A leghosszabb előjáték

3 éve elvesztettem a férjemet. Tavaly tavasszal az interneten meghívtak egy csoportba, ahol rögtön kiszúrtam Johnt. Mindkettőnknek ugyanaz a szarkasztikus, ironikus humora volt és felüdített vele a beszélgetés, cívódás. Aztán jött a privát csetelés és két hónap után a telefonhívás. Előtte soha, senkinek nem adtam meg a számomat akit nem ismertem személyesen, de valamiért megbízatam benne.

A hangja tökéletes volt, mély, határozott, férfias, halvány délies akcentussal. Kiderült, hogy 650 mérföldre lakik, elvált rendőr, korábban pedig beépített ügynökként dolgozott egy motoros bandában. 10 éve elvesztette a fiát. Órákon át beszélgettünk minden áldott nap. Hol a munkájáról, hol a fájdalmunkról, hol közös rajongásunkról: a lövészetről, hol nevettünk, hol sírtunk, esténként "együtt" iszogattunk... Különleges, nyílt, legbelsőbb titkainkat, félelmeinket és vágyainkat feltáró kapcsolat alakult ki a nyár során.

Ősszel elhatároztuk, hogy találkozunk és lesz ami lesz. Leszögeztük, hogy egyikünk sem keres kapcsolatot de mindkettőnknek hiányzik a gyengédség, az emberi érintés az életünkből. Ha más nem, eltöltünk egy napot céllövészettel és baráti ölelésekkel.

Egy októberi pénteken kocsiba ültem és nekiindultam életem legbátrabb és talán legfelelőtlenebb útjának. Izgalommal és félelemmel telve hagytam magam mögött a mérföldeket. Úgy terveztem, hogy félúton megállok az éjszakára, de nem voltam álmos. "Még egy kicsit megyek, még egy kicsit megyek" – mondogattam. Este 10 körül értem Albuquerque-be, onnan már csak 3 óra. Ekkor már 9 órája vezettem, de nem láttam értelmét hogy megálljak. Hajnali 1-kor értem a motelhez. John végig fent volt velem és tartotta bennem a lelket.

Másnap délelőtt megbeszéltük, hogy bejön a városba és ott találkozunk először. Sokat nevettünk azon, hogy nincs sok önbizalmam, mert nem tartom szépnek magam és ő viccből mindig azt javasolta hogy nem gond, majd húz a fejemre egy zacskót. Ez amolyan szólás lett köztünk, így amikor eljött a pillanat és bekopogott, egy nagy papírzacskóval a fejemen nyitottam ajtót, amire ezt írtam: "FELJAVÍTOTT változat! Visszatérni az EREDETIHEZ a zacskó eltávolításával lehet".

Nem láttam az arcát, a szívem ezerrel dobogott, majd egy 3 másodperces szünet után hangos nevetése lepte be a szobát és John hosszan, mint aki soha többé nem akar elengedi, átölelt!