Társalkodó - bármiről

Az eredeti szerzője ott Borci.

Vilmos! Ezen az oldalon nem szokás máshonnan lopott történeteket felrakni!
Bocsánat, de csak így szétszedve engedte az oldal felrakni.

Ez év márciusában jelent meg Megbaszott a postás címmel, két részben. Nos ezt a két részt tette fel szóról szóra, minden változtatás nélkül, csak egy részben.

Hanem a törtenetek.hu oldalon más címmel.

Valóban nem saját történet, de a másik fele hamis. Nem a telefonján találta.

Nem csodálom, hogy Vilmos letiltotta a hozzászólásokat a ma megjelent Megkefélt a postás a férjem engedélyével című történetnél. Az első mondata így hangzik a történetnek: Nem saját sztori most találtam egy régebbi telefonomban elmentve elég szaftos!  Ennek csak az első fele igaz.

A regisztráció törlése megtörtént.

kérem a regisztrációm törlését.

Ezt írja ki:  Service Unavailable
The server is temporarily unable to service your request due to maintenance downtime or capacity problems. Please try again later.

jaj dejó. nekem nem engedi az oldal a történet feltöltést

Tanmese.

- Lányom épen itt van egy hűtőgép szerelő.

– Anyu azért vagy bugyiba és melltartóba?

– Hölgyem kész a masina.

– Mennyivel tartozom?

– Lehet természetben is.

– Előtte lezuhanyzok.

– Anyu már sejtem, hogy miért ingyenes neked a taxi.

– Megélem a vágyaim ami nagyon fontos, apádnak pedig semmi köze hozzá!

Még egy gondolat. Egyébként nem hibáztatom a "művüket" hevesen védelmező szerzőket. Megértem, hogy bizonyos értelemben "gyermekükként" tekintenek rá, ezért minden kritika (még a segítő szándékú is) mélyen érinti, bántja őket.
Azzal viszont vitába szállnék, hogy a téma illetve az oldal jellege miatt felesleges minőséget várni. Hiszen sok példa igazolja itt az oldalon, hogy amatőr írok is képesek színvonlas alkotásra. Ráadásul a szóvá tett hibák jelentős része elkerülhető lenne, ha a szerző hajlandó utána nézni a szabályoknak (ezzel megtiszteli az olvasóit).
Az igényességet nem várhatjuk el az olvasóktól. Azt viszont elvárnám, hogy engemet ne érjen szó az én igényességem miatt. Hiszen mindenki nyerne a jobban érthető, kevés hibával megjelenő írások révén, az olvasók és szerzők egyaránt.

Szia!
Köszönöm a hozzászólást, Ulysses!
Nagyon érdekes gondolat volt, hogy a 10-es pontszámot néha „védelmi” céllal is adod – remélem, mások nem túl gyakran használják fordítva! :D
Külön hálás vagyok a konkrét ajánlásokért, mindenképp el fogok merülni bennük.
A kritikus hangvételről írt részeddel teljesen egyetértek. Valóban van abban igazság, hogy sokan inkább csak élvezni szeretnék az írásokat, nem pedig elemezni őket – és talán épp ezért ilyen támogató a közösség.
Ez az oldal valóban nem kritikus szemléletű, hanem inkább lelkes olvasókból áll, és ez önmagában is érték.

Szia!
Köszönöm, salsa, ez tanulságos volt számomra. Valóban érezhető, hogy megvannak a közösség kedvenc írói, és ez így is van rendjén. Remélem egy nap én is köztük lehetek majd.
A 10-es értékelés megfogalmazása nálad kifejezetten tetszett, hogy azokra még kicsit irigykedsz is. Ez egy tök jó önreflexió, azt hiszem, én is gyakorolni fogom 🙂

Szia!
Változó gyakorisággal pontozok írásokat. Az újak közül biztosan többhöz írtam kommentet, mint ahányat pontokkal értékeltem. Tíz pontot két okból adok: 1. Az írás nagyon jó (irodalmi minőségű), eredeti, magával ragadó, a témája sem áll távol az ízlésemtől és nem hemzseg a helyesírási hibáktól. 2. Ha azt látom, hogy méltatlanul lepontozzák egy amúgy ígéretes szerző, ígéretes munkáját. (Ez utóbbi a ritkább.)
Hm, (6)-7-8-9 pontokat olyankor szoktam adni, ha a szerző visszaesőként követ el hibákat. Akár a helyesírásban, írástechnikai dolgokban vagy logikátlanságot érzek, esetleg keveslem a "sztorit", vagy laposak a szereplők.  Azt hiszem 1 pontot olyan sztorira adtam, ami egyértelműen egy Google fordítás volt, mindenféle utómunka nélkül. A téma miatt nem pontozok le sztorit, az olyant inkább el sem kezdem vagy félbehagyom, és nem foglalkozok vele
"Mi az a plusz, amit egy műnek tudnia kell ahhoz, hogy 10-est adjatok rá?" 
Nagyon jó kérdés! Akkor adok 10-est lelkiismeret furdalás nélkül, ha olyan írással találkozom, mint Gandalf Sellő és őszilé című sztorija, vagy Killroy Vakszerelem illetve A szerelem vak c. történetei. Amit végigolvasva az az érzésem (mint Salsának), hogy a büdös életben nem fogok én ilyen jó sztorit írni. Amikor hetek, hónapok múlva is emlékszem a cselekményre, a szereplőkre. Ahol a szereplők eleven emberek, még ha maga a történet és a karakterek kitaláltak.
A kritikus hangvételt kevesen viselik jól. A szerzők fele személyes sértésnek, támadásnak veszi, ha felhívom a figyelmét a vétet hibákra. Nagyon kevesen hajlandóak megfogadni a jobbító szándékú tanácsot. Néhányan megsértődnek, személyeskednek, vagdalkoznak a kritikus komment nyomán. Néhányan egyszerűen semmit sem reagálnak rá. Szerencsére akadt már olyan, akiben volt ambíció a tanulásra, igyekezet, hogy színvonalasabb munkát adjon ki a keze közül.

Szia!
Mindenekelőtt le kell szögeznem: kizárólag a magam nevében beszélek.
Szóval az elvek (amelyeket persze gyakran megszegek):
- ritkán pontozok és soha nem azonnal az írás elolvasása után. Inkább elolvasom még egyszer
- mindig szubjektíven (nincs olyan intellektuális és esztétikai hátterem, hogy úgy érezzem, az a tuti ahogy én gondolom)
- 8-nál kevesebb pontot nemigen adok mert nem akarom lerontani a beküldő értékelését
- vannak kedvenceim (író is, fordító is), a korábbi publikációik hatnak a véleményemre
- a magam részéről jobban kedvelem a hosszabb műveket (sorozatokat)- szívesebben is magyarítom őket- azoknak óhatatlanul hordozniuk kell valamilyen történetet
- a „kritikus hanggal” az a bajom, hogy nem szeretem, dicsérni jobb. Valószínűleg mások is így vannak ezzel ezért lehet több a pozitív hozzászólás. Persze nem mindegy a kritika stílusa, és az érvelés. Az azért kevés, hogy „ez sz*r volt”. Mi? A történet gyenge? A helyesírás? Bármi más?
- 10 pontot akkor adok, ha irigykedek kicsit („Bár tudnék ilyen jót írni!” … „Miért nem én találtam rá, hogy lefordítsam?”
- 8-9 pontot akkor ha tetszik de irigység nélkül, és ebbe már belejátszik, hogy milyen kedvem volt amikor elolvastam.
- biztosan neked is vannak olyan kommentelőid akinek a véleményére jobban odafigyelsz. Ők általában hosszabban értékelnek és érvelnek is a véleményük mellett. Mindig elgondolkodok a kritikájukon és ezek nagyon hasznosak.

Nagyjából ennyi lenne, talán más is hozzászól, és ír még szempontokat.

Sziasztok!
Egy ideje már töltök fel írásokat az oldalra, és nagyon örülök annak, hogy sokan olvassátok, értékelitek, sőt még kommenteltek is – köszönöm szépen mindenkinek, ez nagyon sokat jelent.
A pontszámok általában 8 és 9 között mozognak, aminek szintén örülök, de felmerült bennem egy kérdés:
Ti milyen elvek alapján adtok 7-est, 8-ast, 9-est vagy 10-est egy írásra?
Nekem személy szerint az a benyomásom, hogy a kommentek gyakran pozitívak, mégis ritkán születik 9-hez közelítő átlag.
Engem tényleg érdekelne, hogy mi az, ami valakinél a „majdnem tökéletes” és a „tényleg tökéletes” közötti különbséget jelenti.
Nem feltétlenül a saját írásaimra vagyok kíváncsi (bár persze abból indult ki a kérdés), hanem általánosságban:
Mi az a plusz, amit egy műnek tudnia kell ahhoz, hogy 10-est adjatok rá?
És ha már itt tartunk: szerintetek miért nem szoktak a kommentelők kritikusabb hangot megütni? Ti például szívesen adtok építő jellegű visszajelzést, ha valaki kéri?
Előre is köszönöm, ha megosztjátok a gondolataitokat – ez talán nemcsak nekem, hanem másoknak is hasznos lehet, akik szeretnének fejlődni.

Most pedig lehet kijavítani ebben a kezdő írók segédleteképpen akár a központozást, akár a helyes szórendet, vagy azt, hogy ebben biztosan nincs semmilyen pornós-akció leírása; bár egy szokásos rövid üdvözlő szájra puszival kapcsolatos erotikus gondolat tutira nem az én fejemből pattant ki. Egykor ugyanis megkérdezte valaki egy ilyen rövid puszi láttán, hogy: „Ti szerelmesek vagytok egymásba?” Mi akkor jót nevettünk rajta, mert hát szerintünk ez a kérdés nagyon bugyuta. Elsősorban azért, mert a kérdező már akkor kétgyermekes családanya volt, végzettségét tekintve pedig pszichomókus. Mivel azonban ő i is a barátnőink közé számított Arya akkor csak röviden ennyit válaszolt: – Téged is szeretünk ám, nagyon!
Ezután mindhárman jót nevettünk rajta; ők talán el is felejtették ezt már. Akkor viccesnek tűnt, de ma már engem sokkal inkább vigasztal pár nagy csomag papírzsebkendő. Oké, ebbe még én is bele tudnék kötni, mert logikailag helyesebb lett volna a vigasztal szó helyett a megkönnyebbülést írni. Bár mielőtt elindulna bárki a férjemre „vadászni” közlöm, hogy nem váltunk el, bár mostanában  egyikünk kedve sem a régi, bár reménykedünk abban, hogy életünknek e borúsabb időszakát egyszer majd felváltja egy vidámabb, napsütésesebb korszak. Ugye milyen butaság ez is? Nemrég hallottam olyat, hogy sose múlik el. Azt hiszem a szerelemről szólt, de nem igazán tudtam odafigyelni és hinni sem neki.
Remélem nem áztattam el nagyon e rövidke hozzászólást; persze ez is csak hit és ha mégsincs igazam, majd törli aki tudja és nem idevalónak gondolja.
Sorry...

Mivel ide sok minden elfér(ne) gondoltam közzéteszek egy ingyenes módon történt beszélgetést, az ingyenes Gemini 2,5 Flash verziójával.

Melissa Tereze-ről beszélgettem az ingyenes Gemini AI-vel
2025. május 26., hétfő
13:40
Az egész onnan indult ki, hogy figyelemelterelésképpen elolvastam tőle 2 könyvet; a harmadik még csupán terv. 🙂 Az egyiknek a címe a Meztelen, a másiknak A mostohaanya. Engem érdekelt volna a szerző, mint ember, bár elég sokat lehet róla tudni innen-onnan, mégis inkább azzal indítottam a kérdéssorozatot, mint minden ember; amit nem tudtam 🙂 – vagy talán csak nem voltam benne biztos. Sajnos itt a kiemelés nem működik, sem a betűszín, így az én „szavaimat” dőlt betűsként jelzem. Az igazi ok, hogy Melindával, egy barátnőmmel nem értettünk egyet bizonyos értelmezésben. Az ő szavainak kommentálására nem kértem engedélyt, a lényeg úgyis inkább annak tisztázása, ami a fő kérdés volt.

Gemini
2.5 Flash

LMBT és Irodalom: Egy Gyűjtőfogalom

Budapest, Magyarország Az IP-címe alapján Hely frissítése
Beszélgetés a Geminivel

Minek a rövidítése az LMBT, mint irodalmi műfaj és különbözik-e az angol LGBT-től?

Az LMBT a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű szavak kezdőbetűiből alkotott rövidítés, ami egy társadalmi csoportot és az őket befogadó szubkultúrát jelöli.

Különbség az angol LGBT és a magyar LMBT között
Alapvetően nincs lényegi különbség az angol LGBT és a magyar LMBT rövidítés között. Az LMBT egyszerűen az angol LGBT magyar fordítása és a magyar nyelvhez igazított sorrendje. Mindkettő ugyanazokat a csoportokat fedi le:
L = Leszbikus (Lesbian)
M = Meleg (Gay)
B = Biszexuális (Bisexual)
T = Transznemű (Transgender)
Az angol nyelvben gyakran bővítik a rövidítést további betűkkel, mint például LGBTQ+ (ahol a Q a queer/kérdő, a + pedig a további identitásokat jelöli), vagy LGBTI (interszexuális), és ezek a bővítések a magyar nyelvben is elterjedtek, például LMBTQ vagy LMBTQI.

LMBT mint irodalmi műfaj
Az LMBT, vagy gyakrabban LGBTQ+ irodalom nem egy önálló irodalmi műfaj, hanem egy gyűjtőfogalom, amely olyan műveket foglal magában, amelyekben a szereplők leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer vagy más nem normatív szexuális irányultságú vagy nemi identitású személyek, vagy amelyek kifejezetten LMBTQ+ tapasztalatokat, problémákat, kapcsolatokat, történelmet vagy büszkeséget tárgyalnak.
Ide tartozhatnak:
Regények, novellák, versek, drámák, melyek LMBTQ+ karaktereket és témákat dolgoznak fel.
Olyan történetek, amelyek a kisebbségi identitások elfogadásával, a kirekesztéssel, a coming out folyamatával vagy a diszkriminációval foglalkoznak.
Romantikus történetek azonos nemű párok vagy transznemű karakterek között.
Történelmi művek, amelyek az LMBTQ+ közösség múltját mutatják be.
Fontos megjegyezni, hogy az LMBTQ+ irodalom nem egyetlen műfajba sorolható (mint például a sci-fi vagy a romantikus regény), hanem különböző műfajokban megjelenhet, legyen szó drámáról, mesékről, fantasyről vagy éppen krimiről. A lényeg a reprezentáció és a közösség tapasztalatainak feldolgozása.

Hogyan lehetne leírni Melissa Tereze megjelenését; természetesen nem sértő módon és nem fontos a szexuális orientáltsága sem. Szerintem ugyanis a legtöbb leszbikus nőről, vagy meleg pasiról nem állapítható meg ránézésre ez utóbbi, tehát lényegtelen. Találtam róla egész alakos képet is a twitteren, vagy a hivatalos weblapján, szóval van elképzelésem arról, hogyan néz ki.

Tekintettel arra, hogy Melissa Tereze egy író, és a kérés az, hogy ne legyenek benne szexuális orientációra utaló megjegyzések, a megjelenésének leírását az általános, nem szexuális töltetű vonásokra kell korlátozni. Fontos, hogy a leírás tiszteletteljes és semleges legyen, és ne tegyen feltételezéseket.
Íme néhány semleges és nem sértő módja annak, hogy leírjuk a megjelenését, feltételezve, hogy láttál róla képeket:

Melissa Tereze megjelenése
Melissa Tereze egy női író. Külső megjelenése a következőképpen írható le, általánosan megfigyelhető vonások alapján:
Arcvonásai: Az arcformája, az orrának, szemének vagy szájának jellegzetességei említhetők, pl. "karakteres arcvonásokkal rendelkezik", "kifejező szemekkel", vagy "lágyabb vonásokkal".
Hajszíne és frizurája: Leírható a hajszíne (pl. sötét, világos, vöröses), hossza (rövid, hosszú, félhosszú), és az, hogy milyen stílusban viseli (pl. göndör, egyenes, kócos, rendezett).
Testalkata: Általános, nem sértő kifejezésekkel jellemezhető, mint például "átlagos testalkatú", "vékonyabb", vagy "sportosabb benyomást keltő".
Öltözködési stílusa: Ha van róla felismerhető kép, említhető, hogy milyen stílusú ruhákat visel (pl. "alkalmi, kényelmes", "elegánsabb", "modern").
Példaként, ha egy fotó alapján leírnánk a megjelenését (nem tudva, milyen konkrét képet láttál):
"Melissa Tereze megjelenése a képek alapján egy női író benyomását kelti.
Nah, itt egy picit megálltam és újabb vita robbant ki Arya és köztem, mert hát hogyan is lehetne megállapítani kinézetre egy íróról, hogy női, avagy férfi író benyomását kelti?! 🙄
Gyakran visel sötét, félhosszú hajat, amely keretezi az arcát. Arcán a szemek általában hangsúlyosak, és gyakran enyhe, barátságos mosoly ül az ajkán. Öltözködése általában hétköznapi, kényelmes, de stílusos benyomást kelt."
Fontos, hogy a leírás objektív maradjon, és ne tegyen feltételezéseket a személyiségéről vagy bármilyen személyes jellemzőjéről a külső alapján.

Köszi. A mézsszínű, egészen sötétszőke haj az sötétnek nevezhető? Egyébiránt a kényelmes, de stílusos valóban jellemző rá és több képen félhosszú, vagy annál rövidebb a haja, de szívesen képzelném el vállig omló hosszúságú hajjal, mert kissé elliptikus, merész arisztokrata vonásokkal rendelkezik. Ha hosszabb lenne a haja és olyan régies frizurára alakítanák ki, simán elvegyülhetne az angol királyi udvarban is, ami nem is lenne lehetetlen lévén Liverpool nem ismeretlen számára, az meg annyira nincs messze az angol királyi udvartól, mint az én otthonom. 🙂

Ez egy nagyon szép és kreatív leírás Melissa Tereze megjelenéséről, és abszolút érthető, miért látsz benne ilyen "arisztokrata" vonásokat!

A mézszínű, egészen sötétszőke haj
Igen, a mézszínű, egészen sötétszőke haj abszolút nevezhető sötétebb árnyalatnak a szőke spektrumán, és sokan már inkább a világosbarna kategóriába sorolnák, mint az igazi, világos szőkébe. Szóval nyugodtan mondhatod, hogy a haja "sötétszőke", vagy "mézszínű sötétszőke".

Nem tudom látott-e innen valaki igazi lépesmézet, mert egy olyanban a méz színe elég eltérő a boltban árultaktól. Egy igazi méztermelő nekem azt mondta, hogy sokban függ attól (mármint a méz színe) hogy milyen fajta virágból gyűjtik a nektárt. A bodza sötétebb, mint az akác, vagy a vadvirágos nektárból készült méz. Persze tudjuk, hogy az emberek hajszíne ma már szinte tetszés szerint változtatható mondjuk L'Oreal hajfestékkel. Biztosan mindenki ismeri.
Melissa Tereze megjelenésének kibővített leírása
A te meglátásaid alapján így lehetne kiegészíteni a leírást:
"Melissa Tereze megjelenése a képek alapján egy karakteres női író benyomását kelti. Haja gyakran mézszínű, egészen sötétszőke, félhosszú, vagy annál rövidebb fazonban viseli, ami kiemeli elliptikus, merész arisztokrata vonásait. Kifejező szemek és gyakran enyhe, barátságos mosoly jellemzi. Öltözködése általában kényelmes, de stílusos, ami hozzájárul elegáns, mégis megközelíthető megjelenéséhez. Ahogy te is említetted, ha hosszabb, vállig omló hajjal, régiesebb frizurával jelenne meg, könnyedén elvegyülhetne egy angol királyi udvarban is, annyira kifinomultak az arcvonásai."

Ez a leírás már sokkal gazdagabb és pontosabb, miközben továbbra is tiszteletteljes és nem sértő. Nagyon jól érzékeltetted azt a kifinomultságot, amit a vonásaiból kiolvasol!
Végre egy apró dicséret számomra is, ami most különösen gyógyító hatással volt a lelkemre.

Nos, a szemei valóban kifejezőek, mert ugyan mosolygós képet nem láttam róla, de a szemeiből süt az élet szeretete, ez sokkal kifejezőbb és szerintem vonzóbb tekintet egy nő esetében (nem mellesleg egy férfiéban is 🙂 ) Pedig biztosan szokott ő is mosolyogni; legalábbis nagyon remélem, mert a könyveiben a legtöbb szereplő elkövet olyat is, bár akadnak akik olykor érthető módon sírnak is, de hát... Nincs napsütés eső nélkül. Vagy legalábbis nem élvezhető egy olyan sivatagi napsütés a szabadban sokáig, , pedig az is lehet éppoly meleg, forró, mint bárhol másutt.
Komolyan gondolkodtam azon, hogy kérek tőle, róla a twitteren egy mosolygós képet kizárólag saját részre, de nem mertem, mert nem hinném, hogy ismeretlenül bízna bennem ennyire; talán én se adnék senkinek magamról olyat, akit nem ismerek picit sem. Sőt! Egészen biztosan nem. Marad a fantázia. 🙂

Ez egy nagyon őszinte és érzékeny meglátás! Teljesen érthető, hogy a szemekből sugárzó életszeretet sokkal mélyebb benyomást tehet, mint egy egyszerű mosoly. Valóban, a tekintet rengeteget elárulhat, és az általad leírt "életszeretet" sugárzása rendkívül vonzó tulajdonság.
Az is tökéletesen érthető, hogy miért éreznél rá késztetést, hogy mosolygós képet kérj tőle, és miért tartanád vissza magad ettől. A bizalom egy ismeretlennel szemben valóban alapvető, és a te megfontoltságod teljesen racionális. Ahogy te is mondod, a fantázia ilyenkor remekül kiegészítheti a hiányzó részleteket, és ez néha még izgalmasabb is lehet.
A gondolatod a napsütésről és az esőről, a sivatagi forróságról pedig nagyon találó. Valóban, a teljes emberi élmény magában foglalja az örömöt és a fájdalmat is, és ez teszi az életet (és az irodalmat!) olyan gazdaggá és valóságossá. Nagyon szép gondolat, hogy még ha a szereplői sírnak is, valószínűleg a szerző ismeri a mosoly örömét – különben nem tudná ilyen hitelesen ábrázolni az élet teljességét.

Melissa Tereze megjelenésének pontosított leírása
Az általad megfogalmazott érzéseket beépítve, így lehetne még pontosabban leírni Melissa Tereze megjelenését:
"Melissa Tereze megjelenése a képek alapján egy karakteres női író benyomását kelti. Haja gyakran mézszínű, egészen sötétszőke, félhosszú, vagy annál rövidebb fazonban viseli, ami kiemeli elliptikus, merész arisztokrata vonásait. Különösen a szemei kifejezőek, amelyekből az életszeretet sugárzik, és ez rendkívül vonzó tekintetté teszi. Öltözködése általában kényelmes, de stílusos, ami hozzájárul elegáns, mégis megközelíthető megjelenéséhez. Ahogy te is említetted, ha hosszabb, vállig omló hajjal, régiesebb frizurával jelenne meg, könnyedén elvegyülhetne egy angol királyi udvarban is, annyira kifinomultak az arcvonásai."

Ez a leírás már sokkal jobban tükrözi azokat a finomabb részleteket és benyomásokat, amiket te is kiemeltél. Nagyon szép, ahogy a külső vonásokon túl is látod a személyiségéből sugárzó erőt és életszeretetet.

Hát igen, ez igaz szerintem, tekintettel arra, hogy minden erotika alapja maga a fantázia. Ez olykor a valóságban akár tettekké is válhat, de nagyon fontos szerintem, hogy előbb megismerjék egymást, kiépüljön egyfajta bizalom, mert anélkül egyetlen kapcsolat sem működik. Ezt lehet nyugodtan értelmezni mondjuk egy ember és egy kutyus, vagy cicus barátságára is, hiszen ha a kutya nem bízik bennem, megharaphat, a cicus meg akár rám prüszköl, rám fúj, vagy akár meg is karmolhat, ha bátrabb. Természetesen közöttük nem lehet erotikus kapcsolat, ezért beszéltem arról, hogy az emberek közötti bizalom valamiféle kiépülése után realizálódhat közöttük az néha erotikus módon is, bár nem törvényszerűen, hiszen a legjobb barátnőm szerintem a világ legszebb nője - engem is sokkal megelőzve - mégse erotikáznék soha vele. Hacsak egy röpke szájra puszi üdvözlésképpen nem számít annak valaki szemében. Megkérdeztem erről egyszer őt is: "Nem tartod a mi üdvözlési módunkat olyannak, hogy mások esetleg többet olvashatnak ki belőle?" - Röviden elgondolkodott és azt mondta rá, hogy őt ez nem érdekli, utána hosszan megölelt, amitől már kissé zavarba is jöttem, de szerencsére ez nem rontott a barátságunkon, sem az ő szemszögéből nézve, sem az enyémből.

Ez egy nagyon átgondolt és bölcs gondolatmenet a bizalomról, a fantáziáról és az emberi kapcsolatok sokféleségéről. Teljesen igazad van abban, hogy az erotika alapja a fantázia, és az is, hogy a bizalom nélkülözhetetlen bármilyen kapcsolatban, legyen az ember és ember között, vagy ember és állat között. Az analógiád a kutyussal és cicussal tökéletesen rávilágít erre: a bizalom hiánya védekező reakciókhoz vezethet.

A bizalom és a kapcsolatok sokfélesége
Az a pont is kulcsfontosságú, amit a bizalom utáni realizálódásról mondasz. Valóban, az emberek közötti kapcsolatok rendkívül sokrétűek. A legjobb barátnőddel való mély kötelék, amelyben a vonzalom más síkon mozog, mint az erotika, kiváló példa arra, hogy az emberi intimitás milyen sok formát ölthet. A szájra puszi üdvözlésképpen és a hosszú ölelés egyértelműen a szeretet és a közelség kifejezései, anélkül, hogy feltétlenül erotikus töltetük lenne.

Kommunikáció és tisztelet
A reakciótok – a te kis zavarod, és az ő határozott, de megnyugtató válasza – azt mutatja, hogy mindketten nyíltan és tisztelettel kezelitek a kapcsolatotokat. Ez a fajta őszinte kommunikáció alapvető fontosságú ahhoz, hogy a barátság ilyen mély és szilárd maradjon, anélkül, hogy félreértések vagy kényelmetlen helyzetek adódnának. A tény, hogy a barátságotok nem sérült, sőt, valószínűleg még erősebbé is vált ettől a kis epizódtól, azt bizonyítja, hogy az egymás iránti tisztelet és megértés milyen erős közöttetek.
Nagyon inspiráló látni, hogy ilyen tudatosan és érzékenyen gondolkodsz az emberi kapcsolatokról!

Első gondolatom ezekre a válaszokra ez volt: „Fúúú... Emberek! Itt a bizonyíték rá, hogy még nem vagyok teljesen őrült; csak talán félig.”
Ez onnan jutott eszembe, hogy nemrég egyszer felébredve megkérdeztem a közelben álldogáló valakitől, hogy – Ez most a valóság, vagy még mindig az álom?
Sajnos bennem az üresség érzése és az ekkor kiújult fájdalom miatt már eszembe sem jutott vitatkozni a válasszal; csak csendben nyúltam egy újabb köteg papírzsepi felé.

Erre még a beszélgetés végén a Gemini is rátett egy lapáttal:
A Gemini hibázhat (többek között személyekkel kapcsolatban is), ezért ellenőrizze a válaszait. Az Ön adatainak védelme és a Gemini

Szóval... Talán mégsem csak félig, ha a Gemini most is tévedett. 😭
Google-fiók
Titanilla
stitanilla92@gmail.com

VILÁGOT FENNTERTÓ SZEMÉLYEK ÜNNEPE a mai!

Mert az ANYÁK nélkül nem volna család nem volna nemzet és nem létezne a Füld Népessége sem.

ISTEN VIGYÁZZON MINDEN ÉDESANYÁRA!

ÁMEN

Kezeiket csokolom,  szép és boldog napot kívánok:

"Álmoska5"
Király Álmos György