Lebilincselő makacsság

– Zoli! Zoli! – szállt a kiáltás a kert felől. A nevezett felkapta a fejét és kinézett a műhelyéből. Felesége a dús növényzetű birtok hátsó részén lehetett, mert nem látta. Úgy rémlett, hogy ilyenkor szombat délután teregetni szokott. De akkor mi baja?
– Mi van? – ordított vissza. Kicsit várt, aztán visszabújt a műhelybe. – Mindig van valami baja – mondta cimborájának, az éppen nála Gézának. A barátja hümmögött, ismerte már Helgát, volt néhány közös élményük is a makacs, kemény asszonnyal.
– Jó csaj, jó feleség, hihetetlenül jó feleség, de éppen olyan kemény is – bólogatott.
– Zoli! – csattant a hívás. – Hátul vagyok!
– Na, nézd már meg, mert leveszi a fejed – emelte meg a cimbora. – Aztán folytatjuk utána.
Megint előjött, komótosan átsétált a buja növényzet között, megkerülte a boxát és az újabb növényeket. Most már látta, mi baja van Helgának. A szárogatókötél két fa közé volt feszítve, tele ruhával, felesége pedig az egyik vékonyabb ágat markolva lógott félig a levegőben, másik kezével a kötelet tartva. Egyik lába a földön, a másik a fa törzsébe akasztva. A nagyjából tíz méteres kötél tele volt frissen mosott ruhával. Helga izmos, feszes teste könnyedén tartotta a súlyt, de látszott, hogy ha elengedi, kárbavész a mosás.
– Hát ezt hogy hoztad össze szívem?
– Ne kajánkodj, hanem segíts inkább – morgott az asszony. – Valahogy meg kellene tartani a kötelet.
– De mégis... Hogy csináltad?
– Kibomlott a csomó és láttam, hogy csúszik szét, aztán felugrottam és elkaptam a fát is, meg a kötelet is. De visszahúzni már nem tudom, elég hülye a helyzet.
– Még jó, hogy edzel – morogta Zoltán és elnézett a műhely irányába.
– Nehogy itthagyjál!
– Hozok segítséget. Így mégsem maradhatsz. Vagy elengeded a ruhákat.
– Azt biztos nem! Egész délelőtt mostam, kizárt, hogy elvesszen a munkám – húzott egyet a kötélen Helga. Csupasz karja méginkább megfeszült, úgy nézett ki, mintha Pallasz Athéné emelné a lándzsát egy görög múzeumban. Ujjatlan, combközépig érő pamut ruhája inkább mutatta, mint takarta testét. Zoltánnak összefutott a nyál a szájában. Odalépett, megcsókolta a feleségét.
– Te hülye fasz, ne engem szórakoztass, hanem segíts inkább – fordította el a fejét Helga. Férje elkapta felnyírt tarkóját és gyengéden, de határozottan megharapta a száját.
– Most mit szórakozol? A rohadt életbe, nem hiszem el.