Katonalány 2. rész

Gratulálok, ismét jó sorozatot írtál. Nekem Erdélyinek jó volt összehasonlítani az itteni katonáskodással.

Nagyon jó múltidéző történet. Várom a folytatást.

Ez nagyon jó.

Na egy ritka jófej előljáró.

Egy apró hiba. Keleti György 1994-1998 között volt Honvédelmi miniszter. Ekkor már régen nem elvtárs volt a megszólítás a Magyar Honvédségnél. Ez a megszólítás 1989 júliusában változott "bajtárs"-ra, majd rá kb. egy évre "úr"-ra.

Nagyon erős, stílusos emlékidézés. Megragadta az elvtársi idők hangulatát!

Szerintem a te írásaid előtt is sok előmunka van. Nekem a google nagyonb jó barátom és  itt is köszönöm meg Kexi utómunkálatát amivel ő is hozzáad a történeteimhez.

Bizony ez kellett volna, mert nehezen hihető, hogy egy a katonaságot messziről kerülő nő, ennyire precízen idézi fel az abban az időben a laktanyákban történteket. Én is elbeszélésekből, katonaélmények feleelevenítéséből tudok valamennyit a témáról. De ha ezt a történetet összevetem velük, kiderül, tökéletesen stimmel.

Sajnálom, de nekem nem jött be.

Az elejéről lemaradt, hogy köszönet a férjemnek aki felidézte az emlékeit és mesélte el nekem. Az érdem most az övé.

Ez a zsargon egyből visszaidézte bennem az 1980-81-es időszakomat. 🙂 Most egész nap  katonaság-"emléktapadásom" lesz. Jó, hogy valaki visszaidézte ezt a milliőt. Akkor nem volt egy álom, de 40 éve van miről mesélni.

Kevés ilyen pk volt a seregbe.

Nótánál az autentikus: Elvtársak! Lopni mennek? Ne suttogjanak!