Lakbér

Ez az egész COVID mizéria jól bejött nekem. Szexuálisan mindenképpen. Pénzügyileg nem annyira, de mindenben megtalálom az értéket. Hogy világos legyen: Van egy régi, kétszintes szállodám a közelében több iskolával és a helyi egyetemmel. Én is ott lakok, és sok időt és pénzt költöttem arra, hogy a szobákat szép, lakható kollégiumi stílusú helyiségekké alakítsam át, amelyeket – néhány kivételtől eltekintve – havonta bérbe adok diákoknak. A szállást biztonságosnak hirdetem: a lányoknak saját szárnyuk van, a fiúké a másik. A szobaajtók mindegyike a parkolóra néz, de minden ajtó látható a biztonsági kamerán. Mindenkit megvizsgálok, aki beköltözik és szigorúak a szabályaim: bármilyen kábítószer vagy bűncselekmény és repülsz. Mindezek mellett a lakók tisztelnek és tisztességes embernek tartanak. De sokan nem veszik észre, hogy amikor kedvezően alakul számomra a helyzet, igazi szemétláda tudok lenni.
Egyik délután sétáltam a birtokon, és hallottam, hogy egy halk hang a nevemen szólít. Megfordultam és láttam, hogy egy vékony, elsőéves bámulja félénken a szobája előtti járdát.
– Mi újság kedves Lisa? – kérdeztem vidáman, próbálva megnyugtatni.
– Ohhh... Az utca végén levő edzőteremben dolgozok tanulás mellett, de a vírus miatt elbocsátottak. Nem kaphatok munkanélküli segélyt, mert bevételnek számítják az ösztöndíjat, de az ösztöndíjam nem fedezi a lakhatást. Nem tudok lakbért fizetni, és lehet hogy abba kell hagynom az egyetemet! – mondta láthatóan megrendülten és sírni kezdett.
– Van egy ötletem, amit megfontolhatnál! Mindkettőnknek előnyös lenne. Ingyen lakhatsz itt, akár egészen a diplomaosztódig, ha néha megteszel nekem pár dolgot. – mondtam.
A behajlított mutatóujjam hátával gyengéden letöröltem a könnyeit, de a mellkasa fölött lefelé haladva, leheletfinoman megcirógattam a mellbimbóját a ruháján keresztül. Levegő után kapott, de nem szólt semmit és a szemembe nézett. Nem volt kétséges, hogy megértette, mit kérek cserébe.
– Gondold át! – mondtam halkan és elsétáltam.
Alig jutottam néhány méternyire, amikor azt hallottam:
– Mit lenne ha elsőre csak egy hónapról lenne szó? Félek, de nem akarok kiesni.
– Legyen! Nem akarom, hogy megijedj vagy kényszerítve érezd magad! Csak egy nagyon szép lánnyal szeretnék lenni, és biztosra venni, hogy ő is élvezi. – feleltem, miközben lassan visszamentem hozzá.