Hírek

JÚL.
19.
2016

Mi nem a fiúkat hecceltük a partin

22 éves koromban ismertem meg Brigit. Ahhoz képest, hogy a gyerekkori barátnőm gimnáziumi osztálytársa volt, pár hét múlva már velem lógott sülve főve.
Eleinte azért töltöttünk együtt több időt, mert Brigi volt az egyetlen barátnőm, aki szeretett snookerezni, de ezen kívül is alapból jobban megtaláltuk a közös hangot egymással, mint másokkal, mert sok mindennel kapcsolatban hasonló véleményen voltunk, de főként mert Brigi kifejezetten kifelé forduló személyiség, én pedig bár nem vagyok magamnak való, de jobban szeretem inkább meghallgatni az embereket, itt - ott megjegyzéseket fűzni a mondandójukhoz, szóval mondhatni tökéletesen kiegészítettük egymást. A befelé forduló személyiségem ellenére Brigivel beszédesebb voltam, mint másokkal, mert vele finomítgatások nélkül kimondhattam a gondolataim, mivel sok tekintetben egyformák voltunk.


JÚL.
18.
2016

Vágyak a bűn mocskában 5. rész - Amikor már minden természetes 1. fejezet

Gyengéd lassúság ide, szerelmes óvatoskodás oda az ágyékához dörzsölõdõ vénuszdombom és a hüvelyemet kellemesen feszítõ pénisze nem kegyelmezhetett a klitoriszomnak. Így néhány perc múlva ismét a csúcs közelében lavíroztam.
- "Hihetetlen milyen tökéletesen összeillünk..." - kis sikerrel próbáltam gondolataimat más irányba terelni, hogy elodázhassam még a beteljesedésemet - "...ha alhasának feszítem az ölem és hátrébb csúszok..." - tört fel belõlem egyik kéjes sóhaj a másik után - "... a makkja egész erõsen a méhszájamhoz nyomódik..." - megremegve, nagyot nyögtem - "... s ha mindez még nem volna elég, a pattanásig feszült, az elõzõ órák folyamán irgalmatlanul érzékennyé vált csiklóm összepréselõdik az erõsen egymásnak nyomódó szeméremcsontjaink közt buján tekeredõ szõrszálaink bizseregetésében..."


A kopasz énekesnő

Hirtelen felriadok. A szemem tágra mered a sötétben. nem tudom mi ébresztett, talán egy hang? A szívem iszonyatosan gyorsan ver, és én hallgatózom. Aztán meghallom, apró nesz, a szomszéd ágy felől jön. Mary alszik ott, a harmadik szobalány. Halk nyögést hallok, biztos rosszat álmodik. Vaksötét éjszaka van, a hold elbújt az égen. És szörnyű meleg. Napok óta hőség van, és itt a padláson igencsak megreked a levegő, hiába tartjuk az apró ablakot nyitva, az éjszaka nem elég hűvös, hogy kihűtse szobánkat. De legalább a lonc illata árad. Rajtam csak egy könnyű takaró van, és tudom, hogy Mary sem a nagydunyhát húzta magára. Megint apró nyögést hallok, most egy kicsit hangosabb mint előbb. Meg szuszogást. Egyáltalán nem úgy hangzik, mintha Mary aludna. És akkor meghallom, egy férfi hangját. Hát ez ébresztett fel, egy férfi van a szobánkban. Megdermedek, mozdulni se bírok.


JÚL.
15.
2016

A férjfogás művészete 2. rész

Alexandra törölközőbe csavarva, mezítlábasan, vizes hajjal jött vissza. Még így is angyali teremtés volt, csodálatos bőrrel és sápadt, de gyönyörű képpel. Már sajnáltam. Még a csalódásom ellenére is úgy éreztem, hogy ki kell engesztelnem valahogy. Megijedt, amikor észrevett. Földbe gyökerezett a lába, és szerintem azon elmélkedett, melyik lehet a jobb megoldás, ha elfut, vagy ha elzavar.
- Beszélnünk kell! - előztem meg a szóra nyíló ajkait.
- Miről? A házasságról, vagy a pénzről? - csattant fel keserűen.
- A pénz a tiéd, ha akarod, engem csak a házasság érdekel.
- Na ne mond, ilyen könnyen lemondasz a harmincmilliódról? Akkor ezért erőltetted a házassági szerződést? Nem értelek! Mit akarsz tulajdonképpen? - fakadt ki pityeregve.


Szingli pörgés 5. rész

Lorena nagy örömmel írta meg a „Szex a kocsiban” című bejegyzését. Megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy ezt a kalandot is kipipálhatta. Egy héttel később, mikor barátnőinek mesélte élményét, akkor azok teljesen meglepődtek, alig akarták elhinni, hogy Lorena még sosem csinálta autóban. Megrökönyödésük és hitetlenkedésük kissé bosszantotta, de ugyanakkor hajtotta is, hogy minél több új dolgot kipróbáljon.
A második romkertes buli nem sikerült olyan jól, mint az első. Telt ház volt és nem tetszett nekik a felhozatal, így a vadászat sem akart összejönni. Az estét követő másnap Vivi eldöntötte, hogy a legközelebbi helyszínük a Rio lesz. Járt már ott néhány alkalommal, és fejből tudta az eljövendő összes fontosabb esemény dátumát. Barátnői ritkán mertek vitába szállni vele, inkább hallgattak rá szinte mindenben.


JÚL.
14.
2016

A fekete zongora

Lassan tíz órát üt a teremben lévő hatalmas óra. Körülötte az emberek hamis mosollyal táncolnak.
-Késik...- gondoltam az asztalnál ülve, egy pohár bort szopogatva. - Nem jellemző rá.- Az idő egyre csak szaladt. A harmadik pohárkát szorongattam, mikor az óra éjfélt kiáltott. Valaki hirtelen ráfogott a vállamra:
- Bocsánat! Akadt egy kis elintézni valóm. - Mondta a szokásos mosolyával.
- Minden rendben? Jól vagy? Mi történt?
- Áh, csak a szokásos! Ne is törődj vele! - legyintett. Végülis igaza volt. Mi mást várjak attól, akinek jócskán köze van a maffiához. De a lényeg, hogy egyben itt van. Velem.
- Táncolunk? - kérdezett.
- Tudod, hogy nem szeretek, főleg közönség előtt...
- Helyes! - Azzal a lendülettel ráfogott a kezemre, és kivezetett a teremből. Nem értettem a szándékait, de valahogy tetszett amit csinál. Már pár perce sétáltunk az épületben, mikor egy ajtó előtt megálltunk.


A Havazás

Ádám vagyok egy teljesen átlagos életet élő 18. életévét betöltött meleg fiú. Még életemben nem voltam szerelmes senkibe.
Én egy önbizalomból abszolút alulteljesítő, önmagát nem szerető, visszahúzódó srác vagyok. A legjobb barátommal már 12 éve ismerjük egymást. Sokáig vele se voltam képes beszélni a homoszexualitásomról, mert féltem a reakciójától. De egyszer összeszedtem magam és elmondtam neki. Barátságunk ezután még erősebb lett, mint azelőtt volt. Sokkal mélyebb társalgásaink voltak, kikérte a véleményemet a testéről, ami mellesleg gyönyörű volt, de egyáltalán nem mozgatott meg. A tudatalattim valószínűleg tudta, hogy ő a legjobb barátom, ezért semmi esetre se izgulhatok fel rá egy kicsit sem. Miután megnyíltam neki egy megmagyarázhatatlan, de pokolian erős szál kötött össze bennünket. Amikor pontosan tudod, hogy fél perc múlva milyen témát hoz fel a másik, és ez fordítva is így van. Egyszerűen ismerjük egymás gondolatait.


JÚL.
13.
2016

Talán mentségünkre szolgál, hogy mi rákényszerültünk

Akkoriban nagyon messzi vidéken éltünk. Szívem szerint azt mondanám, kinn a halálfaszán. Még a legeldugottabb kis falun is túl. Idétlenkedvén szólva, de tényleg ahol még a kurta farkú malac se túr volt a mi parányinak is kevésnek mondható falunk, annak is a legszélén laktunk. Abban az időben az internet nyújtotta élvezetekről még csak álmodozhattunk.
Volt egy kis tv - nk, egy öreg rádiónk, meg egy szakadt zsiguli, de azon célnak tökéletesen megfelelt, hogy a szüleim minden nyáron reggelente elvigyék a termést a falu túlsó szélére a nagy kereszteződéshez, ahol naplementéig árulták a kánikulában. De a nővérem és én sem heverésztünk a szobában, mert mi meg egész nap a kertet és az állatokat gondoztuk.
Igaz, ami igaz, pihentünk is ugyancsak, de mindig rendben tartottunk mindent.