Vannak még véletlenek 2. rész

Előző rész ott fejeződött be, hogy Péter, azaz én egy 34 éves családos, 1 kislány apukája, építés vezetőként a Fő építésszel, csodálkozásomra az ő oktáviajával mentünk egy félbe hagyott építkezésre, úgy, hogy fél úton elkezdett cseperegni az eső is. Mellesleg ami fontos a továbbiak megértéséhez. Köztünk pont egy hete homo intim kapcsolat szerűség volt, értendő úgy, hogy kivertem a farkát, míg ő nekem huzigálta.

Az építkezés portája előtti utcán fordult le Zsolt.

– Ha tudom esni fog a te kocsiddal jövünk, bár nem hinném azzal is bemennénk, nem akarok térdig a mocsokban kajtatni. Még jó, hogy itt a cég vendég szállása és pont itt a kulcsa is. – ezt már nevetve mondta. Nem kicsit gyilkos szemekkel néztem rá.

– Péter. Bevallom hátsó szándékom. Szeretném számban érezni férfiasságod. – tudom bambán néztem rá, így nyíltan kimondta. – Szeretnélek leszopni. – hallhatóan nagyot nyeltem, majd köhögtem. Talán jobb is, mert így neki kellett folytatni. – Mindenképpen be kell menni. A biztik látják a nyitást zárást, az eltelt időt. Ne legyünk feltűnőek. Akár nyomdossuk a telefonunk egy szűk órát, vagy... – hallgatott el és mentünk csendbe be. Az ajtót bezárta és a kulcsot benne hagyta és ment a legnagyobb szoba felé. Én lassan, kétségek között szinte alig haladva követtem. A valós énem irtózott a helyzettől, világgá futott volna, de a rejtett sötétség kezdte átvenni az irányítást, hogy miért is ne, 20 éve várom, talán egyszer bekövetkezik, beteljesül a kamasz vágyam amire Zsolt akar rávenni. Bár ő maga nevében beszélt, de szívem mélyén én is megtapasztalnám milyen érzés a fasz rossz felén lenni. Azzal, hogy a szobába követtem szinte zöld utat is mutattam. A lehetőségem meg volt a nappaliba, vagy a konyhába menni. Ezt tudta Zsolt is és ekkor villant be Kriszta mosolya és tuti tudja ő is. Megálltam a küszöbön, jelezve hogy még nem vagyok biztos magamban. Zsolti gombolta az ingét, tette a szék karfájára. Trimmelt a mellkasa, nem annyira kigyúrt az izomzata, mint az enyém és így már látszik pici pocakja. Várt, majd, mint egyszer láttam a sógornőm szülinapjára kapott chipendél fiú, úgy gombolta nadrágját húzta cipzárját le. Nem volt rajta gatya, mivel egyből kipattant a farka.