A főnököm asztalán

Ha még emlékeztek Brayenre, a főnökömre a halloweeni buli utáni szép kis levelére, körítve pár szaftos fotóval, ahogy a bárpultos fiúval végighempergetnek az egész irodájában, akkor azt tudni kell róla, hogy betartja a szavát, és ha akar valamit, azt meg is szerzi. Ahogy engemet is.
De mint kiderült nem csak én kerültem ilyen helyzetbe, viszont most még nem tartunk ott. Mert jött a másnap.
Egyből az irodájába mentem, ahol az asztalánál ülve felém fordult a székéből, arcán önelégült mosollyal.
– Jó reggelt Ted! – kicsit meggörnyedett, ahogy az arcomat kezdte fikszírozni. – Látom a tegnap estéd, elég keményre sikeredett. – ha lehet még jobban elmosolyodott, az eddigi keresztben lévő lábát most lerakta a földre és talán még széjjelebb húzta őket, ahogy léptem egyet felé.
– Brayen. Én... – erre hirtelen felállt és a nyakkendőmet meghúzva magához rántott.
Olyan közel voltam az arcához, hogy szinte súrolt a borostája. Suttogó szavai szinte égették a bőrömet, mely felidézte bennem a bulin történteket.
– Ted, ha kérhetlek, maradjunk meg a formalitásoknál. A munkahelyen hívj főnőknek vagy Mr. Collsnak. Megértettük egymást? – bólintottam. – És remélem megértetted a feltételeket is. – szemével a képernyő felé sandított, melyet követve megláttam egy e-mailt, melyben ott voltak a képek hatalmas méretekben kinagyítva.
– Igen. – elégedettségét kimutatva elengedett és visszaült a helyére.
A szememet forgattam, legszívesebben bevágtam volna neki egyet, de akkor tudtam, hogy vége lenne az életemnek. Ő pedig ezt tudta. A következő, amit rögtön észrevettem, hogy míg én ott álltam, addig ő lehúzta a sliccét és kivéve onnan a farkát, elkezdet rajta finoman végigsimítani. Amikor a szemünk találkozott, ő abbahagyta és a kezét a feje mögé téve hátradőlt.
– Gyerünk Ted. Tudod mi a dolgod. – nem tehettem mást, bár kell vallanom, valamiképp izgatót is az egész szituáció.
Letérdeltem elé és a kezembe fogva azon nyomban éreztem, ahogy vérrel töltődik meg a férfiassága. Egy pár húzás után pedig már teljes alakjában ágaskodott előttem, ahogy az este folyamán is. Egy kisebb sóhaj szakadt ki belőle, ahogy folytattam, megpillantva makkjának csúcsát.