A+ A-

Tűzijáték, de még milyen!

Két hete ismertem meg Annát. Akkor osztották be a csoportunkhoz a munkahelyemen, mint a legújabb kolléganőnket. A szerencse úgy hozta, hogy mellém ültették le, hogy beletanulhasson a feladatainkba. Miközben mutogattam neki a tevékenységünket óhatatlanul beindult az ismerkedés is. Na, nem mintha bántam volna. Sőt! Nyúlánk szőke lány volt kedves arccal és határozottan csinos alakkal. Hosszú combok, formás fenék és pontosan tenyérbe illő mellek. Rövid időn belül megtaláltuk a közös hangot, viszont az első hét végére, a vele kapcsolatos egyéb terveimről teljesen lemondtam. Kiderült, hogy egy már régóta jól működő kapcsolatban él a barátjával, én pedig nem szeretek zűrős ügyekbe keveredni.
Így hát ettől fogva csak, mint barát gondoltam rá és felhagytam a néha kicsit sikamlós célzásaimmal. Azért kellemesen töltöttük az időt. Nagyokat nevettünk és együtt töltöttük a munkaközben beiktatott cigarettaszüneteket is. Az, hogy nem akartam tőle semmit egyáltalán nem zavart abban, hogy besöpörjem a kollégáim irigykedő pillantásait. A változás a kapcsolatunkban hirtelen és meglepő módon következett be.
Augusztus 20 - dika hála az isteneknek munkaszüneti nap, most pedig ráadásképpen péntekre esett. Ennek megfelelően a nyolckor csörgő telefon még alvás közben talált. Morcosan hallóztam bele, nem szeretem, ha így ébresztenek. A vonal másik végén Anna volt:
- Szia! Felébresztettelek? - kérdezte
- Szerinted? - válaszoltam még mindig az előző stílusban
- Bocsánat! Hívjalak később?
- Igen!
- Jó, akkor most leteszem.
Ezzel letette, én pedig gondolkodás nélkül visszaaludtam. Másfél óra múlva ébredtem fel újra. Akkor visszagondolva a telefonbeszélgetésre, biztos voltam benne, hogy nem fog hívni. Igazat is adtam neki, mert annyira undok voltam, mint még soha. A reggeli kávém közben már azon gondolkodtam, hogy milyen ajándékkal fogom kiengesztelni, amikor legközelebb találkozunk. Ebbe a csendes bambulásba csörgött bele ismételten a telefon. Meglepő, de Anna volt. Rögtön mentegetőzni kezdtem:
- Szia! Ne haragudj a reggeliért, még nem voltam fent teljesen és nem tudtam mit beszélek! - hadartam a telefonba. A vonal másik végéről nevetés hallatszott.
- Oké! Semmi baj! Meglepődtem, mert ilyen még nem történt velem, de megbocsátok!
- Miben állhatok a hölgy szolgálatára? - kérdeztem immár megkönnyebbülten.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy mész - e a tűzijátékra?
- Igen úgy terveztem, hogy a haverjaimmal kimegyünk. Miért? - kérdeztem vissza
- Csak azért, mert egy barátnőmmel mi is meg akarjuk nézni, és gondoltam találkozhatnánk! Végül is minél többen vagyunk, annál jobb nem?
- Jó, részemről rendben. Mikor találkozzunk?
- Még nem tudom melyik vonattal megyünk. Mit szólnál, ha a pályaudvarról felhívnálak és akkor beszélnénk meg?
- Rendben. Várom a hívást!
- Akkor szia!
- Szia! - válaszoltam és ezzel letettük a kagylót. "Na most mi a fenét csináljak?" kérdeztem magamtól. A haverokhoz már elígérkeztem, viszont a lányokat nem vihetem közéjük. Ha lemondom és utána összefutunk, az nagyon ciki lesz. Viszont azt sem mondhatom nekik, hogy nem tartok őket elég jónak ahhoz, hogy a csajokkal megjelenjek. Pedig ez volt az igazság, az ilyen sörözős kanbulijainkra tévedt lányok általában a végén sikítva menekültek.
Végül is a kegyes hazugság mellett döntöttem. Felhívtam az egyik srácot és elmeséltem neki, hogy a vidékről feljött rokonlányokat kell egész este kísérgetnem, akinek a szülei nagyon régimódiak, és ezért a testi épségem megőrzése érdekében nem vihetem közéjük a lányokat. Szerencsére a haverom jól fogadta a dolgot, még egy darabig eltréfálkoztunk, hogy miket csinálna velem a lányok apja, ha mégis kocsmázni vinném őket, aztán sajnálkozva letettem a telefont. A nap estig hátralevő része gyorsan eltelt. Miután sikerült megoldanom a találka körüli dilemmát vidáman készülgettem. Olyan hat óra körül aztán összeszedtem magam és elindultam a városba, hogy minél hamarabb találkozni tudjak a lányokat, ha megérkeznek. Miközben a metrón üldögéltem elkezdett szakadni az eső, mire a pályaudvarra értem már úgy esett, mintha dézsából öntenék. Ettől az összes jókedvem elpárolgott, biztosra vettem, hogy Annáék, amint megérkeznek fordulnak is vissza, mert kinek van kedve ilyen esőben a rakparton álldogálni.
Ilyen, és ehhez hasonló vidám gondolatok jártak a fejemben, miközben az érkező vonatokat nézegettem. Úgy tíz perc múlva vettem észre Annát, amint tőlem ötven méternyire a kijárat felé sétál egyedül, a mobilját nyomogatva. Rögtön ezután csörögni kezdett a telefonom.
- Szia! Merre vagy? - szólt bele
- Szia! Már meg is jöttél? - kérdeztem a tőlem telő leggondterheltebb hangon, miközben megindultam felé.
- Igen, most szálltam le a vonatról, itt vagyok a Déliben. Valami gond van? - kérdezte kissé csalódott hangnemben.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.11 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 listike 2017. 10. 6. péntek 17:09
Kedves történet.
#6 vakon54 2017. 09. 10. vasárnap 01:22
Megázás és tisztálkodásnélkűl nem igazánjó szeretkezni.
#5 zsuzsika 2016. 10. 14. péntek 10:21
Aranyos.
#4 bubu 2002. 09. 27. péntek 14:41
55 évem alatt, ez a szitu kétszer is megtörtént velem, de tüzijáték nélkül.
#3 Tau 2002. 09. 26. csütörtök 21:44
Király a történet!
LinkViki, ezt a honlapot nem csak 18on felül olvassák? :)
#2 LinkViki 2002. 09. 26. csütörtök 16:37
Elég jó!
Ja szeretném ha 16éves srácok írnának nekem.kiviki@enternet.hu
#1 Törté-Net 2002. 09. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?