Miért 8. rész

A hossza a történetnek kiváló 8p

várom izgalommal

Oké, ezt tálán szigorúan magánban.

Mindig mindenben meglep és egyben cáfolja is magát az írói vénájával kapcsolatban. Itt van egybefüggően, értelmesen megírva jópár hozzászólás. Maga is jelezte a tükör fordítás élvezhetetlen maszlag lesz, tehát át kell írni, magyarosítani, élvezhetővé kell tenni. Vagyis olvasatomban ez úgy jön át, hogy van egy téma amit élvezhetően, értelmezhetően meg kell írni. Akkor mégis csak tud írni? Azt meg nem fogadom el életében nem volt olyan megtörtént esemény amit vegyünk tükör fordításnak és azt átmagyarosítja. Nos ennyiből születne meg egy saját írás. Megkérhetném, hogy csak egyet próbáljon meg megírni, tegyüknfel az első maszrurbáció, első szexuális élmény, akár mondjuk a közelmúlt vagyis utolsó szexuális emléke amit megosztana velem. Ha megkérem tesz egy próbát.....

Azok mind fordítások. Én úgy képzelem - lehet rosszúl -, hogy minden irodalmi műfajnak meg vannak a maga szabályai. Amikor kellemetlenül érzed megad a szöveg olvasása közben, az azért van, mert abszolút a saját feje után építi fel az író a történetet, vagy hibásan alkalmazza az eszközöket. Túlzásba visz dolgokat, vagy kihagy dolgokat, amire bizonyára szükség lenne, hogy az olvasó kedélyálapota, izgalmi szintje emelkedjen. Itt például a rövid történetekne lenne a helye, ha valaki több fejezeten keresztűl fokozatosan szeretné felépíteni az izgalmi szintet, itt arra nincs lehetőség, mert a szöveg nem egyszerre, darabokban jelenik meg. Más eszköztára van egy BDSM és más eszköztára van egy csoport, vagy tini, vagy egy leskelődős írásnak.
Anélkül, hogy utána olvastam volna, autódidakta megpróbáltam írni. Ezek mind csődös szövegek lettek. Amikor fordítani próbáltam, akkor meg azt vettem észre, ha túl szorosan, mondhatni "tükörben" fordítom, akkor élvezhetetlenül magyartalanra kerekedik a szöveg. Ha felvettem egy bizonyos távolságot, de követtem bekezdésenkén a szöveget, akkor az eredmény sokkal kellemesebb lett.
Tehát nem csak a téma szerinti eszköz, hanem még a nyelvi eszközök is játszanak az értékelésben.
Tehát, amikor azt írtam, hogy "nincs" képességem, erre gondoltam.
Viszont azt is észrevettem, hogy ha fordítok, akkor ha élvezem a történetet, akkor sokkal gyorsabban dolgozom, ha pedig nem, akkor az egész "nyögvenyelős", megpróbálom minél hamarabb befejezni, ettől nem koncentrálok eléggé, és a fordítás is csapnivaló lesz.
Sajnos akadnak sorozatok, amelyek eleje tetszik, de a közepén, vagy bármelyik részben a szerző (mivel szintén amatőr) kiesik a ritmusból, ez rám is kihat, nem élvezem a szöveget, és ismét "töpörödötté válik".
Amikor arról írtál, hogy "stipi-stopi', akkor meg az ugrott be, hogy tudom milyen óriási az általam ismert angol írások száma, amelyeket még téma szerint is szelektálnom kell, mert nem érdemelnek meg témák, hogy általam fordításra kerüljenek. Tehát nekem az a véleményem, hogy nem kell aggódni. Mindenki a saját eszköztárával ír, és olyan jól megírni dolgokat mint TE, csak TE tudsz. Ez látható volt, amikor az "Anya a hátsó ülésen" többször lefordításra került. A történet ugyanaz volt, és a különbséget csak az okozta, hogy ki milyen "magasról" látta át a történet folyamatát, mert ettől más-más minőségben került magyarításra a történet.
A "Semmi, senki, senkijé" az arra is vonatkozik, hogy nem kell félned attól, hogy valaki elveszi előled a témát. Amikor írsz valójában magadat adod. És ahogy írsz, sokat irigyelnek érte. Ha tehát magadat adod az írásaidban, nem tudják elvenni tőled a sztorit.
 

Igazából nem értem utolsó beírását. Irt jópár élvezetes történetet! Most mi van?

Köszönöm, a bizalmat, de pornó-irodalmi képességeimnek a határa csupán az, hogy nincs képességem. Így határa sincs. Amikor az itteni írásokat olvasom, akkor is folyton elgondolkodom, hogy mennyi mindenre menne az író, ha nem kellene minden fejezetben eseményt leírni, (minél cifrábban). 
Ebből a szempontból írástechnikailag nagyon felnézek Ernest Hemingway-re. Ő újságíró volt, és így ismerte a technikákat. Ugyanakkor sajnos  (szerintem) "himsoviniszta". De akkor is imádom a minimalista stílusát.

Hmmm érdekes okfejtés, hiába tér ei az eredeti témától, hiába nulla szexuális tartalmat tartogat nekem személy szerint érdekes esszé ami nem más mint egy tanítás. Történet kezd fejembe összeállni, ha megengedi fel fogom használni ezt is....köszönöm és szívesen olvasnám értekezését felcimkézés nélkül....

El nem tudok képzelni intimebb dolgot, mint a szoptatás. Gondolj bele, hogy hogyan szopik az az ember, vagy bármely emlős. Vákumot képez a szájüregében, a csecsbimbó ettől megdagad, és a nyelvvel megnyomva, a túlnyomás miatt a póluson keresztül kiegyenlítődik a nyomás.
Nos, mindig is úgy néztem a tehenek fejésére, mint valami szexuális aktusra. A tehénnek jó, a nagynénémnek jó, anyagilag is, de azért is mert az ember óhatatlanul hálát érez a tehén iránt, aki saját testével táplálja, az utódjának vélt embert, hisz fejés közben úgy viselkedik mint a borjú. 
Írtó szemétség, ha a szíved alatt hordasz egy gyermeket, majd amikor világra hozod elválasztják tőled, és azonnal eldöntik élet, vagy halál a sorsa. Élet, ha belőle is tehén válhat, halál, ha szerencsétlenségére fiúnak született. Mert ugye alfahímből van elég.
És nincs annál nagyobb szemétség, hogy vemhességek és szülések sorozata után is az életét úgy éli le a jószág, hogy egyetlen gyermekével sem ápolhatja a kapcsolatot.
Ezt manapság még fokozták azzal, hogy nem emberségesen fejik a szegény tehenet, hanem gépekre kapcsolják, és ha szenved attól, hogy feszül a tőgye, saját magának kell felmennie a gépre, ahol durván, és embertelenül kifacsarják, olyannyira, hogy gyakran véresre fejik és a kifelé nem látható túlfejés és a fertőző környezet következtében begyullad, és begennyesedik. És persze ha a tehén tőgyével baj van, mi sem egyszerűbb, mint elküldeni a mészároshoz, aki aztán jó alaposan letaglózza. (Aztán darálják, szárítják, extrudálják, és a saját anyjával etetik meg a gyermekét.)
Régen a parasztnál ez elő nem fordulhatott. Naponta legalább kétszer mint borja mutatkozott be neki, és a fehér kincs, amivel megáldotta, egyáltalán nem ösztönözte arra, hogy megszabaduljon tőle. 
Ma a Föld vizszennyezéseinek legnagyobb hányadát az teszi ki, hogy a szarvasmarha tenyésztés iszonyú mennyiségű vizet emészt fel, arról nem is beszélve, hogy a mesterségesen feldúzzasztott állomány étkezése/emésztésekor felszabaduló gázok lerombolják a Föld védelmi képességeit a világűrből érkező káros sugárzásokkal szemben.
Micsoda elképesztő gőg az ember részéről, hogy a maximális profit elérése érdekében tönkreteszi a Földet, majd az így befoly profitból, jó ha próbálja helyrehozni a károkat. de nem teszi, illetve "tudományos" programokat indít, hogy hogyan lehetne élni a Marson. Gondolom ott is röviddel a Terra-formálás után a gazdasági befektetői csoportok érdekében termesztenek valamit.
Álmodoztam. Álmomban azt láttam, hogy az ember átrepül egy másik bolygóra, ott kibányász valamit, valami nagyon fontosat és értékeset, amit aztán a Földön jó haszonnal el tud adni. Viszont a Naprendszer mozgását alapvetően befolyásolja, hogy a bolygóknak mekkora a tömege. Amint megváltoznap a paraméterek, a tömegnek megfelelően egy másik pályára áll a bolygó, és ki tudja, ha a Föld tömege megváltozik az ide hordott anyagok következtében, hova megy, miközben a Hold pályája apránként eltávolodik a Földtől. Sokan úgy tekintenek a Holdra, mint egy női minőségre. A Hold gravitációs hatásaival úgy mozgatja a vízeket, hogy kérdéses, nélküle létezhet-e egyáltalán az élet a Földön. Az hogy kísérőnk még velünk van nem csak ezt okozza. A Mars-on nem ritkák a több száz km-es szelek, viharok. Érdekes módon a Földön maximum a száz fölötti tartományig terjed. Úgy hallottam, hogy ezt is kísérőn okozza. Ha egy kavicsot fel kap a szél, vajon egy húsba milyen mélyen tud beleszaladni?
Valaki számolgatta, milyen hatalmas tömegűnek kell lennie a Mars telepesek űrhajójának. Nehézségek, amit túdós emberek MAJD megoldanak. Ha lesz rá idejük, mert más okos emberek azt is kiszámolták, hogy a Föld felmelegszik és a Kr. után kb. 2060-70 között, van aki előbbre teszi összeomlik a bioszféra. És ez már visszafordíthatatlanul elindult.
Mennyire igaza volt a Mátrix Smith ügynökének, amikor az embert vírushoz hasonlította. 

Mondják a paraszt a természet közelében élt. De ezt valami olyan hangsúllyal teszik, mintha az, hogy nem vagyok képes megenni a dolgokat, csak ha megfelelően el van készítve; hogy nem bírom ki két percig, hogy ne nyomogassam a telefonom gomjait; nem tudok magammal bírni, ha nem tudom meg mihamarabb, hogy ki a főnök a választások után a szemétdombon, és konkrétan érdekel, hogy mennyit, honnan, hogyan lopot. (Már elnézést, de ki nem sz*rja le.) 

Észrevettem magamon, hogy ha hírelvonást alaklmazok magamon, nem nézek tv-t; nem hallgatom a híreket, sokkal nyugodtabb vagyok. Talán ez a hosszú élet titka. Ez a titka annak, hogy hogyan élhetem meg azt a kort, amikor már nem élhetek a Földön.

Magyarán, elmondtam, mi a különbség a fejés és az onanizálás között. Ez - azt hiszem a NEM VIRTUÁLIS realitás - s nem kívánom, hogy ezt bárki is felcimkézte, hogy ez az én Copyright-om. A nap süt; egyelőre. És nem azért süt, mert én azt kitaláltam. Süt. És egyszerre áldás és átok. Nézhetjük sok nézőpontból. De nem fogjuk megérteni, ha felcimkézzük.

Egy nagy tanítóm mondta pár hónappal ezelőtt (Laár András): "Senkise senkijé."

Én meg szívesen olvasnám kettőjük közös gondolat párbajait, békességben és nagy szeretetbe!
Tisztelettel:

Álmoska5

Kedves SikeresOtto! Puding próbája az evés. Azaz írni kell a citromos címemre🙂 🙂
Köszönöm szépen az írását. Igérem, ahogy a szivacsos ami már egy feltöltött részben van ( kíváncsi leszek megtalálja e majd), úgy ezt is felfogom használni, de jelezni fogom, hogy öntől van. Tudom szerénysége mondatja önnel nem jól ír.... Én szívesen írnék önnel közösen, gondolja meg....
Kedves írótársak ez a lentebbi írás az enyém, nem szetetném ha valaki lenyúlná.
Még egyszer köszönöm...

Röviden, gyermekkoromban sokat voltam a tanyán. Nagyszüleimnek volt két tehene, akiket naponta kétszer fejtek. Rengeteg tejük volt. Árulták is a szomszéd falu piacán a tejből készített túrót, és tefölt.
Imádom a sajtot. Sajnos sajtot nem készítettek, vagy lehet, mégis csak azt én nem nevezném sajtnak, bár biztosan tévedek. A túrót összepréselték pogácsába, és bekenték valami trutyival, majd ha összeérett, ezt nevezték sajtnak, pedig számomre ez maga a pokol volt.
Ugye a túró készítésnél a tejfölt leszedték mielőtt nekikezdtek a túrónak, így az sovány volt, és ha a sovány sajtból préselt cipót megszellték, akkor gyakran a bele (bele, mint pl. kenyérbél) töredezett.
Nos gyakran néztem meg hogyan is zajlik a fejés. Az istálót belengte a tehénszar szaga, hiába volt alá almozva, és hiába volt tisztába rakva, fejés előtt, azért a trágyadomb közelsége az istálóhoz, nem volt olyan nagy. Nem volt persze vészes. A levegőt az átható ammónia illata töltötte meg. Imádom a Pálpuszta-i sajtot, vagy a Quarkli-t, amikor eszem a torkom mélyén felidézem ezt az ammónia illatot, és a szép gyerekkoromat.
Ott tartottam, hogy a teheneknek adtak valamit, amit majszolhattak miközben nekilátnak az almozásnak és fejésnek.
Amikor rendbe lett rakva minden, akkor odaült a tehén mellé a nagynéném, fejét a tehén oldalának támasztotta, mert ha ezt nem teszi, akkor úgy ítéli meg a tehén, hogy szexuális abúzus éri a melleit, és felrug székkel, sajtárral, mindenestül, vagy legalábbis a farkával egy jó izmosat odacsap.
Szóval fej a tehén oldalába, székre leül (gyakran mint a vadásznak ez is egylábú szék), és finom szappanos melegvízzel megmossák a tehén tőgyét és csecsbimbóit. Van neki négy.
A tehén igen kényelmes állat, nem olyan tühtig, mint a ló, ha teheti lekuporodik, mint a kutya, ilyenkor gyakran a tőgye és csecsei a földet, vagy akár a szart éri.
Szóval megmossák és a mosdótál helyére berakják a sajtárt, amibe a tejet fejik.
Ha láttál már borjút, amikor az anyját szopja, a fejével meg-megböködi az anyja tőgyét alulról.
Ennek több célja is van. Jelzi a tehénnek, hogy nem egy virtuális pettig következik bögölylegyektől, vagy nem Bodri potyázik egy kicsit a kajája mellé. És a borjú is érzi, hogy van-e elég tej a tőgyben, illetve jelzi az anyjának, hogy szopás következik. Amikor megnyomja a fejével a tőgyet, a tőgy szivacsos anyagában megmozgatja a tejet, ami felszabadul, és a helyére a mirigyekből új tej kerül, és a régi tej, onnan elkerülve, felesleges anyaggá válik, ami a csecsbimbóból mint a SZIVACS kinyomható. A csecsbimbó végén gyakram több pólus is van, ilyenkor többszálon is csorog a tej. … vagy inkább spriccol.
A meleg tej a vödörbe csapódva habzik. Nekem nem jött be a friss, tőgymeleg tej, nekem a hútőhideg tej a kedvencem. Az embernek 2 keze van, és van 4 bimbó, ezeket felváltva használja az ember, amikor valamelyikbe elkezd keveseb tej áramlani, azt egyébként megérzi az ember és ilyenkor vált.
Amikor már nem nagyon jön, akkor végeztünk, szűrés, tárolás, tisztítás.

Szóval semmi esetre sem tenném ki saját tagomat hasonló tortúrának.
 

Kedves Kékég, 
A citrommail címek működnek egyáltalán még?
De félre a viccet. Tehetségtelen író vagyok, így nagy vonalakban tudom csak leírni a fejést.
(Megpróbálok elegendó anyagot biztosítani, hogy akár írhass belőle valamit… )
Apám parasztkáderként jogból ledoktorált. A tehén segge mellett készült gyakran a vizsgáira, hisz nagyapám keményen tartotta a társaságot, a gazdaságnak mennie kellett. (Nem véletlen volt az a sok gyerek.)
Nos, apám parasztkáderként ledoktorált, én - ezek szerint - már egy polgári családban láttam meg a napvilágot amolyan "lukasgumi", vagy "békülési csemetekenét". Nagyanyám sokszor húzta nagyapámat, amikor ritkán úgy döntött, hogy meglátogat bennünket a városban. 
- Menjél csak Miklóshoz a városba, ahol nem kell csinálni semmit (a falból jön a víz, nem a kútról) csak állsz az ablak előtt és nézel ki a palota ablakán a világba.
Nem mondanám,hogy fényűzően laktunk, de szerintem mégis volt benne valami igazság, 3 és fél szobánk volt, sokaknak nem volt ekkora lakásuk.
Nos nagyapám nyolcvan hat éves koráig élt. Akkor is valójában azért halt meg, mert iszonyúan bántotta, hogy a tehenet az akácfánál fent kötötte meg, és nem a tövénél. Pedig a különbség csak annyi lett volna, hogy a villám előbb a tehénbe csap, aztán a földbe, de így előbb az akácfába, majd a lánc levezette a tehén fejébe az "istennyilát". 
A tragédia után nem volt kedve reggelente (hajnalonta) felkelni ls felsöpörni az udvart, így ágyban maradt és addig a pipás lábai folyamatosan jártak, mozogtak, innentől kezdve elzáródtak a lábában az erek, és mivel nem engedte levágni, fájdalomcsillapítókon élt, üszkösödni kezdett a lába, és amikor már a kutyák vonyítottak odakint az erjedő hús szagától, nem bírta elviselni a fájdalmat és beleegyezett, hogy amputálják, de öreg szervezete már nem tudott megbírkózni a változással. Végül a lábával remették el, … mellé rakták.
Volt-e már olyanod, hogy szálka ment az ujjbegyedbe?
Ilyenkor mit csinálsz? 
Megszopod, a vér az ujjad elejébe csúszik, megnövekedik a vérnyomás, a seb/sérülés széjjelfeszül, és foggal ügyesen megpróbálod megragadni a szálka szélét, és finoman kihúzni, majd kiköpöd, magad se nézed hová. 
Van másik módszer is. Rögzíted az ujjad, és hatalmas fényár közepette, egy tű hegyét megpróbálsz a fába (abba a picibe) beszurni, és kifeszíteni a rudat a testedből.
Volt-e már, hogy rászorult egy gyűrű az ujjadra?
Állítólag, ilyenkor egy cérnát tekernek az ujjra, és azzal feszítik feljebb és feljebb, míg le nem jön. Nekem ez sosem sikerült. Amikor rátekertem a cérnát elzártam az ereimet, ettől az ujjam felkeményedet, megdagadt, megkékült. Szóval sosem így került le a gyárú a kezemről.
E két emlék ha hasonlóakat találsz az emlékezetedben kellően leírja a különbséget mi történik, ha egy tagot fel-alá körbefogottan huzogatnak. A himtagot például - remélem volt már a kezedben -, ha fel-alá huzogatják, simogatják nem szorítják meg. Ugyanis ilyenkor a benne lévő vér a végébe tólul, ahonnan nem tud tovább menni, és így a makk előbb megdagadd, majd elkékül, de semmi esetre sem esik jól a gazdájának.
… folytatnám, de félek ez sem fog elmenni.
 

Gratulálok. Remek sorozat.

Tetszik ez a rész is!

Végig olvasva az összes részt igen jónak tartom...

Minden résznél újra olvasom az egészet és még nem unom. Várom a folytatást!

Gratulálok. Ez most az igazi Kékég írás. További ilyen szépen megírt történetet várok.

Annyira jó a történet, hogy a meglehetősen sok hibától is eltekintek.

Remek sorozat,érdemes többször is elolvasni.