Anyám, a festőművész

Anyám 40 éves és festőművész. Apám építészvállalkozó elég sokat utazik a munkája miatt. Én tavaly töltöttem a 18 évemet és jelenleg egy fővárosi főiskolán tanulók építészetet. Vidéken lakunk egy csöndes zsákfaluban. Egy pár éve elköltöztünk a nagyvárosból elegünk lett a nagyvárosi életből. Én most tértem haza a főiskolából. amint beléptem a házban látom, hogy anya tiszta ideg.
– Szia, anya! Mi történt?
– Szia, Mikikém. Á semmi, hagyjuk az egészet. Az a fő, hogy megjöttél.
– Na, tényleg anya mi történt? Légy szíves mond el.
– Én nagyon örvendek, hogy itt, vagy. De a tegnap óta idegesít, hogy egy gazdag hölgy megrendelt egy aktot és a modellem pedig 2 napja nem jelentkezik. A jövő hétvégére kell a festmény bekeretezve. Egy szép összeget adott előlegbe és a végösszeg is nagyon szép lesz, ha teljesítettem a kívánságát.
– Na de anya ne idegeskedj, ha csak ez a baj, akkor leszek én a modelled.
– Ne viccelj velem soha nem voltál még a modellem.
– Tényleg én komolyan gondolom. – ezzel a lendülettel elkezdtem vetkőzni.
Anyám csak állt megbabonázva. Először levettem a pólómat, majd a cipőmet lerúgtam és elkezdtem a farmeromat kigombolni. Anyám csak állt és engem nézet.
– Na, mi lesz, mit csináljak? – kérdeztem a bokszeremben a szoba közepén állva.
– Gyere át a műterembe és ott van, a heverő azon kellene le feküdnöd. Ott megmondom és megmutatóm, hogy hogyan is gondoltam. – ezzel kézen fogott és hátra vezetett a műterébe.
A főiskolán rendszeresen tornázok, úszok és spinningelek. Nem panaszkodók elég jól nézek ki nincs rajtam csak izom, a farkam 23 cm hosszú és kb. 4 cm vastag. Anya egy festett vörös hajú nő volt, aki kb. 60 kg, 170 cm magas és a melltartó mérete 80C, én csak tudom mivel egy párszor kutakodtam a fehérneműs fiókjában.
– Na, akkor feküdj le oda, de előbb vedd le a bokszered is. – mutatott a heverőre a műterem közepére.
Én mivel mindig is szófogadó gyerek voltam lerúgtam magamról a bokszerem és a meztelenül ledőltem a heverőre mind, aki már csinálta ezt. Anyámra néztem, de ő csak engem mustrált és majd felfalt a szemeivel.
– Jó leszek így? – kérdeztem tőle.
– Persze nagyon jó lesz. Maradj, így és ne nagyon mozogj.
Lassan el kezdet dolgozni, miközben minden féléről beszélgetünk. A suliról, apáról, a munkájáról nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de többször azt vettem észre, hogy az anyám folyamatosan a farkam nézi.