Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Ez egy ilyen szőkének nagy dicséret. Akkor ez azt jelenti, hogy csak szép emberek dolgozzanak recepciósként? Gondolom, kötelező a smink is. Az átlagos embereket rejtsük el, mondjuk legyenek telefonos munkakörben, ahol nem látszódnak?
nem zárja ki. csak nem tudok szexis, képzett meterológus nőrről. a szexis kinézett előny a munkaerőpiacon, gondoljunk a recepciós munkakörre. okosan kérdeztél vissza.
kétféle időjós van, a szexis nő, és aki tanulta a meterológiát. a szexis nő, hülye a témához, csak felolvassa amit eléraknak. biztos h szép tudomány a légköri jelenségek kutatása, megértése. pl. a mágneses tér fontossága
a szemétszállító cégek szelektíven gyűjtik, jövőre az üres sörösdobozt is visszaveszik 50 forintért. de ez édesmidegy, ha az államok, az óriáscégek, dőzsölnek. :D
Mindenki arra vágyik, hogy szép csendben elaludhasson, fájdalom nélkül, és akkor amikor ő szeretné. Én arra vágyom, hogy örökké éljek, és az agyam és a fizikumom maradjon fiatal.
És ha egy abszurd fordulatként ismét Lolamackónak születnél újjá, az nagyon gáz lenne? Innen az ismeretlen távolból ítélve a jelenlegi is teljesen rendben van. Leélve újra egy élet más közegben, de egy folyamatos 'déja vu' érzéssel? Ha újraszületnék, legszívesebben tengerimalac lennék az unokámnál. 🙂 Remek kis életem lenne.
Igen! Ez tökéletesen leírta amit érzek. Legyek pillangó! Legyek pillangó és akkor gyorsan vége lesz, aztán újjászülethetek, ha jó voltam, akár férfiként is, vagy újra pillangóként.
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! –
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.
Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünődve, –
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! –
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! –
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
Valami ilyesmire gondolsz?