A harag gyönyörtánca

Összevesztem anyámmal, haragudtam én mindenkire akkor. Fájt a lét és üvölteni tudtam volna a kíntól. Haragudtam szerelmemre is, hiszen a minap nem adta meg nekem a testi gyönyör kéjét. – bár tudtam ő nem tehet semmiről; mégis... Hiányérzet tombolt lágyékomban és harag a szívemben. Nem tudtam, mit kezdjek az érzéseimmel...
Bekapcsoltam a rádiót és a leghangosabbra tekertem a pótmétert, hogy a zene lágy extázisba taszíthasson. A tánc, a dübörgés mindig elvette az eszem, nem figyelek senkire és semmire, mikor meghallok egy dallamot. Szinte fülrepesztő volt a zene, nekem mégis gyönyört és megnyugvást adott. Gondolataim elhagytak, tudatalattim is csak a dob vad táncára figyelt.
Örömömet egy lassúbb szám csitította. Leültem, hogy pihenjek egy kicsit. Ekkor megláttam magam a hatalmas tükörben, ami a szobám ajtaját díszíti. Figyelmem hirtelen a pólóm alatt ágaskodó mellbimbóimra terelődött. Majd egy újabb vad ritmus hangzott fel a rádióból. Szinte éreztem, ahogy a zene átjárja a testem, és teljesen beindulok. Végigsimítottam pólón keresztül a követelőző bimbóimon... Még erősebben kívánták az érintést és nem álltam ellent a kísértésnek.
Figyeltem magam a tükörben és visszazuhantam a zene bódító hangjai közé, ahol megszűnik számomra a tér és az idő. Lassan újra táncba kezdtem, de a simogatást nem hagytam abba egy percre sem. A tükörben figyeltem magam, ahogy lassú sztriptízbe kezdek. A pólómat felhúztam addig, hogy éppen látszanak a melleim alsó halmai majd háttal táncoltam tovább.
A kezeim a testem minden porcikáját bejárták, lassan érintettem meg a legféltettebb tájaimat és finoman simítottam meg a csupasz szeméremdombomat ruhán keresztül. A testem azonban többre vágyott... Érezni akartam a bőrömön saját érintésemet...