A meglepetés

Lilith egy utolsó pillantást vet önmagára a tükörben, feleslegesen, bár egy finom vékony fekete ecsettel igazít vér vörösre rúzsozott ajkán és elmosolyodik. Tökéletes látványt nyújt, hátán mélyen kivágott fekete ruhát visel, mert tudja Vlad imádja, ha érintheti a meztelen bőrt a hátán. Hosszú, fekete haja finoman oldalra hajtva, már csak egy pár csepp parfüm hiányzik és teljes a kép. Elképzeli azt a kék tekintetet, amire vár, elképzeli, ahogy kitágul majd a pupilla a látványára, ahogy megfeszül és ökölbe szorul a kéz, ami annyi gyönyört tud adni.
– Igazi hatásvadász vagy – szól saját tükörképének, mikor meghallja az erőteljes kopogást.
Lassan belebújik a fekete magassarkúba és lemegy a díszes korláttal övezett lépcsőn.
Az ajtóhoz sétál és kinyitja. Az első, amit meglát, az a kék szempár.
– Szervusz, drágám – köszönti Vlad.
– Üdvözöllek – csicsergi Lilith.
A következő, amit érez, egy kéz a tarkóján. Vad csókban forrnak össze, egymás száját harapva, érzi, hogy szinte elemelkedik a földtől. Kicsit megfordul a világ.
– Én is örülök, hogy újra látlak – szól nevetve.
A férfi homloka az övének nyomódik.
– Nem maradhatok, csak el akartam köszönni.
– Ó, máris? Reméltem, velem töltöd a délutánt – nyögi Lilith és finoman a férfi testéhez feszül.
– MMggrhh... – morgás hagyja el Vlad száját – Bármennyire is csábos vagy, cicám, már vár az autó.
Finoman a nő álla alá fog és a kék tekintet végig pásztázza az arcát, le egészen a testén, birtoklón , a meleg nagy kéz végig csúszik a hátán és a fenekébe markol.
– De kár, nagy kár... csodásan nézel ki, kedvesem.
– Tudom – húzza fel Lilith a szemöldökét.
– Milyen kis önelégült valaki... – kontráz a férfi és magához rántja a testét, élvezettel simít végig a meztelen hátán, az ujjak megpihennek a derékon, majd újra a szájára tapad. Vonakodva bár, de elhúzódik utána.
– Ne menj a hétvégén sehova
– Miért? Szerinted kibírom egyedül, ha így felhúzol, mielőtt elmész?
– Ne menj hétvégén sehova – ismétli sziszegve Vlad. – A kedvemért.
Lilith sóhajt és a férfi öltönybe bújtatott testének dől.
– Rendben. De ezért kárpótolsz. Tudod, mi kell nekem Moszkvából – szól és nehezen, de ellép kedvesétől és kinyitja az ajtót.
– Túl könnyen búcsúzol... ne feledd, a kamerák a budoárodban működnek. Egy szubodat sem hívhatod oda.
– Magányos leszek