Stacy 5-6. rész

Negyven perccel a telefonhívás után érkeztek meg a katonatársaim Mirandával és Emmával karöltve. Hamarosan mindannyian kint voltunk a medence mellett a fürdőruháinkban. Miranda lenyűgözően nézett ki apró piros bikinijében, Emma pedig elegáns volt a szerényebb fekete szerelésében.

– Jack! – szólalt Miranda, és elvette Mitchtől az első pohár sörét. – Hány éves most Stacy?

Stacy az a beszélgetési téma volt, amelyet legszívesebben mellőztem volna Emmával. Volt benne valami, ami szerfelett nyugtalanított, mintha nyitott könyv lennék számára.

– Tizennyolc – csuklott meg a hangom, remélve, hogy nem veszik észre.

– Még mindig versenyez?

Basszus!

– Igen. Valamikor a hét közepén lesz egy versenye. Szerdán talán.

Emma az egyik napozóágyunkon feküdt, és felénk fordította a fejét.

– Versenyez? Mi van???

Nem tudtam, hogy jó az nekem, hogy nem látom a szemét a sötét napszemüvege mögül.

– Torna! Stacy nagyon jó benne.

– Óh? Az ő korában én lovaglásban versenyeztem.

Megpróbáltam a beszélgetést más területekre terelni, és kíváncsi pillantást vetettem rá.

– Tényleg? Akkor volt saját lovad?

Elmosolyodott. Jóleső, melegség áradt szét bennem.

Jee! Ez ügyes volt!

– Valójában több is volt. Apunak van pár ménese, és imád kényeztetni engem.

Liam leült a nyugágya alsó szélére, és megsimogatta a térdét.

– Mondd el nekik, mit vásárolt neked apu ezen a héten.

Rámosolygott.

– Ne kérkedj drágám. Ez olyan közönséges.

Vállat vont.

– Hogyan is dicsekedhetnék, ha te kaptad a sportkocsit, és még csak nem is volt születésnapod?

– Mondtam, hogy szeret kényeztetni. Még mindig a pici lánya vagyok a szemében, és különbenis jó hangulatban volt.

– A francba! – gondoltam, még mindig nem tudok hozzászokni ahhoz, hogy Emma családja milyen mérhetetlenül gazdag.

– Bárcsak a barátaim tehetnék, hogy így elkényeztessenek.

– Mitől lett ilyen jó hangulata?

Egyik kezével kissé lehúzta a napszemüvegét az orrán, hogy rám pillanthasson, és közvetlenül a szemembe nézhessen. Addig állta a tekintetemet, amig kellemetlenné nem vált, mielőtt visszatolta volna a napszemüvegét az orrára.

– Fogalmam sincs.

– Bassza meg! – sziszegte közben Cooper.

Mereven nézett valamit, ezért arra fordítottam a fejem, hogy lássam, mit bámul annyira.