Nagyon nagy bajban vagyok

Sziasztok, a nevem Hanna. Én egy teljesen átlagos lány vagyok, sőt mondhatnánk egy szürke kisegér. Vékony testalkat, apró mellek, lapos fenék, barna szem és vállig érő barna haj. Mindig is úgy éreztem, nekem soha nem lesz barátom, ezért, amikor összeismerkedtem egy aranyos fiúval, nagyon gyorsan hozzá is mentem feleségül. Azonban én a rossz döntések nagymestere vagyok, valahogy mindig sikerül faramuci helyzetekbe keverednem, de ilyen nagy bajban még sosem voltam.
Beleszerettem az apósomba. Aki viszonozza is az érzelmeimet! A párommal, Norbival egy éve voltunk együtt, amikor összeházasodtunk. Lehet, hogy túl gyors volt a tempó, de mert akkor úgy gondoltam megtaláltam az igazit, nem volt mire várni. A párom fiatalos szüleivel is rögtön megtaláltam a közös hangot. Apósom, Ákos szinte azonnal elfogadott. Eléggé hasonlóan gondolkodunk, sok közös érdeklődési körünk volt, jól megértettük egymást. Aztán néha a pártomat is fogta, akár a saját fia ellenében is. Cinkosomnak és igazi jó barátomnak tekintettem. Még a menyasszonyi ruha kiválasztásában is ő segített, sőt ő vett rá arra, hogy legyen harisnyakötőm is, pedig nekem eszembe sem jutott. Nagyon jól szórakoztunk aznap, sokat nevettünk, beszélgettünk.
Az esküvő után elutaztunk a nászutunkra, ami remekül sikerült, és miközben élveztem az életet, öleltem a férjemet – egyre többször jutott eszembe az apósom. Annyi mindent szerettem volna megosztani, megbeszélni vele, hogy szinte sürgettem az időt, hogy mihamarabb hazaérjünk. Miután kicsomagoltunk, átszaladtam a párom szüleihez, azzal az indokkal, hogy visszaadjak pár dolgot, amit kölcsönadtak az útra. Csak az apósom volt otthon.
Egyedül.
Mikor beléptem a házba, csak kitárta a karjait, én pedig repültem az ölelésébe. Perceken át tartott magához szorítva, és ez egy cseppet sem volt ellenemre. Ahogy az sem, hogy amikor az öleléséből kibontakozva felnéztem rá, megcsókolt. Persze először meglepődtem, de aztán ugyanolyan szenvedéllyel viszonoztam a csókját. Őrülten jól csókolt. Teljesen elaléltam tőle. Aztán magamhoz tértem. Tudtam és éreztem: nem helyes, amit teszünk és ő, mint mindig, most is egyetértett velem, de hozzátette: hogy amióta megismert, semmi és senki másra nem tud gondolni, csakis rám.