Egy kiküldetés és következményei 2. rész

Hamar hazaértem. A lakásba lépve megéreztem otthonom jellegzetes finom illatát, mely természetesen Gyöngyömre emlékeztetett, aki még nem volt otthon. Gyorsan lepakoltam, és lezuhanyoztam. Csak köntöst vettem magamra és még leültem kicsit az íróasztalomhoz, néhány dolgot átnéztem. Inkább, csak szerettem volna, mert a munka megint Katit juttatta eszembe. Persze itt, az otthonomban, ahol minden az én csodálatos feleségemre emlékeztet, már nem olyan erőteljesen. Azért átfutott az agyamon, hogy milyen őrült vágyat éreztem, mely minden ellenállásomat megszüntetett. És Kati vágyaival is találkozott. Az eredménye egy őrült szeretkezés lett.
Feleségem Gyöngyi, gyönyörű nő. Vállán túl érő kissé göndörödő dús szőke haja (nem festett), csodálatos alakja, isteni mellek, izgató kerek fenék, szép hosszú lábak, csodálatos természet. Nyugodt, van humorérzéke, nem féltékenykedik. Fülig szerelmes vagyok belé. Legalábbis eddig azt hittem. Most magamba néztem, hogy mekkora ez a szerelem... Nagy. Vágyom rá. Nem szeretném elveszteni. Hiányzik. Várom, hogy végre haza érjen. Várom, hogy megöleljem, hozzám bújjon. Én biztosan hülye vagyok, de most is úgy érzem, hogy szeretem nagyon. Katira csak vágyok. Lehet, hogy ez nem is történt volna meg, ha nem akarom magamban eldugdosni ezt a vágyat? Ha bevallom magamnak, hogy nagyon vonzó, csinos nő, akin minden férfiember szeme megakad. Ha nem akarom megamnak sem bevallani, hogy kivillanó combja igen is őrült vágyakat tud bennem kelteni.
Hát nem ment a munka. Vártam haza Gyöngyömet. Az órára nézve, lassan meg kellett, hogy érkezzen. Nem is csalódtam. Kissé kipirultan érkezett meg, egyből felkeltem, hozzásiettem, megöleltem, megcsókoltam.
– Kicsit várjál már, míg lepakolok! – mondta kedvesen, majd kibontakozott az ölelésemből és sietve lepakolt. Gyorsan az asztalra készített egy-két dolgot. Egy üveg , két poharat, hideg ételt. Mire körül néztem, már meg volt terítve.
– Nagyon éhes vagy, vagy meg tudod várni, míg megfürdök? Meleg is volt ma, meg egész nap ebben voltam. -
Nem is várt választ, csak eltűnt a fürdőszobába. Csak néztem ki a fejemből. Most mi van? Utána mentem. Már éppen a bugyijától szabadult meg, mikor beléptem. Rám nézett. Elmosolyodott.
– Nem bírod kivárni? – kérdezte, de nem gúnyosan, hanem inkább örömmel.
– Nagy baj, ha szeretnélek látni? – kérdeztem vissza.