogyan csinálj ki. Én bárhol kapok munkát, de ha a pénzes haverjaid elfordulnak tőled, te egy senki, földönfutó csöves leszel. Hidd el, tudom hogyan tegyelek tönkre! Bugyi, melltartó nélkül öltöztem. Nedves puncim a bugyimba töröltem és lazán dobtam Tibi ölébe. Hosszú, érzéki csókkal búcsúztam. Kiderül, Tibi milyen irányba megy el.  

Baromira megbántam, hogy logikus, realista agyam ellenére, minden észérvet kikerülve, – a romantikus énemre hallgatva – találkoztam Tündivel. Mondjuk a két héttel korábbi, parkolóbeli jelenete már előre vetítette, hogy semmi jóra nem számíthatok tőle, de amit a szüleim lakásában művelt az apám kedvenc foteljében, az minden rémálmot felülmúlt.  
Az apámról tudni kell, hogy régi vágású, kimért, eléggé prűd öregúr, ha megtudná, mi történt kedvenc foteljében, biztosan kitérne a hitéből, a kérdéses bútordarabot pedig a tűzre vetné habozás nélkül.
            Röviden: Tünde nehezményezte, hogy megkértem, mielőtt egymásnak és ágynak esünk, zuhanyozzunk le, hiszen egy vakrandiról érkezett. Sok mindenre számítottam, de arra a fennhéjázó, hisztivel vegyes arroganciára, amivel válaszolt, bizony nem gondoltam. Nem véletlenül járja a mondás, hogy „akkor derül ki kivel éltél, mikor elváltok”.  
Először borzasztóan feldühített a stílusa, az alpári modora, de aztán már csak szánalmat éreztem iránta. Mit tesz egy nőiessége csúcsán lévő szépasszonnyal a szexuális nyomor?  
            Fúriaként esett a saját testének, – ha egy férfi így nyúlna hozzá, tuti sikítva menekülne, a régi jó viszonyra tekintettel engem talán még fel is pofozna – és a szánalmas próbálkozásával, hogy eljátssza nekem az önnön keze általi orgazmust, rendkívül gyenge színészi teljesítményt nyújtott. Amikor hozzá akartam lépni, hogy a vállára terítsem a kabátját, és kikísérjem, félre értette, és halálosan megfenyegetett. Nem fostam le a lábam szárát ijedtemben, és addigi szánalmamba kicsi megvetés is vegyült. Viharosan távozott, én meg elgondolkodtam. Hogy vehette el a szerelem ennyire az eszem?
            Eldöntöttem, elengedem.