ÁPR.
21.
2004
- Új történetek
- A strandon (hetero)
- 5 éves vagyok és egy vidéki városban élek. Nem nagyon akarok sok konkrétumot írni, mert nem bánnám, ha nem derülne ki, hogy ki is vagyok, de elmondom azt, ami ahhoz kell, hogy élvezhető legyen a történet. Egy szolgáltató cégnél dolgozom részmunkaidőben (főiskolára járok mellette), mint informatikus. Az eset, amiről írni szeretnék, 2003 nyarán történt. Van a várostól nem messze egy hőforrás, ahova a környékbeliek strandolni járnak. Szerencsére a városból nem, mert ott sokkal jobb lehetőségek vannak erre. Miért mondom, hogy szerencsére? Mert van ezen a fürdőhelyen egy nudista részleg is, ahova én néha elmegyek, de nem nagyon szeretném, hogy ismerős meglásson...
- BitchyB és a zöldszemű szörnyeteg (hetero)
- BitchyB-vel már elég régóta együtt voltunk ahhoz, hogy amikor megkérdeztem összeköltözünk-e, egy mosoly és egy csók kíséretében rögtön igent mondott. Az ilyesmi egy halódó kapcsolatot is feldobna egy kicsit, úgyhogy minket, akik közt kisebb zörgéseken kívül nem volt soha semmi probléma, megint a kezdeti lángoló időszakba repített. Legalábbis ahhoz hasonlóba. Ez egészen addig tartott, amíg fel nem bukkant egy pici felhő és egy rövid ideig el nem takarta a napot. Ez a történet erről a pici felhőről szól...
- Nyár Hidegpatakon 4 - Gulyás Készül (hetero)
- Legalább egy óráig révedt üres tekintettel maga elé, de ezúttal nem nyerte vissza nyugalmát. Levetkőzött és azzal sem foglalkozott, hogy a melegítőalsóval együtt letolt bugyit ott hagyta heverni az ágy lábánál. Majd levette a felsőt is és mindössze egy kosaras melltartó maradt rajta. Percekig ült így, mintha várt volna valamire, ami persze nem következett be. Szégyellte magát a Petrával történtek miatt ugyanakkor mégsem tudta legyőzni kielégítetlen testének vágyait...
- Viharok (hetero)
- Villámlik odakünn, és csattognak az ég fogai, tán még a hold is morog. Megnyíltak a mennyei csatornák, ömlik, szakad, sir, rí, lehet még zokogni is fog ! Idebenn dacol a kályha, tűz lobog az üveg mögött. Nem hallani, mert a tetőn dobolnak milliónyi istenek, de a lánghoz képzelem, ahogy ropog. Az ágyból szemlélem mindezt, félültömben, s kedvesem a mellkasomon piheg, hunyorgó szemekkel, görcsösen engem átkarol, mintha én lennék utolsó menedéke...