Egy történet

Délelőtt hívott az osztályvezetőm.

– Meeting! Azonnal! – Egy ajtó választott el, nem értettem miért telefonon szólt. Mentem.

– Mondjad Sándorom.

– Nem kell leülni. Holnaptól a titokzatoska jön át 2 hétre hozzánk. A főnök kérése te foglalkozz vele a legjobb tudásoddal.

– Oksa! Hol a személyi lapja?

– Ennyire ugye nem. Titokzatoska. Pont azért mert a nyers tényeken kívül semmi nincs, vagyis van a főnöknél.

– Rendben, úgy lesz. – mentem ki.

– Marcsi! – csak a fejem fordítottam vissza. – pletykák szerint a nagy ő kurogatja ezért titkolja. Mondjad a többieknek is ne álljanak bele. – bólintottam. Nálam ez semmit nem jelent, ha a csoportomban lesz vagy beáll a sorba, vagy csak az üres A4-es papírokat számolgatja.

Másnap 7: 45-re mindenki az asztalomnál volt. Mind a 6 munkaügyis csaj, plusz az új, Kinga. Röviden elmondtam minek van itt, nem beleállni, én fogom bevezetni ebbe a sötét, rejtelmes, nyers maszlagba. Röhögve mentünk kávézni, bevontuk Kingát is a semmit mondó beszélgetésbe. Az intelem lebegett szemünk előtt. Kinga csendes, szerény, nyugodt, nálam 2 évvel idősebb nő volt, mindenre fogékony. A munkaügy alapjaival tisztában volt a helyi dolgokba egy hét alatt belelátott. Második hét csütörtökén levittem magammal az irattárba. Odafelé a folyosón kérdezte.

– Marcsi kérdezhetek valami furcsát?

– Ne tartsd magadban. – vetettem oda foghegyről, ha eddig megbirkóztam vele, most sem húz be a csőbe.

– Miért olyan hideg, visszafogott velem mindenki ennél a cégnél. – megtorpantam, kerestem hol ebben a kérdésben a csavar. Felé fordultam, mélyen a szemébe néztem.

– Komoly?

– Mi komoly?

– A kérdésed.

– Igen. – elgondolkodtam, bár csak pillanatokra. Ha hallani akarja...

– Kinga! Fura ez a kérdés, de ha mazochista vagy hát rendben. Nyílt titok, hogy az összefonódásod, közös ebédek, sutyorgások a folyosón, közös kávézások a főnökkel, ezért vagy a hátad mögött titokzatoskának hívva, nos meggyőződés, hogy a főnök szeretője vagy. Betanítunk és valamelyikünket kitúrsz a vezetői székünkből. – egy darabig kikerekedett szemekkel nézett, majd őszintén, hangosan felnevetett a hasát fogva, nem megjátszva.

– Második. – még mindig kacarászott. – közgét végeztem, érettségi a legmagasabb végzettségem. Nem vezető, hanem R1 leszek. – látta a zavarom és az érthetetlen tekintetem. Rá is kérdeztem.

– R1?