A+ A-

Rebecca

Fordítás
Eredeti író: fuzzyb2
Több mint egy hét telt el, mire rávettem magam, hogy találkozzak Rebeccával, akit Anna CFNM buliján ismertem meg. A névjegykártyáját a pénztárcámban tartottam és egészen addig elő sem vettem. Meglepődtem. A kártyán ez állt: Rebecca McLeish, PhD, alatta az elérhetőségei.
A tény, hogy ő doktor érdekes újdonság volt számomra, de tovább erősítette az elhatározásomat, hogy menjek vissza hozzá.
Igazán izgalmas nőnek ismertem meg a bulin és nagyon jól kijöttünk egymással. Felhívtam.
- Nagyon örülök, hogy felhívtál végre! - mondta, miután rájött, hogy ki vagyok.
- Alig várom, hogy újra láthassalak, úgyhogy én is örülök, hogy elértelek. Nincs kedved összefutni valamikor? Kávézhatnánk, vagy valami.
- Én annak örülnék a legjobban, ha feljönnél. Benne vagy?
Ez gyors volt. Tudtam, hogy megtaláltam a megfelelő nőt. Megbeszéltünk egy találkozót másnap délutánra. Megadta a címét és néhány további instrukciót:
- Azt akarom, ha ideérsz csak sétálj be, az ajtó nyitva lesz.
- Őőő, oké.
- A baloldali lépcsőt válaszd, majd a folyósó végén az utolsó szoba jobbra. Ott foglak várni.
Teljesen váratlanul ért, hogy így alakultak a dolgok, de kalandvágyat éreztem. Benne voltam a dologban, azt mondtam neki 2-re ott leszek.
Nehezen telt az éjszakám. Először jegyzetelni próbáltam néhány iskolai olvasmányt, ami sikerült is. Normál esetben az egésszel végezni tudtam volna ha későig fennmaradok, de most a gondolataim egyfolytában elvándoroltak. Azon járt az eszem, amit Rebecca a telefonban kért tőlem. Mi a francra gondol? Csak sétáljak be?
Végül eluralkodott rajtam a kimerültség és elaludtam.
Reggel három órám volt, meg voltam róla győződve, hogy csak időpocsékolás mind. Csak Rebecca izgató testére tudtam gondolni, nem beszélve az egyre fokozódó várakozásról. Szerencsére az aktuális szituáció a teremben elég volt, hogy kontrolláljon (tudod, a dolog a gatáymban...).
Elindultam a "randira" Rebeccához. Jó utasítást adott, hogy merre menjek, így tudtam spórólni egy kis időt. Nem akartam túl igyekvőnek tűnni. Tettem egy kis kitérőt a környéken, hogy öljem az időt, egyébként is gyönyörű tavaszi nap volt, tökéletes a motorozáshoz. Amikor eljött az idő egy utolsó kanyart tettem, mellyel az ő utcájába fordultam. Kb. 100 méter volt a házáig. Az út mentén sziklákat és fasorokat helyeztek el, a házat csak akkor láttam meg, mikor odaértem elé. Sokkal látványosabb épület volt, mint Annáé, ahol megismertem Rebeccát. Az otthona rengeteg természetes fagerendából épült, egyszóval tökéletesen illett a nyugati parthoz.
A hátsó ajtó felé egy széles, fával kideszkázott út vezetett. Az ajtó félig nyitva volt, ahogy ígérte. Kíváncsian körbenéztem belül, mielőtt az előszobába léptem volna. A belső tér is a leggyönyörűbb fagerendákból épült, hasonlóan szép mennyezettel. Kicsit rusztikus volt, de az egész egységes és nagy.
Felkiáltottam, amint elindultam a megfelelő lépcsőn. Semmi. Egy lélek se. Ez furcsa volt, mivel azért számítottam legalább egy házvezetőnőre, ha már Rebecca nem köszönt személyesen.
- Érdekes. - mondtam magamnak hangosan, miközben felfelé tartottam a lépcsőn. Elég hosszú volt és minden fokkal egyre jobban lehetett látni a földszintet. Beleszerelmesedtem a házba és egy izgató nő vár rám: lehetne ennél jobb?
Elérve a lépcső tetejét, egy hosszú folyósó végén találtam magam, jónéhány ajtóval mindkét oldalán. Jó fekvésű ház volt, a napfény teljes hosszában beáradt a helyiségbe. Megálltam újra kiabálni egyet, de világos lett számomra, hogy csak az instrukciókat kell követnem. Senki nem jött elém köszönteni. Ez igazán érdekes.
Elértem az utolsó jobb oldali ajtóhoz. Ahogy az összes többi, ez is széles volt, vastag cédrusfából készítve. Kopogni készültem, de letettem róla; nem ez volt az előre megbeszélt protokoll. Óvatosan elforgattam a kilincset, mintha betörni akarnék. Az ajtó jól-olajozott volt,
teljesen némán nyílt ki.
A szobában koromsötét volt, leszámítva egy kis négyzetet, amit a folyósóról bejövő fény világított meg. Valahogy tudtam, hogy be kell lépnem majd becsuknom az ajtót magam mögött. Rebeccának minden bizonnyal kész terve volt. Csak reméltem, hogy ez olyan jó is lesz, mint amire számítottam, de nagyon sötét volt.
A szemem lassan kezdett hozzászokni a szobába jutó csekély fényhez, de így is mindössze nagyon nagyon homályos körvonalakat láttam.
Csak álltam ott és vártam.
Lassan egy apró fény jelent meg. Egy kis lámpa volt, melynek sugara egy fa széket világított meg. Olyat, amilyet egy bárban látni, kiváló
minőségűt. Rájöttem, hogy le kell ülnöm. A szék magas volt, de stabil és kényelmes.
Csak vártam. Az egyetlen fényforrás is eltűnt, újra sötétbe kerültem. A szó minden értelmében.
Nagyon halk zene szólalt meg, olyan lágyan, ahogy a fény az imént a székemet világította meg. Éreztem valaki mást, de nem tudtam biztosan,
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.58 pont (74 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 cscsu50 2016. 09. 21. szerda 05:31
kissé vontatott
#8 deajk2008 2016. 09. 19. hétfő 14:27
imádom a családon belüli szexet folytasd... 10p
#7 vakon54 2016. 09. 19. hétfő 13:46
Lessz még folytatása? 9 pont!
#6 listike 2016. 09. 19. hétfő 11:08
Jó a sztori, de többet vártam.
#5 zsuzsika 2016. 09. 19. hétfő 07:41
Nem volt rossz.
#4 genius33 2016. 09. 19. hétfő 07:39
Nekem tetszett!
#3 A57L 2016. 09. 19. hétfő 05:19
Élvezetes,jó írás.
#2 macsek2 2016. 09. 19. hétfő 01:26
A történet jó, de a fordítással időnként vannak bajok. Minden alkalommal egyértelművé kellene tenni melyik csaj az idősebb és nem keverni, a másik egy nő a férfinak nem a férje hanem a felesége! Összességében olyan 10/8.
#1 Törté-Net 2016. 09. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?