Újabb kedvenc újabb élmény

Pár héttel előző élménybeszámolómat követően egyik hétvégén délután elvittem a picinket nagyszüleihez. Most péntek este anyu volt a soros vigyázni rá. Igaziból nem is annyira jó szó ez, hiszen ő igényelte unokája társaságát, bár minden nagyszülő imádta picinket. Ezért is osztottuk be, ki mikor “vigyázhat” rá, ami ugye nekünk érthető okokból jótett volt, de önmagunknak is tartottunk fent időt arra, hogy együtt lehessünk vele hétvégén is, ne csak a dolgos hétköznapokon. Gondolom ez minden modern családban így van, szóval nem is ragozom.
Hazaérve párom azzal fogadott, hogy ajándékot vett nekem, de ezt elő szeretné készíteni meglepinek, úgyhogy szíveskedjek csak kint várni az étkezőben amíg nem szól.
– Előre is köszönöm uram, de szíveskedjék igyekezni, mert meghívtam Timit és Bencét vacsira. 7 körülre kaptam visszajelzést mindkettőtől, hogy jönnek és most már fél6-6 tájban járunk. – mondtam neki viccesen tálalva a meghívást.
Igaz, hogy a kaja kész volt már így azzal nem kellett külön időt tölteni.
– Ok, csak kicsomagolom és eltüntetem az árcímkét, aztán ha gondolod akár segítek kipróbálnod is. – így ő.
Timi a barátnőm, Bence meg az ominózus “problémás” pasas volt a netről, akinek eleinte én próbáltam segíteni önbizalom terén, aztán átpasszoltam Timinek. Utóbbira azért került sor, mert Timi szerint a srác teljesen belém zúgott, amit ugye nem engedhettünk meg neki és Timinek úgyse volt senkije, bár azt mondta nem is akar egyenlőre komolyabb kapcsit.
Mikor szólt Joci, hogy szabad a pálya, bementem hozzá a nappaliba. Valamit takart előlem mosolyogva és megkérdezte mit kap érte “jutalmul”. Bedurcizva mondtam, hogy ha kell érte valami akkor az nem is igazi ajcsi. Ő továbbra is mosolyogva félreállt én meg csak néztem ki a fejemből, mert elsőre fel se fogtam mi lehet az ajándék. A linóleumon volt egy fekete doboz szerű valami, ami első pillantásra akár nyeregnek is tűnhetett volna. Az elején pár led, ami akkor még nem működött. Hálózati tápkábel lógott belőle és körben volt pár “adalék” is hozzá. Távirányító, meg valami és még valami... De nem igazán tudtam hová tenni. Elsőre az ugrott be, hogy valami olyan amit közösen használhatunk és elektronikai cucc, de fogalmam se volt, hogy mi célt szolgál. Joci továbbra is mosolyogva kérdezte, hogy tetszik-e. Mondtam, neki, hogy:
– Öhm. Köszike, de mi is ez?
– Kipróbálod most? – kérdezte ő.
– Hogyan ha azt se tudom mi ez?