A hátsó ablak

Láttad a filmet, ugye?
Ez egy klasszikus. Hitchcock ül a rendezői székben. Jimmy Stewart gipszben figyeli a szomszédokat a lakása ablakából.
Hát igen, ez most én vagyok. Csak én nem vagyok Jimmy Stewart – távolról sem. Majdnem hetvenéves vagyok, és nem egy motorversenyen estem el, miközben akciófelvételeket készítettem. Nem, lezuhantam három lépcsőfokon, és a kórházi feljegyzéseim szerint „bilaterális #NOF”, azaz rohadtul kétoldali csípőcsonttörésem van.
És a szexi, fiatal, királyi cím előtti Grace Kelly sem látogat meg időközönként Dior ruhába öltözve, hogy ellenőrizze, a koronaékszereim még mindig működőképesek-e. (Valószínűleg tényleg leszopta a szerencsés fattyút. Úgy hallottam, hogy a való életben is elég nagy szopógép volt a jeges külső mögött).
Nem, az egyetlen látogatóm Glover nővér, egy zömök közösségi ápoló, akinek élénk, unszimpatikus a modora, és aki valószínűleg utoljára 1985 körül szopott le valakit.
Istenem, de unatkozom.
– Látta a filmet, ugye? – Kérdezem Glovert, próbálom elterelni a figyelmemet a kezei közötti szivacsfürdőzésről.
– Milyen filmet? – kérdezi.
– Hátsó ablak. Azt, amikor Jimmy Stewart egy baleset után mozgásképtelenné válik, és...
– Egy szemtanúja? – szakítja félbe. – Igen, láttam. Nem hiszem, hogy sok történik kedd délelőtt tíz órakor egy olyan szép, középosztálybeli városban, mint Roseford.
– Hát, ne is törődjön vele – mondom. – Én itt halálra unom magam. Idehozná, kérem a távcsövet az ebédlőben lévő komódból?
– Ez nem tartozik a munkaköri leírásomhoz – válaszolja kiszámíthatóan. – És mit fog csinálni? Nézi, ahogy a női szomszédok vetkőznek?
Valójában pontosan ezt tervezem, de ő tudja, hogy túllépte a határt, és valószínűleg abban a reményben, hogy megelőzheti a panaszt a főnökénél, további tiltakozás nélkül elhozza a távcsövemet, majd közli, hogy holnap találkozunk, és kiengedi magát.
Katherine-nel még a kilencvenes években vettük ezt a lakást, amikor nyugdíjba mentem. Akkor még ismertük az összes szomszédot, de mostanra a lakások többsége már bérbeadásra szánt befektetés – mivel a lakópark ésszerű sétatávolságra van a Londonba vezető fővonaltól –, és a lakók között nagy a fluktuáció. Nincs senki, aki benézne hozzám, és segítene elütni az időt.