SZEPT.
18.
2006
- Új történetek
- A jó kislányok nem dugnak (hetero)
- Sosem gondoltam, hogy az esküvő jó móka lenne. A kaja szar, unalmas a társalgás, és csak inni lehet. És ami még rosszabb, az elérhető nőszemélyek mind bigottak. Mintha egy rémálom lenne. De legalább a frakk jól áll rajtam. Miközben ezen tűnődtem, kétségbeesetten próbáltam elkerülni az ismerősöket. Semmi szükségem az ilyen "és mi újság van mostanában veled?"-beszélgetésekre. És akkor megláttam őt. Épp olyan magas volt, mint én, és vállig érő szőke haja...
- A nejem öreg barátnője (hetero)
- A végéhez közeledett szalmaözvegységem, két hét eseményeit pihente testem-lelkem. Még két nap, és érkezik nejem, utána gyermekeim; gyógyüdülő, csak ennyit bírt a kassza. Az időt hasznosan eltöltve könyvolvasásba fogtam, miközben odakint szemerkélt az eső a nyári hónap derekán. Csengőszó billentette fel a nap hangulatát, magamban zsörtölődve mentem ajtót nyitni. Az ajtóban, utazóbőrönddel a kezében, egy ötven-ötvenöt éves hölgy állt. - Jó helyen járok? - előzött meg a kérdéssel, a neje adta meg a címet. - Ó igen, fáradjon beljebb...
- Az élet körhintája 2. rész (hetero)
- Éjjel feküdtünk az ágyon. Azt hittem, Évi elszendergett. Háttal feküdt felém. Megfordultam és közben a székem hozzáért seggéhez. Nem aludt. Hátranyúlt, megragadta azt ami megérintette. "Áll a faszod!" mondta. "Mire gondolsz?" "Arra hogy mással basztál. Ezt tudom, érzem, hogy nem annyi volt az egész, hogy a Szöllősi megbaszott! Te is akartad. Biztos mozgattad a segged." "Hát érts meg végre, nem tehettem róla. Felizgatott. Bedugta a farkát a számba...
- Minden más (családi)
- 13 éves voltam, mikor Gábor, a bátyám elköltözött tőlünk, mert a fővárosba ment főiskolára. Nagyon hiányzott, mert jó kapcsolat volt köztünk, én voltam a "szeme fénye" a kis Katinkája. Eleinte gyakran járt haza, minden hétvégén, de idővel egyre önállóbb lett, ráadásul folyamatosan megromlott a viszonya szüleinkkel, így én is egyre kevesebbet láttam őt. Persze egy idő után hozzászoktam, hogy nincs otthon, ami azt illeti, szüleinket, az ő veszekedéseiket látva megértettem őt és elhatároztam, amint tehetem, én is elköltözöm otthonról...