Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Na, legalább felpiszkáltam a kedélyeket itt. Merthogy régen arra van már szükség. Hogy, beszéljenek erről az emberek, hogy érveljenek egymásnak, hogy megvizsgálják ezt a problémát és ne csak a vállukat rántsák meg. Hogy megismerjék azt, hogy védekezési stratégiát tudjanak alkotni. Mert, ami van az nem védi meg szinte semmitől a gyerekeket. Úgy támadtok engem itt, mintha én lennék egy pedofil ember. Ha, igazatok volna és én csak a saját pecsenyém akarom sütögetni és amit állítok magamról az nem igaz, akkor vajon miért nincs még itt egyetlen írásom sem közölve? Miért nem közöltem olyan regényeket, amelyekből rengeteg van itt? Talán azért, merrt nekem nincs pedofil hajlamom? És igen, ha valakinek vannak ilyen gyerekkori emlékei, akkor azt igenis el kell mondania, fel kell használnia minden téren, hogy megismerjék a problémákat az emberek! Amit én átéltem, azt utólag már nem lehet eltörölni, megtanultam azzal együtt élni. És ez nem áldozati bárány szerep, meg hogy engem sajnálni kell. Arra törekszem, hogy megismerjék az emberek azokat a hibákat, amelyeket gyakran elkövetnek, így lehet a gyerekből abuzált, vagy akár elrabolt, megölt gyerek! Vagy kurvaként futtatott, drogokól függő szexrabszolga. Vajon hány anya nyilatkozta már azt, hogy: "Nem is gondoltam volna, hogy a férjem (az élettársam, az apám, vagy az ő apja, a szomszéd bácsi, a testneveléstanár, a baletttanár és a sportedző és még sorolhatnám a listát) ezt teszi a gyerekemmel!" MIért nem gondolt arra? Mert, nem vette észre azokat a jeleket, amelyek ilyen eseményekről árulkodnak! Például, Ondó szagú a gyerek lehellete. Vagy, nagyon fészkelődik a széken (Anális, vagy hüvelyi közösülés után.). Vagy, valamiért tartani kezd valamelyik családtagtól és kerüli őt. Vagy, bármi más változás áltt be a viselkedésében hirtelen. Vagy, piros a néhány éves lány szeméremajka. (Biztosan kicsípte a pisi. Lehet, hogy igen, de mi van akkor, ha mégsem az az oka?) sorolhatnám még végletekig ezeket a jeleket. Mert, nem tanította meg a gyerekét még a legalapvetőbb biztonsági szabályokra sem, mint: "Ne ülj idegen emberek autójába és ne menj el ilyen emberek lakásába, házába. Ha, valaki szól neked egy autóból inkább szaladj el, de ne állj le az autó mellett beszélgetni vele! És mindenképpen szólj nekem, ha ez történik veled!" Ez az utolsó mondat is nagyon fontos, hogy a szülő értesüljön az eseményről. Ott a Dunakszin történt eset, amikor egy lány kijütt az edzésről és megszólították egy autóból őt. Ő pedig vissza szaladt az edzőjéhez elmondani, hogy mi történt. Ez lenne a helyes reagálás, de azt csak akkor fogja tudni a gyerek, ha a szülők megtanítják neki. Ők pedig csak akkor fogják tudni, ha valaki megtanítja nekik. Az események jelentős része családon belül történik meg, vajon miért? Mert, egy családban történő eseményekbe nehezen lehet bele látni. Mert, a gyerekeket nem kérdezik rendszeresen, hogy otthon milyen élményeik vannak. Hogy, a testüket nem ellenőrzik rendszeresen, amelyek pedig felderíthetnék a szexuális eseményeket. Önök azt gondolják, hogy tényleg minden rendben van azzal, ha az összes pedofilt börtönbe zárják és akkor meg van oldva a probléma? Hogy elég néha elböfögni a tévében, hogy az Internet veszélyes, de azt már nem mondják el, hogy mit tehet a szülő, hogy a gyereke ne váljon mutogatós kislánnyá tőle öt méteernyire a szobájában? Gondolom, ismerik az Omegle oldalán megtörténteket, amely miatt azt a portált be is zárta a tulajdonosa. Ahol kislányok mutogatták magukat ajándékokért és amely eseményekkel később rengeteg gyereket megzsaroltak és valódi szexre tudtak kényszeríteni? Nos, ilyen javaslatokkal van teli a könyvem! És olyan események leiratával, amelyekre az emberek nem is gondolnak, hogy megtörténhetnek. Mert, ki gondolna arra, hogy akár egy néhány hónapos csecsemővel is meg lehet tenni dolgokat? Nem is tudnak arról. Amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy mennyi az információ. Háromezer oldal körül van! Ezt sikerült rendszerezni és tömöríteni háromszázötven oldalba. Sok minden, ami egsyébként szintén fontos lenne, bele se került. De, szerezhetek olyan információkat, amelyeknek helye van abban, mert nagyon fontosak, csak éppen én azokról nem tudtam. Szenvedő alany lennék? Inkább aktívan tevékenykedő ember, aki a dolgok mögé lát és észrevesz problémákat. És akkor is kommunikálja azokat, ha az valakinek nem tetszik. Önök mit tettek eddig azért, hogy akár egyetlen gyereket is megvédjenek a veszélytől? És le kell szólni azt, aki tenni is akar valamit értüK? Vagy, nyerészkedi akarok? Akkor már régen a polcon lenne egy százötven oldalas könyvecske, kevés infóval. Ma odáig jutott a világ, hogy már a szakemberek sem mernek publikálni semmit ebben a témában még akkor sem, ha az fontos lenne, mert féltik a karrierjüket és a szakmai hírnevület... Jogosan. Ez rendben van? Olvastak már önök statisztikai adatokat a pedofil eseményekről? Szörnyű adatok és az a szörnyűbb, hogy azok csak a feltárt, bevallott esetekről szólnak. És a többi, amely akár több is lehet? Csak egyet írok most le, Eurostat adat: A megkérdezettek alapján minden nyolcadik gyerek átlagban volt valamilyen szinten, valemilyen szexuális események alanyanya... családon belül! Abból hiányoznak a családon kívüli események és azok, amelyekről nem is tud senki, mert titokban maradnak. Vajon, milyen lehet a valóság: 1:4, vagy 1:3? Csípőből írtam ezeket az infókat ahogy eszembe jutottak, ahogy önök is a kritikáikat, amiért hálás vagyok! Ebből is látom, hogy tényleg baj van és nem csak magamnak képzelem be az egészet...
Te nem abuzált vagy, hanem egy gátlástalan hiéna, aki mások nyomorán akar nyerészkedni. Nem kívánhatom, hogy megtudd mit jelent átélni, amit eljátszol, de hagyd ezt abba. Köszike.
Tényleg nem jöttél rá? Anyagot gyűjt, mert kifogyott az ihletből, ezekhez a beteg dolgokhoz meg nincs elég fantáziája, pedig majdnem megveszik a népszerűségért. Te meg hiába strapálod magad, csak hülyét csinálsz magadból. Na, szabad a cica?
Beírom újra, nevek nélkül, mert a szerkesztők hátha ignorálják, bár szerintem ezen nincs mit, hiszen mindkét említett közszereplő bőven megérdemli a sorát és hogy ki legyen közösítve a társadalomból, pont úgy, ahogy a gyerekotthont vezető tetvek is.
"Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. " Ezt ugye megint nem kellene komolyan venni, mert hát a neves műsorvezető is egy barom volt. Vagy részeg, vagy belőtte magát. Azt mondta: "türelemmel kell lenni egy olyan betegség felé..." Komolyan? Türelemmel? Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? TE mint abuzált, mit gondolsz arról, hogy türelemmel próbáljuk gyógyítani a pedókat és ha a szomszéd ilyen, akkor ne kössük pórázra, hogy a gyerek legalább a kertben tudjon nyugotan játszani? Van szerencsém ismerni valakit, aki a pedó konzul rokona. Tudod mit mesélt róla? Hogy családban az ölébe ültette a gyerekeket és tapizta őket. És a szülők döbbenten tűrték, majd igyekeztek kerülni. Én a fogait verem ki, ha az én családomban van ilyen, nem kerülöm, nehogy megsértsem az érzékeny lelkét.
"Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. " Ezt ugye megint nem kellene komolyan venni, mert hát Pálfy is egy barom volt. Vagy részeg, vagy belőtte magát. Azt mondta: "türelemmel kell lenni egy olyan betegség felé..." Komolyan? Türelemmel? Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? TE mint abuzált, mit gondolsz arról, hogy türelemmel próbáljuk gyógyítani a pedókat és ha a szomszéd ilyen, akkor ne kössük pórázra, hogy a gyerek legalább a kertben tudjon nyugotan játszani? Van szerencsém ismerni valakit, aki Kaleta rokona. Tudod mit mesélt róla? Hogy családban az ölébe ültette a gyerekeket és tapizta őket. És a szülők döbbenten tűrték, majd igyekeztek kerülni. Én a fogait verem ki, ha az én családomban van ilyen, nem kerülöm, nehogy megsértsem az érzékeny lelkét.
Helyesírásilag mélyebbre nehezebben. De ez az én és kedves Andreas cimbim ostobasága, téged nem minősít. Az önsajnálat és sajnáltatás viszont dühítő. Van itt rajtad kívül még pár abuzált, én is ismerek személyesen ilyent. Szerinted mennyire kedvelnék őket, ha ezt érvként rángatnák elő egy érveken alapuló vitában? Jaj, én sérült vagyok, ezért nekem csak igazam lehet... Vagy ahonnan ez az elmebaj kiindult: nem veszlek fel, mert ratyi vagy - mondta a HR. Vagy reménybeli főnöke. Mire a kis buzi elfutott az ombudsmanhoz egyenlőségét kikövetelni, hogy neki márpedig joga van ott is dolgozni, ahol nem engedik, mert őt ne különböztessék meg. Erre aztán mellé állt a fél világ, hogy mégpedig neki joga van! És lőn! A főnök a saját cégében nem döntheti el ez alapján, hogy kit vegyen fel? Mert máris olyanra hivatkoznak, hogy jogegyenlőség és egyenlő bánásmód?! Miközben senki sem vonta a buzi jogát kétségbe, csak hát, egy céghez, vagy bárhova azt vesznek fel, akit arra megfelelőnek tartanak. Tessék érteni más helyzetekben is. Itt majd kiderül, tényleg van-e agyad, vagy csak összeollóztál pár okosságot a neten. Ez volt az írásaid kritikája is. Sokoldalú vagyok és nem fogok sírni, ha lebarmoznak. Tudod, ez a Zelenszkij stratégia, amivel vágóhídra küldte sokszázezer honfitársát, hogy kiszolgálhassa az Orosz és USA érdekeket. Mert itt sem az a kérdés, hogy Putyin és Biden közönséges gyilkos-e, hanem az, hogy hogyan kezeljük adott szituációt és mennyire használjuk fel saját érdekünkben.
Ha megértést kerestél, akkor is megkapod, ha nem ezzel kampányolsz. De tudod, ez így részedről is visszaélés.
Ezért javasoltam, hogy tegyél fel legalább 1 írást, mert akkor bárkinek, bármikor elérhető lesz az email címed. Mellékesen az itt megadott címedre küldtem is egy emailt. Ami a leírt eseményeket illeti... Bár jó a képzelő erőm, de ezeket elképzelni... nehézkes volt. Hogy ilyen létezett., létezhetett. Hogy ez senkinek nem szúrt szemet vagy senki nem tett semmit.
Bocsi, én mindezt nem tudtam. Én ehhez az Internetes dologhoz néha hülye vagyok, nem szégyellem. Köszi a segytséget. Egyébként, érdekelne a kritika az írásaimmal kapcsolatban. Lebarmoztak már, nem tudom, ezután hová sűlyedhetnék meg... 😂
Köszönöm a minősítést. Nekem is lenne, de nem írom le. Viszont, ha már ilyen közvetlen módon értekezünk, kérem Önt, olvassa végig az alábbiakat. Ön olyan területen és olyan embert kritizál és minősít, akit nem kellene! Ugyanis, én kisfiúként több ízben is voltam szexuális abúzus alanya! Már nem kérte, de megírom ezeket. Kezdem azzal, hogy az óvodában... Mit van ezen meglepődve? Van ilyen, még rosszabb is, tehát máris bebizonyosodott az, hogy olyan dologról alotottt véleményt, amelyet nem ismer. Mindengy. Szóval, az óvodában volt egy kedvenc óvónőm! Ő szerette a kisfiőkat pisiltetni. Ha, ön nincs tisztában azzal, hogy egy néhány éves kisfiút akár az óvodában is meg kell tanítani a helyes toalett használatra, akkor inkább maradjon csendben és csak olvasson! Ez a nő szeretett játszani a kisfiúk pöcörőjével. Akinek tetszett a játék, azzal továbbis zintre is lépett a vécében. Igen, én voltam az egyik kedvence. Igen, a péniszemmel nem csak játszott, hanem azt szopta is. Merevre, bár akkor még nem jött abból semmi. De, ezt egy ilyen kisfiú is megkedvelheti! Több, mint egy éven át tarott ez egészen addig, hogy iskolás lettem. Függő lettem az óvónőmtől! Hiányzott hónapokon át, hogy nem simogathatja és szophatja már a pöcörőmet! Fel tudja ezt fogni? Atz iskola sem volt más, csak másmilyen. A testneveléstanárom maga volt a pedofilok királya! Bármilyen korú kislányt szeretett a popsiján, a punciján simogatni, ha később volt melle, akkor az is vonzó csemege volt a számára. Mi gyerekek pedig ezt megszoktuk és nem is foglalkoztunk vele, ha ezt láttuk és ez a legszörnyűbb! Néha egy osztálytársan megjegyezte: "Megint viszik az Évát baszni!", amikor a lány és a tornatanár eltűntek a tornateremből. Valószínőlet a szertárba. Ma sem értem, miért volt ott egy egy személyes heverő... Soha, egy gyerek sem beszélt erről a problémáról a sülőknek, vagy más tanároknak, mert annyira tirviális volt az esemény, hogy említésre sem volt méltó. El tudja ezt Ön képzelni? Ez már egy szexuális abúzus akkor is, ha nem velem történt meg, csak láttam azt! Nem elég ennyi Önek? tudom még überelni! Ötödik osztályos voltam, amikor úgy tudom a mi osztályunkban elsőként bevezették az angol nyelv tanítását. Ez a szocializmus, a Peresztrujka és a Glasznoszty idejében volt. Lehet, ezek az orosz szavbak önnek semmit nem jelentenek, én abban a korban éltem. Az angoltanárnőm érdekes volt. Szerette a kisfiúk péniszét a nadrágon kereszül az aszal takarásában csipkedni, simogatni! Én voltam az egyik kedvence, mert rajtam látta, hogy én örülök annak, amit csinál velem! Elhívott a házába, hogy játszak a velem egykoró, de másik osztályba járó fiával. Elmentem. Ahogy gombfociztunk a padlón, a nő bejött közénk meztelenül és pakolászni kezdett a szekrényben. Ott rinngtak a D méretű csöcsei tőlem másfél méterre és a borotvált pinája szinte az arcomban volt, ahogy lehajolt! Én akkor tizenkét éves voltam! Hadd ne részletezzem, hogy mi minden történt még abban a házban velem. Legyen elég annyi, hogy anális szex nem volt. Ön szerint, milyen hatása lehet egy kisfiúra ilyen eseményeknek? És én "csak" egy kisfiú voltam. Tízszer több kislánnyal történnek olyan dolgok, amit Ön fel sem foghat, mert nem tapasztalta még azt meg! Elmondom a következményeket. A szégyenérzet és még sok minden más harcba szállt bennem a kisfiús vágyaimmal és győztek. Én rettegtem a nőktől. Nem féltem, hanem rettegtem és ez nagy különbség! Ha, egy lány a középiskolában, vagy máshol szerelmes lett belém és futott utánnam, én gyorsabban futottam, hogy ne érjen engem utól! Felfogja ezt Ön, aki lebarmozott engem? Tudja milyen az, amikro valami, mint egy zálka a szemében nem hagyja Önt nyugodni? Én ezt érzem, mert mindig bennem van a kérdés: Miért nem védett meg engem akkor senki? Erre keresek válasz már évtizedek őta! Tudja, lehet igaza van és barom vagyok! Hogy, veszem a bátorságot és kutatom a témát. Igen nagy bátorság kell ahhoz, amikor mint ön is teszi, csípből lőnek azokra, aki a pedofíliáról véleményt alkot. Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. De, így éppen a probémát nem lehet megismerni, hogy védekezni lehessen ellene! Tudja, nem is Önnek írtam igazán ezt, hanem azoknak, akik Ön után olvassák az írásaimat! Amit pedig Ön kommentál, az engem cseppet sem érdekel, mert nekem egy célom van: Elérni azt, hogy kevesebb gyerek éljen át szexuális abúzust ahelyett, hogy többen megélnék azt!
Viszont a karakterleírásodat CSAK TE látod, mivel csak olvasó vagy. Azt csak az íróknál lehet megnézni. Nálunk a neved szürke színű, és nem lehet rá kattintani.
Semmit sem lehet látni, mert aki nem ír történetet, annak az adatlapja nem is látható más számára. Akik írtak már, ők nyilvánosra tehetik az email címüket, de azt sem teszi mindenki.
Nem tudtam, hogz mit lehet látni ay adatlapomon. Íme, ay E-mail cémem: zsp9974@gmail.com Ide egyébként bárki írhat bármilyen témában, ha tudok, akkor segítek.
Jól gondolja, de egy időben megpróbáltam ezt kiírni magamból és bár nem biztos, hogy mindenkinek erotikusnak fog tűnni, azért beküldöm, hátha közzéteszik, amit anno írtam. Számítok a lepontozására, mert bár végig az erotika körül forgott a gondolat, a történetből az akciójelenet mégis kimaradt. Arra a végén inkább csak utaltam és mindenkinek a fantáziájára bíztam, bár a közepébe csepegtettem némi pettinges nyali-falit, de olyan címke meg nincs itt. Mármint petting, mert az nem azonos a maszturbációval, sem mással amit itt felsoroltak, vagy csak én vagyok figyelmetlen így kora reggel. Úgy emlékszem blogban egyszer már volt, de nem vagyok biztos abban, hogy ha volt is, ott maradt-e, vagy sem. Ez amúgy is aktuális lenne, mert érintőlegesen kapcsolódna egy olyan történethez, amit nemsokára beküldök, vagy legalábbis tervezem beküldeni, az meg ennek az előzményei közé sorolható, bár anélkül is érthető lenne az „újabb" is. Mail is talán írnék, mert szeretek sok mindenről beszélgetni, vitatkozni is, ha jó a partner, bár akad téma amiről nem szívesen vitáznék, mondjuk úgy, hogy akkor sem, ha fizetnének érte. 😇😉 A meddő vitáknak ugyanis nem vagyok híve. Sajnos azonban ismert email cím nélkül nem tehetem meg, mert úgyis eltévedne helytelen címzéssel az interneten.
a pedofíliát egy szempontból szabadna csak megismerni: ahogy a pedofil üvölt, mert hosszan és tartósan szenved. bocsáss meg, hogy ilyen Rejtői-módon letegezlek, te barom.
Közérdekű kérés! Mivel én a pedofíliáról írok egy terjedelmes könyvet, ezért a privát e-mail címemre szívesen várom azokat a tapasztalásokat, amelyek valóban megtörténtek az olvasókkal ebben a témában. Én meghallgatom mindkét oldalt is. Tehát, nemcsak azok levelét várom, akik megosztanák velem a gyerekkori tapasztalásaikat, hanem azokét is, akik gyerekekkel követtek el bármilyen szexuális eseményt. Bár, a legtöbb eseménykiváltó okot és folyamatot már ismerem, ám nem szeretném, ha a könyvből bármilyen fontos információ kimaradna, mert arról nem tudok. A leveleket diszkréten kezelem, mert a nyitottság alapja a bizalom. A leveleket ezért egyszeri elolvasás után törölni fogom. Egyébként sem volna értelme azokkal a rendőrökhöz rohanni, mert az még nem konkrét bizonyték, mert lehet az hazugság is. A pedofília csak így lehet monden szempontból megismerhető.
Hoppá! Valami kimaradt! A nő szerrepe a társadalomban. Rengeteg könyv foglalkozik ezzel a témával, ezért most summázom az infókat. Nos a legtöbb problémát az okozza, hogy tetszik-nem tetszik, elsődlegesen a nő feladata egy magzat kihordása és egy gyerek nevelése. A férfiaké pedig az, hogy jó esetben csak egy földbe szórják szorgalmasan a magvaikat. Nem én találom ezt ki és azt sem állítom, hogy ez helyes. De, ez van. Ilyen a társadalmi berenndezkedés, amely csak csigalassúsággal változik. A társadalom osztja ki a szerepeket a nő és a férfi között. És annak megfelelően az ember teste is változott az évtízezredek során. Tehát, okkal nincs a férfiaknak is csöcsük, pedig elméletileg lehetne és akkor közösen etethetnék a gyerekeket az anyával. A nő és a férfi elméje is nagy különbségeket mutat. Míg a nők nagy része képes egyszerre több dologra is koncentrálni, mint a Windows oprendszer, addig a férfiak nagy része egyszerre csak egyre, de arra nagyon, mint a régi DOS. Tehát, sok férfi eleinte képtelen ellátni rendesen egy csecsemőt, ha a helyzet úgy hozza, mert az agya nem képes több dologra figyelni és mindent észben tartani. Az ilyen férfiaknak ezt külön meg kell tanulnia, amely nem két nap alatt fog megtörténni. A nők mit csinálnak? Állandóan beszélnek és fecsegnek. Sok férfi meg szűkszavú és csendes, csak akkor beszél, ha muszáj. Ám ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon beszélni és megértse a beszédet bizon sok neki történő beszédre van szükség. Ki erre az alkalmas? Hát persze, hogy a nő! Kimutatták, hogy egy csecsemő az első három hónapban az alacsonyabb frekvenciákra, tehát a mélyebb férfi hangra figyel jobban, majd aután a magasabbakra, vagyis a nő hangjára. Ezért feltételezem, hogy a nyelvtanulási folyamat is ettől a ponttól kezdődik el. Feltételezem, hogy a nők hangja sokkal alkalmasabb a nyelvtanításra, mint a férfiaké. Éppen ezen és hasonló okok miatt osztja ki a szerepeket a társadalom. A nőre hárul a gyereknevelés jelentős része még most is a legtöbb családnál. Sajnos, bár már örömteli, hogy egyre gyakrabban látok babakocsit toló és a gyerekükkel játszó apákat. A társadalom által kiosztott szerep pedig meghatározza az erkölcsöket is. Ha, egy nős megcsalja a férjét, mert akár éveken át nem elégítette ki őt, akkor kurvának nevezik az emberek. Ha, elhagyja a családját és a gyerekeit, akkor is. Ha, egy férfi teszi meg ugyanazt és ugyanazon ok miatt, akkor rá legfeljebb annyit mondanak, hogy felelőtlen. De, nincs a kurvához hasonló, férfiakra illő szó egy szótárban sem! Oda akarok kilyukadni, hogy mivel jelenleg szinte az összes ország családmodellje erre a rendszerre alapul, ezért sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érdemben változás álljon be. Erre bizonyíték, hogy szinte az összes országban akkor, ha egy házaspár elválik és egy gyerekük van, akkor a bíróság szinte mindig az anya javára dönt a gyerkmek elhelyezését illetően. Csak akkor dönt az apa javára, ha az anya képességei, életvitele és lehetőségei nem teszik lehetővé számára a gyerek felnevelését. Kiosztott szerepek. Ezért van az, hogy sok családban ma is az "asszonynak hallgass a neve!" Ismerek egy családot, ahol egy fiú gyerek nevelkedett. Hét éves volt, amikor :az udvarom megfogott egy seprűt, hogy utánozza az anya sepregető mozdulatait. A nagyapja rá kiáltott: "Dobod el! Az nem férfi ember kezébe való!" Náluk a nő dolga a nőé, a férfi dolga pedig a férfié és nincs közöttük átjárás!
Úgy támadtok engem itt, mintha én lennék egy pedofil ember. Ha, igazatok volna és én csak a saját pecsenyém akarom sütögetni és amit állítok magamról az nem igaz, akkor vajon miért nincs még itt egyetlen írásom sem közölve? Miért nem közöltem olyan regényeket, amelyekből rengeteg van itt? Talán azért, merrt nekem nincs pedofil hajlamom?
És igen, ha valakinek vannak ilyen gyerekkori emlékei, akkor azt igenis el kell mondania, fel kell használnia minden téren, hogy megismerjék a problémákat az emberek!
Amit én átéltem, azt utólag már nem lehet eltörölni, megtanultam azzal együtt élni. És ez nem áldozati bárány szerep, meg hogy engem sajnálni kell. Arra törekszem, hogy megismerjék az emberek azokat a hibákat, amelyeket gyakran elkövetnek, így lehet a gyerekből abuzált, vagy akár elrabolt, megölt gyerek!
Vagy kurvaként futtatott, drogokól függő szexrabszolga.
Vajon hány anya nyilatkozta már azt, hogy:
"Nem is gondoltam volna, hogy a férjem (az élettársam, az apám, vagy az ő apja, a szomszéd bácsi, a testneveléstanár, a baletttanár és a sportedző és még sorolhatnám a listát) ezt teszi a gyerekemmel!"
MIért nem gondolt arra? Mert, nem vette észre azokat a jeleket, amelyek ilyen eseményekről árulkodnak!
Például, Ondó szagú a gyerek lehellete. Vagy, nagyon fészkelődik a széken (Anális, vagy hüvelyi közösülés után.). Vagy, valamiért tartani kezd valamelyik családtagtól és kerüli őt. Vagy, bármi más változás áltt be a viselkedésében hirtelen. Vagy, piros a néhány éves lány szeméremajka. (Biztosan kicsípte a pisi. Lehet, hogy igen, de mi van akkor, ha mégsem az az oka?) sorolhatnám még végletekig ezeket a jeleket.
Mert, nem tanította meg a gyerekét még a legalapvetőbb biztonsági szabályokra sem, mint:
"Ne ülj idegen emberek autójába és ne menj el ilyen emberek lakásába, házába. Ha, valaki szól neked egy autóból inkább szaladj el, de ne állj le az autó mellett beszélgetni vele! És mindenképpen szólj nekem, ha ez történik veled!"
Ez az utolsó mondat is nagyon fontos, hogy a szülő értesüljön az eseményről. Ott a Dunakszin történt eset, amikor egy lány kijütt az edzésről és megszólították egy autóból őt. Ő pedig vissza szaladt az edzőjéhez elmondani, hogy mi történt. Ez lenne a helyes reagálás, de azt csak akkor fogja tudni a gyerek, ha a szülők megtanítják neki. Ők pedig csak akkor fogják tudni, ha valaki megtanítja nekik.
Az események jelentős része családon belül történik meg, vajon miért? Mert, egy családban történő eseményekbe nehezen lehet bele látni. Mert, a gyerekeket nem kérdezik rendszeresen, hogy otthon milyen élményeik vannak. Hogy, a testüket nem ellenőrzik rendszeresen, amelyek pedig felderíthetnék a szexuális eseményeket. Önök azt gondolják, hogy tényleg minden rendben van azzal, ha az összes pedofilt börtönbe zárják és akkor meg van oldva a probléma? Hogy elég néha elböfögni a tévében, hogy az Internet veszélyes, de azt már nem mondják el, hogy mit tehet a szülő, hogy a gyereke ne váljon mutogatós kislánnyá tőle öt méteernyire a szobájában? Gondolom, ismerik az Omegle oldalán megtörténteket, amely miatt azt a portált be is zárta a tulajdonosa. Ahol kislányok mutogatták magukat ajándékokért és amely eseményekkel később rengeteg gyereket megzsaroltak és valódi szexre tudtak kényszeríteni?
Nos, ilyen javaslatokkal van teli a könyvem! És olyan események leiratával, amelyekre az emberek nem is gondolnak, hogy megtörténhetnek. Mert, ki gondolna arra, hogy akár egy néhány hónapos csecsemővel is meg lehet tenni dolgokat? Nem is tudnak arról.
Amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy mennyi az információ. Háromezer oldal körül van! Ezt sikerült rendszerezni és tömöríteni háromszázötven oldalba. Sok minden, ami egsyébként szintén fontos lenne, bele se került. De, szerezhetek olyan információkat, amelyeknek helye van abban, mert nagyon fontosak, csak éppen én azokról nem tudtam.
Szenvedő alany lennék? Inkább aktívan tevékenykedő ember, aki a dolgok mögé lát és észrevesz problémákat. És akkor is kommunikálja azokat, ha az valakinek nem tetszik. Önök mit tettek eddig azért, hogy akár egyetlen gyereket is megvédjenek a veszélytől? És le kell szólni azt, aki tenni is akar valamit értüK?
Vagy, nyerészkedi akarok? Akkor már régen a polcon lenne egy százötven oldalas könyvecske, kevés infóval.
Ma odáig jutott a világ, hogy már a szakemberek sem mernek publikálni semmit ebben a témában még akkor sem, ha az fontos lenne, mert féltik a karrierjüket és a szakmai hírnevület... Jogosan. Ez rendben van?
Olvastak már önök statisztikai adatokat a pedofil eseményekről? Szörnyű adatok és az a szörnyűbb, hogy azok csak a feltárt, bevallott esetekről szólnak. És a többi, amely akár több is lehet?
Csak egyet írok most le, Eurostat adat: A megkérdezettek alapján minden nyolcadik gyerek átlagban volt valamilyen szinten, valemilyen szexuális események alanyanya... családon belül! Abból hiányoznak a családon kívüli események és azok, amelyekről nem is tud senki, mert titokban maradnak. Vajon, milyen lehet a valóság: 1:4, vagy 1:3?
Csípőből írtam ezeket az infókat ahogy eszembe jutottak, ahogy önök is a kritikáikat, amiért hálás vagyok! Ebből is látom, hogy tényleg baj van és nem csak magamnak képzelem be az egészet...
"Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. "
Ezt ugye megint nem kellene komolyan venni, mert hát a neves műsorvezető is egy barom volt. Vagy részeg, vagy belőtte magát.
Azt mondta: "türelemmel kell lenni egy olyan betegség felé..."
Komolyan? Türelemmel? Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? TE mint abuzált, mit gondolsz arról, hogy türelemmel próbáljuk gyógyítani a pedókat és ha a szomszéd ilyen, akkor ne kössük pórázra, hogy a gyerek legalább a kertben tudjon nyugotan játszani? Van szerencsém ismerni valakit, aki a pedó konzul rokona. Tudod mit mesélt róla? Hogy családban az ölébe ültette a gyerekeket és tapizta őket. És a szülők döbbenten tűrték, majd igyekeztek kerülni. Én a fogait verem ki, ha az én családomban van ilyen, nem kerülöm, nehogy megsértsem az érzékeny lelkét.
Ezt ugye megint nem kellene komolyan venni, mert hát Pálfy is egy barom volt. Vagy részeg, vagy belőtte magát.
Azt mondta: "türelemmel kell lenni egy olyan betegség felé..."
Komolyan? Türelemmel? Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? TE mint abuzált, mit gondolsz arról, hogy türelemmel próbáljuk gyógyítani a pedókat és ha a szomszéd ilyen, akkor ne kössük pórázra, hogy a gyerek legalább a kertben tudjon nyugotan játszani? Van szerencsém ismerni valakit, aki Kaleta rokona. Tudod mit mesélt róla? Hogy családban az ölébe ültette a gyerekeket és tapizta őket. És a szülők döbbenten tűrték, majd igyekeztek kerülni. Én a fogait verem ki, ha az én családomban van ilyen, nem kerülöm, nehogy megsértsem az érzékeny lelkét.
Jaj, én sérült vagyok, ezért nekem csak igazam lehet... Vagy ahonnan ez az elmebaj kiindult: nem veszlek fel, mert ratyi vagy - mondta a HR. Vagy reménybeli főnöke. Mire a kis buzi elfutott az ombudsmanhoz egyenlőségét kikövetelni, hogy neki márpedig joga van ott is dolgozni, ahol nem engedik, mert őt ne különböztessék meg. Erre aztán mellé állt a fél világ, hogy mégpedig neki joga van! És lőn! A főnök a saját cégében nem döntheti el ez alapján, hogy kit vegyen fel? Mert máris olyanra hivatkoznak, hogy jogegyenlőség és egyenlő bánásmód?! Miközben senki sem vonta a buzi jogát kétségbe, csak hát, egy céghez, vagy bárhova azt vesznek fel, akit arra megfelelőnek tartanak.
Tessék érteni más helyzetekben is. Itt majd kiderül, tényleg van-e agyad, vagy csak összeollóztál pár okosságot a neten. Ez volt az írásaid kritikája is. Sokoldalú vagyok és nem fogok sírni, ha lebarmoznak. Tudod, ez a Zelenszkij stratégia, amivel vágóhídra küldte sokszázezer honfitársát, hogy kiszolgálhassa az Orosz és USA érdekeket. Mert itt sem az a kérdés, hogy Putyin és Biden közönséges gyilkos-e, hanem az, hogy hogyan kezeljük adott szituációt és mennyire használjuk fel saját érdekünkben.
Ha megértést kerestél, akkor is megkapod, ha nem ezzel kampányolsz. De tudod, ez így részedről is visszaélés.
Ami a leírt eseményeket illeti... Bár jó a képzelő erőm, de ezeket elképzelni... nehézkes volt. Hogy ilyen létezett., létezhetett. Hogy ez senkinek nem szúrt szemet vagy senki nem tett semmit.
Ön olyan területen és olyan embert kritizál és minősít, akit nem kellene! Ugyanis, én kisfiúként több ízben is voltam szexuális abúzus alanya! Már nem kérte, de megírom ezeket.
Kezdem azzal, hogy az óvodában... Mit van ezen meglepődve? Van ilyen, még rosszabb is, tehát máris bebizonyosodott az, hogy olyan dologról alotottt véleményt, amelyet nem ismer. Mindengy.
Szóval, az óvodában volt egy kedvenc óvónőm! Ő szerette a kisfiőkat pisiltetni. Ha, ön nincs tisztában azzal, hogy egy néhány éves kisfiút akár az óvodában is meg kell tanítani a helyes toalett használatra, akkor inkább maradjon csendben és csak olvasson! Ez a nő szeretett játszani a kisfiúk pöcörőjével. Akinek tetszett a játék, azzal továbbis zintre is lépett a vécében. Igen, én voltam az egyik kedvence. Igen, a péniszemmel nem csak játszott, hanem azt szopta is. Merevre, bár akkor még nem jött abból semmi. De, ezt egy ilyen kisfiú is megkedvelheti! Több, mint egy éven át tarott ez egészen addig, hogy iskolás lettem. Függő lettem az óvónőmtől! Hiányzott hónapokon át, hogy nem simogathatja és szophatja már a pöcörőmet! Fel tudja ezt fogni?
Atz iskola sem volt más, csak másmilyen. A testneveléstanárom maga volt a pedofilok királya! Bármilyen korú kislányt szeretett a popsiján, a punciján simogatni, ha később volt melle, akkor az is vonzó csemege volt a számára. Mi gyerekek pedig ezt megszoktuk és nem is foglalkoztunk vele, ha ezt láttuk és ez a legszörnyűbb! Néha egy osztálytársan megjegyezte: "Megint viszik az Évát baszni!", amikor a lány és a tornatanár eltűntek a tornateremből. Valószínőlet a szertárba. Ma sem értem, miért volt ott egy egy személyes heverő...
Soha, egy gyerek sem beszélt erről a problémáról a sülőknek, vagy más tanároknak, mert annyira tirviális volt az esemény, hogy említésre sem volt méltó.
El tudja ezt Ön képzelni? Ez már egy szexuális abúzus akkor is, ha nem velem történt meg, csak láttam azt!
Nem elég ennyi Önek? tudom még überelni!
Ötödik osztályos voltam, amikor úgy tudom a mi osztályunkban elsőként bevezették az angol nyelv tanítását. Ez a szocializmus, a Peresztrujka és a Glasznoszty idejében volt. Lehet, ezek az orosz szavbak önnek semmit nem jelentenek, én abban a korban éltem.
Az angoltanárnőm érdekes volt. Szerette a kisfiúk péniszét a nadrágon kereszül az aszal takarásában csipkedni, simogatni! Én voltam az egyik kedvence, mert rajtam látta, hogy én örülök annak, amit csinál velem! Elhívott a házába, hogy játszak a velem egykoró, de másik osztályba járó fiával. Elmentem.
Ahogy gombfociztunk a padlón, a nő bejött közénk meztelenül és pakolászni kezdett a szekrényben. Ott rinngtak a D méretű csöcsei tőlem másfél méterre és a borotvált pinája szinte az arcomban volt, ahogy lehajolt! Én akkor tizenkét éves voltam!
Hadd ne részletezzem, hogy mi minden történt még abban a házban velem. Legyen elég annyi, hogy anális szex nem volt.
Ön szerint, milyen hatása lehet egy kisfiúra ilyen eseményeknek? És én "csak" egy kisfiú voltam. Tízszer több kislánnyal történnek olyan dolgok, amit Ön fel sem foghat, mert nem tapasztalta még azt meg!
Elmondom a következményeket. A szégyenérzet és még sok minden más harcba szállt bennem a kisfiús vágyaimmal és győztek. Én rettegtem a nőktől. Nem féltem, hanem rettegtem és ez nagy különbség! Ha, egy lány a középiskolában, vagy máshol szerelmes lett belém és futott utánnam, én gyorsabban futottam, hogy ne érjen engem utól! Felfogja ezt Ön, aki lebarmozott engem?
Tudja milyen az, amikro valami, mint egy zálka a szemében nem hagyja Önt nyugodni? Én ezt érzem, mert mindig bennem van a kérdés: Miért nem védett meg engem akkor senki? Erre keresek válasz már évtizedek őta!
Tudja, lehet igaza van és barom vagyok! Hogy, veszem a bátorságot és kutatom a témát. Igen nagy bátorság kell ahhoz, amikor mint ön is teszi, csípből lőnek azokra, aki a pedofíliáról véleményt alkot. Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. De, így éppen a probémát nem lehet megismerni, hogy védekezni lehessen ellene!
Tudja, nem is Önnek írtam igazán ezt, hanem azoknak, akik Ön után olvassák az írásaimat! Amit pedig Ön kommentál, az engem cseppet sem érdekel, mert nekem egy célom van: Elérni azt, hogy kevesebb gyerek éljen át szexuális abúzust ahelyett, hogy többen megélnék azt!
zsp9974@gmail.com
Ide egyébként bárki írhat bármilyen témában, ha tudok, akkor segítek.
Úgy emlékszem blogban egyszer már volt, de nem vagyok biztos abban, hogy ha volt is, ott maradt-e, vagy sem. Ez amúgy is aktuális lenne, mert érintőlegesen kapcsolódna egy olyan történethez, amit nemsokára beküldök, vagy legalábbis tervezem beküldeni, az meg ennek az előzményei közé sorolható, bár anélkül is érthető lenne az „újabb" is.
Mail is talán írnék, mert szeretek sok mindenről beszélgetni, vitatkozni is, ha jó a partner, bár akad téma amiről nem szívesen vitáznék, mondjuk úgy, hogy akkor sem, ha fizetnének érte. 😇😉 A meddő vitáknak ugyanis nem vagyok híve.
Sajnos azonban ismert email cím nélkül nem tehetem meg, mert úgyis eltévedne helytelen címzéssel az interneten.
Mivel én a pedofíliáról írok egy terjedelmes könyvet, ezért a privát e-mail címemre szívesen várom azokat a tapasztalásokat, amelyek valóban megtörténtek az olvasókkal ebben a témában. Én meghallgatom mindkét oldalt is. Tehát, nemcsak azok levelét várom, akik megosztanák velem a gyerekkori tapasztalásaikat, hanem azokét is, akik gyerekekkel követtek el bármilyen szexuális eseményt.
Bár, a legtöbb eseménykiváltó okot és folyamatot már ismerem, ám nem szeretném, ha a könyvből bármilyen fontos információ kimaradna, mert arról nem tudok. A leveleket diszkréten kezelem, mert a nyitottság alapja a bizalom. A leveleket ezért egyszeri elolvasás után törölni fogom. Egyébként sem volna értelme azokkal a rendőrökhöz rohanni, mert az még nem konkrét bizonyték, mert lehet az hazugság is.
A pedofília csak így lehet monden szempontból megismerhető.
Rengeteg könyv foglalkozik ezzel a témával, ezért most summázom az infókat.
Nos a legtöbb problémát az okozza, hogy tetszik-nem tetszik, elsődlegesen a nő feladata egy magzat kihordása és egy gyerek nevelése. A férfiaké pedig az, hogy jó esetben csak egy földbe szórják szorgalmasan a magvaikat. Nem én találom ezt ki és azt sem állítom, hogy ez helyes. De, ez van. Ilyen a társadalmi berenndezkedés, amely csak csigalassúsággal változik. A társadalom osztja ki a szerepeket a nő és a férfi között. És annak megfelelően az ember teste is változott az évtízezredek során. Tehát, okkal nincs a férfiaknak is csöcsük, pedig elméletileg lehetne és akkor közösen etethetnék a gyerekeket az anyával.
A nő és a férfi elméje is nagy különbségeket mutat. Míg a nők nagy része képes egyszerre több dologra is koncentrálni, mint a Windows oprendszer, addig a férfiak nagy része egyszerre csak egyre, de arra nagyon, mint a régi DOS. Tehát, sok férfi eleinte képtelen ellátni rendesen egy csecsemőt, ha a helyzet úgy hozza, mert az agya nem képes több dologra figyelni és mindent észben tartani. Az ilyen férfiaknak ezt külön meg kell tanulnia, amely nem két nap alatt fog megtörténni.
A nők mit csinálnak? Állandóan beszélnek és fecsegnek. Sok férfi meg szűkszavú és csendes, csak akkor beszél, ha muszáj. Ám ahhoz, hogy egy gyerek megtanuljon beszélni és megértse a beszédet bizon sok neki történő beszédre van szükség. Ki erre az alkalmas? Hát persze, hogy a nő!
Kimutatták, hogy egy csecsemő az első három hónapban az alacsonyabb frekvenciákra, tehát a mélyebb férfi hangra figyel jobban, majd aután a magasabbakra, vagyis a nő hangjára. Ezért feltételezem, hogy a nyelvtanulási folyamat is ettől a ponttól kezdődik el. Feltételezem, hogy a nők hangja sokkal alkalmasabb a nyelvtanításra, mint a férfiaké.
Éppen ezen és hasonló okok miatt osztja ki a szerepeket a társadalom.
A nőre hárul a gyereknevelés jelentős része még most is a legtöbb családnál. Sajnos, bár már örömteli, hogy egyre gyakrabban látok babakocsit toló és a gyerekükkel játszó apákat.
A társadalom által kiosztott szerep pedig meghatározza az erkölcsöket is. Ha, egy nős megcsalja a férjét, mert akár éveken át nem elégítette ki őt, akkor kurvának nevezik az emberek. Ha, elhagyja a családját és a gyerekeit, akkor is. Ha, egy férfi teszi meg ugyanazt és ugyanazon ok miatt, akkor rá legfeljebb annyit mondanak, hogy felelőtlen. De, nincs a kurvához hasonló, férfiakra illő szó egy szótárban sem!
Oda akarok kilyukadni, hogy mivel jelenleg szinte az összes ország családmodellje erre a rendszerre alapul, ezért sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy érdemben változás álljon be.
Erre bizonyíték, hogy szinte az összes országban akkor, ha egy házaspár elválik és egy gyerekük van, akkor a bíróság szinte mindig az anya javára dönt a gyerkmek elhelyezését illetően. Csak akkor dönt az apa javára, ha az anya képességei, életvitele és lehetőségei nem teszik lehetővé számára a gyerek felnevelését.
Kiosztott szerepek. Ezért van az, hogy sok családban ma is az "asszonynak hallgass a neve!"
Ismerek egy családot, ahol egy fiú gyerek nevelkedett. Hét éves volt, amikor :az udvarom megfogott egy seprűt, hogy utánozza az anya sepregető mozdulatait. A nagyapja rá kiáltott:
"Dobod el! Az nem férfi ember kezébe való!"
Náluk a nő dolga a nőé, a férfi dolga pedig a férfié és nincs közöttük átjárás!