Társalkodó - bármiről

Igaz ócsó, de valóban  müxik? 
Ha azt nézzük, hogy Toldi uraság mutatója egy fa és az erdőben olyanból elég sok akad, akkor felmerül a kéréds: vajon passzol-e az a tőtő az ájfonba.  😛

Kedves Virág! 
Számomra a normális szex mindaddig annak számít, ameddig mindketten akarjuk és egyikünknek sem okozunk vele maradandó sérülést. E sérülés nem pusztán fizikailag értendő, függetlenül attól, hogy a szex elsősorban fizikai cselekmény. Lelkizés, azaz romantika nélkül a mélytorkozás is csak fájdalom akárcsak a többi. Persze lehet vitatkozni, hogy egy mélytorkozás mennyire romantikus. Néha egy csók kapcsán is lehetne vitatkozni, pedig azzal kezdődik minden ilyesmi.

Az álmaidról sose szabad lemondani, mert azok biztosan csak a tieid. 
Ugyanakkor azt se szabad elfelejteni, hogy egyenlőség sosem volt és még jó ideig nem lesz. A férfiakat a nők sose tudták teherbe ejteni, így mindig a nőknek kellett szülni és ezzel már el is érkeztünk az egyenlőséghez.  Mert egy férfi-nő kapcsolatban mindig a család létrehozása volt a cél még akkor is, ha mostanában a szex szerepét kétfelé osztják, azaz nemzésre és élvezetre. Nem szabad elfelejteni, hogy az élvezetet éppen azért „találták ki", hogy a párosodást kellemesnek érezzük. 
Ettől még lehet egyenlőség.
Ha szex során egyik alkalommal az én akaratom dönt, azt teszi a párom, amit én akarok, mert az neki sem rossz, akkor én vagyok uralkodó, azaz domináns. Egy következő alkalommal pedig én engedelmeskedem és ekkor ő az Úr!  Akkor megszűnne az egyenlőség köztünk? Dehogy! Például családi nagy beruházás során közösen döntünk, hiszen kettőnk pénzét költjük. A gyereknevelésben az enyém a főszerep, mert én vagyok többet a csemetékkel, de ettől még szüksége van a gyermekeimnek apára és senki nem gondolja, hogy ő alárendelt szerepet kapna emiatt. Sőt! Sok esetben jó tanáccsal lát el, néha pedig könyörtelen és nem enged nekem rossz döntést hozni. Igaz, hogy ez némi vitát eredményez, mert csak később látom be az igazát. Akad olyan is, amikor ez fordítva történik. Ettől se lesz sem ő, sem én kevesebb, nem leszünk jobban, vagy kevésbé egyenlőek. Ha így viszonyulsz hozzá, biztosan megvalósul az egyenlőségről szőtt álmod. Nem mellesleg egy ilyen szemlélettől sokkal boldogabb életet fogtok élni. 🙂

Te hogy állsz ezzel? Van feleséged? Ő hol áll? Alá vagy fölé rendelt? Ki kit szokott elfenekelni?

Igen is, és ne is. 
Egyrészt ezt az alá-fölé rendeltséget ne úgy képzeld el, mint egy hűbérúr és szolga közötti kapcsolatot. Sokkal inkább olyan, hogy ha nekikezded elemezni a dolgokat, akkor előbb utóbb felismered a szerepek meglétét. De ez nem változtat semmin. Amikor már erőteljesen elkülönül egymástól a két szerep, akkor már baj van. Másrészt pedig te is lehetsz irányító fél. Csak tőled függ.

Akkor az egyenlőségről szőtt álmaimat felejtsem el?

Nem is értettem soha, hogy mi a jó a mélytorokban. Ha a szerelmemnek az a vágya, hogy fuldokoljak a farkát nyelve, akkor lehet, hogy nem is szeret igazán? De nem arra vágyik minden fiú, hogy benyeljék a farkát, és ha én nem teszem meg, akkor elmegy máshoz?

Istenem, szívem, tudod te hova jöttél? Ne higgy senkinek és a mélytorkot felejtsd el. Semmi köze a normális szexhez.

Van egy régi vicc:
-Mi a feleségemmel még a házasságunk elején megegyeztünk, hogy az apró dolgokban ő dönt, a fontos dolgokban meg én. 
-És miben döntöttél te? 
-Tizenkét év alatt még egyetlen fontos dologban sem kellett dönteni. 

A harmonikusnak vélt kapcsolatban a felek egyenrangúak. Viszont nem létezik a valóságban tökéletes kapcsolat! A két fél közül az egyik mindig erőteljesebb személyiség. Csak nem mindenben feltétlenül erősebb. Lehetséges, hogy a hétköznapi, napi rutinban az egyik fél irányító, miközben más dolgokban meg pont alárendelt. Lehet, hogy a férj dönti el, hogy melyik nap mi legyen a vacsora, a feleség meg csak megfőzi. Aztán a vacsora után az asszony írányít, hogy mikor és hogyan legyen szex például. És ilyen alapon igen, az egyik fél mindig dominásabb lesz a szexben is. A domináns fél fogja meghatározni, hogy mikor kerüljön le a bugyi például, vagy hogy milyen legyen a póz éppen. 
A másik oldalról viszont ez nem a klasszikus értelemben vett alárendeltség. Klasszikus értelemben az alárendeltnek maximum annyi jut, hogy élvezheti, hogy kiszolgálja a másikat. Egy párkapcsolatban azért ez többnyire nincs meg ilyen szinten. És csakis tőled/tőletek függ, hogy te az alárendelt leszel a kapcsolatban, vagy az irányító. Nem kötelező, hogy nőként, feleségként te legyél az alárendelt. Viszont úgy hiszem, hogy különböző okok miatt a nők nagyobbik részére alapfeltevés az alárendelt szerepkör.

Az el sem képzelhető, hogy nincs alárendeltség? Muszáj hagynom, hogy alázzanak? Nem létezik közös öröm? Eléggé kezdő vagyok ebben, mert én eddig úgy képzeltem el, hogy egyenrangú felek vannak a szexben. Még nem voltam feleség, így nem tudhatom, hogy mi vár rám. A házasságban alárendeltnek kell lenni a nőnek? Őt alázhatják, uralkodhatnak rajta?

Lány vagyok és így elmondhatom, hogy a leírásod helytelen. Ha maszkot veszek fel, bármilyen sminkre is, az leszedi. Nincs az a szuper tartós smink, ami teljesen ép marad abban a maszkban amit te feltettél. Tehát ha szopnom kellene, akkor azt maszk nélkül tenném, a smink úgyis elkenődik, ha mélytorkoznom kell- ezt meg a filmekből tudom.

Volt a világnak amaz boldogabbik vége, mikoron egy ártatlan lányka eltévedt az erdőben. A GPS besza bedöglött és nem találta a kiutat. De mert modern bige volt, és nőnek is tuti, aki tudta hogy a kágyiló is képes megtermékenyíteni önmagát és ehhez nem kell másik fél, így elfogadta, hogy az egyenlőség jegyében mind ugyanazok vagyunk. Csak ezzel nem volt ki az erdőből... Úgyhogy a másik modern dologba kezdett, ahol az agyhullámok Alfává változnak és így nekiállt meditálni. Meg is jött a Farkas... 
Meglátta Pirit a lányt és máris elővette az univerzális powerbankot, hogyaszongya:
-- Kiscsaj, emitt a téma, óccsón adom és műxik. Köll e neked tőttő? 
A lány felcsillanó szeme sok hosszú szekszuális éjszakát ígért és végtelen rajongást, ami a műveltséget és a kultúrát magasfokon művelő Farkast már most libidója csúcsai fölé katapultálta. 
-- Aha. -- mondta és itt nem teszünk pontot, kedves felhasználók, mert így lesz helyes: 
-- Aha -- mondta és boldogságtól kiviruló arca fölött megjelent ama szentek glóriája, akik egykoron vértanú halált haltak eme erdők középkorilag is sötét mélyén. 

Úgyhogy dugtak. USB C-t az ájfonba, de mert ez mese, hát higgyük el, hogy működött. Tehát a lány boldog lett és mert a Farkas nevéhez hűen utat is tudott mutatni a farkával, a Toldi-érát megszégyenítő dorongos útjelző irányába, a lány kapaszkodót kapott, hogy merre menjen ki az erdőből. 

A történet kelt mint lent Selymi disztingva óhajtására lett lészen kiterítve, mint pókeres korpusza az ötödik ász után. 

Meg a kapaszkodóról, hogy legyen az ember lányának támpontja, meddig is ér a takaró és mi lóg ki alóla.

Az agyhullámokról egy történetet? Kíváncsian várom a megoldást, mert nekem így most erről nem jut eszembe semmi sem.

Erre lenne ötletem, de azt akkor inkább megírnám. Mármint történetben.

Te miféle vagy? Még nem láttalak itt, pedig lehúztam pár évet. 
A szopáshoz azért kell álarc, hogy a frissen sminkelt júzer ne legyen maró, erősen savas kémhatásnak kitéve ph-ilag és bőrileg. Képzeld el, ha nő vagy, akkor ez mennyire frusztráló lehet. Mármint kétszer dolgozni magadon. Ehh, ez félreérthető. Legyél férfi, akkor csak röhögsz most és nem kell kiigazítanom magam.

Nos... a fazont és  a szezont ne keverjük össze, mert kijöhet belőle egy komplett kollekció ruha, amit aztán el lehetne adni az Ecserin a romáknak, hogy ne kelljen meztelenül mászkálniuk, hogy ezzel is felhívják a figyelmet arra, amire a nagyszerű Kim Kardashian már kísérletet tett, hogy odaállt szelfizni a tükör egyszál csöcsben és azt mondta, hogy nincs egy göncöm se...

Most, ha én sokáig cumiztam gyerekként, akkor most is szeretnék szopni ezek alapján? Mert elég mélyen kellene keresnem magamban ezt az ingert...

Mert rájön a paraszt, hogy nem ő a világ középpontja. Mint amikor a tizenéves Mucika elhagyta a mobilját és sírva tántorgott a frissen festett bp-i bérház gangján, hogy végem van, benne volt az egész életem...

Nem a szopáshoz kell az álarc, hanem a személytelenítéshez, akár a tárgyiasuláshoz is, szerintem. És ez még akkor is jól érvényesülhet, ha pontosan tudjuk, ki rejtőzik az álarc mögött.
Valójában, emögött, a megadás lehet szerintem. Alárendeltté válásnak is megvan a maga varázsa. Amikor, valaki nem valaki, hanem egy tárgy. Egy, használati eszköz. És ennek megvalósítására egy szopóálarc kiváló eszköz lehet.
A szexben, valaki mindig domina, a másik pedig alárendelt, vagyis szolga. Vagyis, egy adott pillanatban mindig egyetlen ember akarata érvényesül, amely váltakozhat, vagy úgy maradhat. Először a szerzetes póz jön, amikor a férfi irányít, majd a lovagló póz, amikor a nő.
Egy szopó álarc ezért alkalmas lehet arra, hogy a partnert személytelenítse, mert másként azt a brutális mélytorkozást vele nem lenne képes megtenni a partnere. Más az, ha a feleséged néz vissza szopás közben, vagy egy álarc.

Véleményem szerint, ha valakit meglegyint a halál szele, akkor nem a jelleme változik meg, hanem a viselkedése. Az értékrendje. Az élethez való viszonya. De a jelleme, az emiatt még fix marad.
Halálfélelem. Mindenkinek ismerős lehet ez a fogalom. Az fél a haláltól, aki nem fogadta el azt az élet részeként. Mert, mindenki, aki él, az élni is akar, ameddig csak lehet (Az öngyiket kivéve.). Sok katona érezte már azt, hogy kemény seggűnek tartotta magát, majd amikor fütyültek körülötte a lövedékek és a srapnelek, akkor gondolt bele először abba, hogy: "Mi a faszt keresek itt? Hiszen, itt el is patkolhatok!" Mégsem szerel le, marad továbbra is golyófogó. A jelleme nem engedi, hogy leszereljen, ám azután már a zabszem sem fog a seggébe férni... És éppen emiatt lehet egy katona jó katona. Mert, már nem forrófejű és vakmerő, hanem racionális és óvatos. Egy halott katona, az már nem rúg labdába a harctéren.
Az első halálközeli élményem egy tizennyolc éves koromban velem történt autóbaleset miatt történt meg velem. HÁrman utaztunk a Wartburgban és beszaladtunk egy IFA plató alá. Hiszitek, vagy sem, de akkor leszaladt a talán lelki szemeim előtt az addigi életem főbb részlete. Tényleg van ilyen.  Mint, egy kibaszott film. Az én filmem. Attól fogva másként tekintettem az életemre. Nem nagyon másként, de másként.
Mert, az ember eredendően ilyen. adottnak és végtelennek érzi az életét, majd eljön egy pofon az élettől és akkor az már nem lesz olyan végtelen. Az ember, bár tudja, hogy annak egyszer vége lesz, mégsem fogadja el annak a tényét, irtózik a gondolattól is, hogy valamikor elpatkol. Aztán jön a rák, az infarktus, vagy egy terrorista és máris szembesülünk azzal, hogy majdnem elpatkoltunk. Akkr, már más a gyerek fekvése, de ez szerintem nem jellembeli kérdés, az emiatt nem változik.
Ejtőernyőzött már valaki közületek? Nem az első ugrás a legfélelmetesebb! nem is a második. A harmadik-ötödik a vízválasztó, hogy tovább ugrasz, vagy abbahagyod. MIért? Mert akkor gondols bele igazán, hogy miért is csinálod ezt, amikor veszélyezteted az életed? Minden ejtőernyősben megjelenik a halálfélelem valahogyan. Volt egy századosunk, aki több, mint ezer ugrás után szarta össze magát a levegőben. Szó szerint! Képtelen volt többé az ugrásra. Van ilyen és egyáltalán nem szégyen ez! Inkább tiszteletreméltó, hiszen beismerte önmaga és a kollégái előtt is, hogy ő már fél ugrándozni egy Mi-8-asból, vagy egy Ancsából.
És ezt mindenki tudta és érezte a zászlóaljnál! Födi szolgálatra rendelték és továbbra is maradhatott kiképző tiszt. Senki nem éreztette vele, hogy ő bármilyen aspaktusból gáz lenne, mert nem volt az. Nem éreztük annak.
A halálközeli élmény szélsőséges következményekkel jár. Vagy nem törődsz vele, vagy törődsz vele, utóbbi esetben befolyásolja a jövőd. És ember legyen a talpán az, aki megmondja, hogy melyik a jobb. Beszarni, vagy nem törődni vele? Jó kérdés.