Megkívántam a lánytestvérem

Tizennyolc éves vagyok és egy családi házban lakom a szüleimmel, öcsémmel és tizenhat éves húgommal. Egy májusi napon – nem régen – csak ketten voltunk otthon: Imola (így hívják a húgomat) és én. Délelőtt füvet nyírtam, ő pedig ebédet főzött, ami általában finomra szokott sikeredni, de most nem. A hús odaégett, a rizs pedig összetapadt. Mivel a fűnyírás kimerített és felizgatott, elég türelmetlenül reagáltam és lehordtam őt mindenféle béna picsának. Erre ő is visszakiabált, hogy én egy tutyimutyi seggfej vagyok, mert még nem volt barátnőm. Én ezen teljesen kiakadtam és a képébe üvöltöttem, hogy ő meg egy kurva, hallom, az egész iskola arról beszél mit művelt a múltkor az egyik fiúval a suli mögött. Húgom ajka erre megremegett, falhoz vágta a poharát és kiviharzott a konyhából. Nagy megindulásomban is konstatáltam azért, milyen rövid farmernacit hord és milyen napbarnított a combja. Hiába, igaza volt, tényleg régen dugtam és ilyenkor az ember a saját anyját is megkívánja.
Azért támadt kevés lelkiismeret furdalásom, így elkoslattam utána. Imola bezárkózott a szobájába. Törtem a fejem, mit tegyek.
– Imola! Gyere már ki! – üvöltöttem végül.
– Kabbe te pöcs! – kontrázott.
Előhalásztam egy cigit és rágyújtottam. Jelenleg az sem érdekelt, hogy anyuék megérzik, ha hazaérnek.
– Ne haragudj! Gyere már elő!
– Hagyj békén te bunkó! – hallottam hogy sír.
Vállat vontam és a hűtőhöz mentem. Tudtam, hogy a hátuljában el van rejtve egy kis üveg jégermeister. Töltöttem magamnak egy felest, az üveget meg felöntöttem vízzel, hogy ne tűnjön fel a hiány. Lehúztam, aztán némileg higgadtabban mentem vissza Imola szobája elé.
– Figyu hugi. Tényleg bocsánat. Te dolgod mit csinálsz a Krisszel. És a kaja sem olyan rossz. Csak melegem volt.
– Krisz szeret engem!
– Persze. Persze, hogy szeret – kidobtam a cigit a kertbe. – Beengedsz?