Hírek
gruppen
Éltem életemet a fővárosban, sokat tanultam és dolgoztam, alkalmanként pedig buliztam. Most sem volt állandó társam, őriztem szingli életem előnyeit. Az elmúlt majd két évben csak egyszer jártam a Városban, Zita és Sanyi esküvőjére ugrottam le de csak az anyakönyvvezetői szertartásra futotta az időmből, vissza kellett mennem, indult a gépem.
Most hivatalból jöttem a régi helyre, úgy szerveztem hogy ez péntekre essen és majd hétfőn korán megyek vissza, addig Zitáék fogadnak be. Délutánra végeztem és utána találkoztunk. Vacsoráztunk hármasban egyik régi helyemen, majd náluk későig folyt a csevely meg a közös élmények felidézése amíg engem el nem nyomott az álmosság és lefeküdtem a nekem kiutalt szobában. Reggel már csak Sanyi volt otthon mert szombat lévén a barátnőmnek be kellett mennie fodrászkodni a kuncsaftoknak és majd délután jön utánunk. Volt...
hetero
A sárga Volvo megállt a szálloda bejáratánál.
- Vigye a parkolóba! - szólt a sofőr felé Miss Dorothy, s kiszállva az elegáns kocsiból gyors léptekkel eltűnt az ajtóban.
A főportás már tudott az érkezéséről, mert a szállodai szobát előre lefoglalta, mint ahogy mindig tette, amikor ellátogatott Magyarországra.
Szeretett Budapestre jönni, tetszett neki a város, és kedvelte a magyar férfiakat.
Még nyolc évvel ezelőtt került olyan helyzetbe, hogy apja - egy orvos kongresszus alkalmával - elhozta őt Pestre, és akkor ismerkedett meg Zoltánnal is. A rövid két hét alatt úgy összebarátkoztak, olyan szerelem szövődött közöttük, hogy az elutazás előtt egymásé lettek. Dorothy még szűz volt. Ám egyáltalán nem bánta meg, hogy Budapesten hagyta szüzességét, mert Zoltán olyan férfi volt, aki meglehetősen magas szintű szexuális kultúrával - no meg...
homo
A kilencvenes évek elején történt, amikor katonai szolgálatomat töltöttem az ország egy kietlen részében, egy viszonylag elhagyatott, kis laktanyában, amikor nagyjából az ötvenes körüli számot vágtam le a centimről. Mint az öreg katonákat általában, úgy engem sem érdekelt az olyan hülyeség, mit a reggeli torna. Tudtam, hogy kivel kell jóban lenni, és írnok lévén velem szemben is kellő tiszteletet mutatott nemcsak a sivár kopaszok társasága, hanem a korosztályom is. Az én legjobb barátom Árpi volt, a század raktárosa. Az ébresztő előtt tíz perccel az alegység-ügyeletes felébresztett minket, mi félálomban levánszorogtunk az alagsorban lévő raktárba, magunkra zártuk az ajtót, és az előző este bekészített ágybetéteken folytattuk az alvást. A szolgálatvezető törzsőrmester szemet hunyt a dolog felett, ugyanis le volt nekünk kötelezve bizonyos eltűnt, majd...
családi
A gyerekkorom eléggé hányatott volt. Az apám piázott, verte anyámat, folytonosan állt a balhé, a kiabálás jutott vacsorának. De egy napon szerencsére megszabadultunk tőle. Lekopott egy kurvával. A baj, csak az volt, hogy elvitte az egy évvel fiatalabb öcsémet is. Piszkosul hiányzott a kis Tibike. A göndör szőke haja, a maszatos kis pofija, a finom kisbabás illata.
Anyám sem tudott megmaradni egy pasi mellett vagy azok mellette, a lényeg, hogy legalább félévente új apukám volt. Egyik fiatal, magas, a másik pocakos, idősödő figura.
Anyámat viszont ribancnak hívta mindegyik, ebben nagyon is hasonlítottak egymásra.
Rossz volt így élni főleg, hogy folyamatosan magányosnak éreztem magam, és az igazi apám arca az idők folyamán egészen elhalványodott előttem.
hetero
- Kislányom! – súgta egy hang mellettem vagy felettem.
Nem én vagyok az! – morogtam volna vissza, ha bizonyos vagyok benne, hogy tényleg hallottam a suttogást, és nem csupán álmom játéka.
- Kislányom! – Tényleg valóságos a hang, ahogy a fölém hajoló, nőnemű alak is, ébrenlétem világának lábujjhegyen belopódzó alakja.
Hány óra lehet? Hol vagyok? Ki a kislánya a látogatónak?
Én minden jel szerint hímnemű vagyok, ahogy azt reggeli erekcióm is jól demonstrálja meztelen testemen – takaró sehol -, s amikor mindkét szememet tágra nyitom a hirtelen érkezett információáradat befogadására, elhűlten tapasztalom, hogy egyáltalán nem az általam képzelt sötétség uralja a szobát. Reggel köszöntött ránk egy idegen, suttogó nő személyében.
hetero
Egyik délelőtt a suliban, szünetben megszólal a telefonom. Ismeretlen szám, felveszem, az egyik haverom anyja keres, hogy fel tudnék-e menni délután hozzájuk, mert a számítógépbe kéne beszerelni egy "meglepetést" a haver szülinapjára.
Megbeszéltük az időpontot és folytatódott a tanítás.
Délután kettőre ott voltam náluk, csengettem és felmentem hozzájuk. Az ajtó résnyire volt nyitva, mindig így szokták, ha megyek hozzájuk.
Bemegyek, köszönés, leveszem a cipőm, minden, ahogy illik. A fürdőszobából zajt hallok, körbenézek, sehol senki, aztán mély levegőt vettem és bepillantottam a kulcslyukon.
Lesett az állam. Barbi néni éppen meztelenül törölgette frissen mosott haját. Alig tudtam betelni a látvánnyal. A szívem hevesen vert. Óráknak tűnő másodpercek után kiáltás hallatszott odabentről, hogy mindjárt jön, üljek le addig. Gyorsan...
hetero
Amint befordultam a főutca lekerekített sarkán, szembejött velem a nyár. Hirtelen felgördülő árnyfüggöny helyén milliónyi watt tervezte pecsenyévé másítani hunyorgó arcom sápadt fényét.
Vánszorgásnak tűnő korai lendülettel tartottam az iskola irányába az utolsó tanítási napok egyik fényben úszó reggelén, amikor premiert tartott a forró évszak, s mindent bevetve tűhegynyire vakította pupilláimat.
- Ne siess annyira! – Anett törte meg közömbösen ballagó lépteimet, ahogy sugárzó mosolyával felfegyverkezve, valahonnan előttem termett.
Ha választanom kellett volna, melyikük a ragyogóbb – Anett, vagy a reggeli napfény – egy pillanatig sem gondolkodtam volna. De nem kellett választanom, azaz már megtörtént. Megfogtam a kezét, és alig találtam szavakat a felbukkanása okozta meglepetéstől.
hetero
1. rész
Hetekig abban az önérzetes öntudatban töltöttem privát szabadidőm egy hányadát a wc-n, hogy senki nem lakik a fal túloldalán. Talán négy héten át...
Attól a hajnaltól fogva vált zavartalanná az ücsörgés, amikor nagy sürgés-forgás-csörömpölés közepette, markos emberek kétszer megpakoltak egy költöztető kamiont – minden szakszerűen leragasztva, bedobozolva -, feketelyuknyi csend lett.
Néhány nap alatt meg is szoktam, hogy a közös, papírvastagságú fal mentén semmit nem hallottam átszűrődni.
Méghogy szűrődni? Korábban, mondhatni fénykorában szinte felerősítette a hangokat a nagyobbik kisszoba, spejz, fürdőszoba és wc vonalát a másik, tükörszerű alaprajzzal tervezett, szomszédos objektumtól elhatároló színes valami. Néha kedvet kaptam lekaparni a csicsás tapétát, csak az tartott vissza, hogy talán alatta már a szomszéd...
leszbi
Eva kényelmesen terpeszkedett a fotelében. A vastag bőrrel borított bútor enyhén besüppedt alatta és ő úgy érezte, mintha egész testét puha tollak simogatnák. Egy pillanatra lehunyta a szemét és feltette a lábát az asztalra. Élvezte a helyzetet. Ahogy belepillantott az asztalával szemben álló hatalmas tükörbe, úgy érezte teljesen meg van elégedve azzal, amit lát.
Szerette néha csak úgy nézni magát a tükörben. Ez nem amolyan női hiúság, vagy magamutogatás volt a részéről, csak néha szerette, ha magát is látja a körülötte pezsgő életben. A nő, aki visszatekintett rá, egy perccel sem nézett ki huszonnyolcnál többnek. Hollófekete haja szigorúan hátra fogva lógott le a háta közepéig. Arca ettől kissé feszesebb és komolyabb lett, amin még dobott is valamennyit barna szemeinek fürkésző tekintete és vékony ajkai, amelyeket gyakran préselt össze, ha valamire...
hetero
Pár hónappal ezelőtt történt meg az eset, hogy elhatároztam elkezdek kocogni járni, hogy lefogyjak pár felesleges kilót de félreértés ne essék nem vagyok túlsúlyos csak én éreztem, hogy ennyit megérdemel a testem. Hihetetlenül nehéz volt rászedni magam, hogy felálljak a gép elől és tornacipőt húzzak. Mindenki mondta, hogy menjek addig se ülök annyit a gép előtt feleslegesen és jót tesz az egészségemnek, de én nem voltam elég erős hogy megtegyem magamtól. Pár napra rá megcsörrent a telefonom. Felhívott egy kedves lány ismerősöm, hogy ő is elkezdené a futást, de egyedül nem akar futni így megkérdezte lennék-e a futó társa. Természetesen egyből igent mondtam rá mert ez a lány gyönyörű és csodaszép volt, de nem volt esélyem nála mert nem voltam hozzá illő sajnos. Ő szerette volna kondiba tartani magát. Így megbeszéltük, hogy kedden el is indulunk első...
