Tűzijáték, de még milyen!

Két hete ismertem meg Annát. Akkor osztották be a csoportunkhoz a munkahelyemen, mint a legújabb kolléganőnket. A szerencse úgy hozta, hogy mellém ültették le, hogy beletanulhasson a feladatainkba. Miközben mutogattam neki a tevékenységünket óhatatlanul beindult az ismerkedés is. Na, nem mintha bántam volna. Sőt! Nyúlánk szőke lány volt kedves arccal és határozottan csinos alakkal. Hosszú combok, formás fenék és pontosan tenyérbe illő mellek. Rövid időn belül megtaláltuk a közös hangot, viszont az első hét végére, a vele kapcsolatos egyéb terveimről teljesen lemondtam. Kiderült, hogy egy már régóta jól működő kapcsolatban él a barátjával, én pedig nem szeretek zűrős ügyekbe keveredni.

Így hát ettől fogva csak, mint barát gondoltam rá és felhagytam a néha kicsit sikamlós célzásaimmal. Azért kellemesen töltöttük az időt. Nagyokat nevettünk és együtt töltöttük a munkaközben beiktatott cigarettaszüneteket is. Az, hogy nem akartam tőle semmit egyáltalán nem zavart abban, hogy besöpörjem a kollégáim irigykedő pillantásait. A változás a kapcsolatunkban hirtelen és meglepő módon következett be.
Augusztus 20 – dika hála az isteneknek munkaszüneti nap, most pedig ráadásképpen péntekre esett. Ennek megfelelően a nyolckor csörgő telefon még alvás közben talált. Morcosan hallóztam bele, nem szeretem, ha így ébresztenek. A vonal másik végén Anna volt:
– Szia! Felébresztettelek? – kérdezte
– Szerinted? – válaszoltam még mindig az előző stílusban
– Bocsánat! Hívjalak később?
– Igen!
– Jó, akkor most leteszem.

Ezzel letette, én pedig gondolkodás nélkül visszaaludtam. Másfél óra múlva ébredtem fel újra. Akkor visszagondolva a telefonbeszélgetésre, biztos voltam benne, hogy nem fog hívni. Igazat is adtam neki, mert annyira undok voltam, mint még soha. A reggeli kávém közben már azon gondolkodtam, hogy milyen ajándékkal fogom kiengesztelni, amikor legközelebb találkozunk. Ebbe a csendes bambulásba csörgött bele ismételten a telefon. Meglepő, de Anna volt. Rögtön mentegetőzni kezdtem:
– Szia! Ne haragudj a reggeliért, még nem voltam fent teljesen és nem tudtam mit beszélek! – hadartam a telefonba. A vonal másik végéről nevetés hallatszott.
– Oké! Semmi baj! Meglepődtem, mert ilyen még nem történt velem, de megbocsátok!
– Miben állhatok a hölgy szolgálatára? – kérdeztem immár megkönnyebbülten.
– Azt szeretném megkérdezni, hogy mész-e a tűzijátékra?