Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Végre egy olyan történet, aminek van eleje, vége, és nem csak a szex körül forog, megvan annak is amegfelelő körítése. Részemről is ten points
1
Remete
2008. május 21. 10:25
#3
Kedves d! és Mások!
Először is köszönöm az elismerő szavakat!
Másodjára pedig… Igazatok van abban, hogy a kategorizálás, nem teljesen fedi a valóságot, de hát…
Ez egy hosszú, regényes történet. Kanyarog.
Be kell látni, hogy a történetet az írója nem kitalálja, csak lejegyzi. Mint a valóságban, úgy itt sem jó, ha állandóan belepiszkálok a szereplők sorsába. Nekünk sem kellemes, ha a deus ex machina, - az isteni akarat – állandóan beleszól a dolgainkba, ezért ezt én sem teszem meg a szereplőimmel. Nem is feladatom. Az író megalkotja a történet indításakor a szereplők jellemét, hátterét, viselkedésének fő motívumait, aztán ŐK élni kezdenek. Egyebet nem tehetek, mint, hogy lejegyzem a történetüket. Ha mást tennék, azzal elrugaszkodnék az életszerűségtől, ezt pedig nem akarom. Akkor sem, ha sokan adnak az átlagot lerontó egy pontot azért, mert a tizenöt éves fiúk és lányok, nem kezdenek dugni már az első órában. Ezek ilyen fiúk, és ilyen lányok. Nem az én kapott pontjaim érdekli őket, hanem a saját szájuk íze szerinti élet. A cselekmény indításakor valóban családi kategóriába esett a mese, de közben telt az idő, s fejlődtek a szereplők. Nem lehet, ennek megfelelően minduntalan átkategorizálgatni a történetet, mert akkor két, vagy három helyen kellene keresgélni a folytatásokat. (Még sok kanyar vár ránk a befejezésig) Bevallom, hogy magam is hibás vagyok abban, hogy kissé bugyután kezdtem tördelni, és számozni a fejezeteket, ezzel még a szerkesztők dolgát is megnehezítettem, de menet közben ezen sajnos már nem tudok változtatni, bármennyire is szeretném. Emiatt nem könnyű megfelelő sorrendbe rakni a folytatásokat, de érdemes, ezek nem különálló epizódok, mint egy szappanoperában, hanem szorosan egymáshoz tartozó, és időrendileg is egymást követő fejezetek.
Remélem, ezekkel a gondokkal együtt is, kellemes olvasmányt adok azoknak, akik ki tudnak egyezni ezzel a fajta hosszabb, és regényesebb történettel, - regénnyel.
Köszönöm a figyelmeteket, és további jó olvasást kívánok mindenkinek, akinek tetszik a leírás, amely a szereplők életpályájának alakulását tartalmazza!
Remete.
1
d.
2008. május 21. 08:21
#2
Hmmm. Ez egyre jobb és jobb. Már nagyon várom a folytatást. Csak szerintem ez már nem családi kategória. De akkor is messze felülmúl mindent amit eddig olvastam.:)) Csak így tovább
Részemről is ten points
Először is köszönöm az elismerő szavakat!
Másodjára pedig…
Igazatok van abban, hogy a kategorizálás, nem teljesen fedi a valóságot, de hát…
Ez egy hosszú, regényes történet. Kanyarog.
Be kell látni, hogy a történetet az írója nem kitalálja, csak lejegyzi. Mint a valóságban, úgy itt sem jó, ha állandóan belepiszkálok a szereplők sorsába. Nekünk sem kellemes, ha a deus ex machina, - az isteni akarat – állandóan beleszól a dolgainkba, ezért ezt én sem teszem meg a szereplőimmel. Nem is feladatom. Az író megalkotja a történet indításakor a szereplők jellemét, hátterét, viselkedésének fő motívumait, aztán ŐK élni kezdenek. Egyebet nem tehetek, mint, hogy lejegyzem a történetüket. Ha mást tennék, azzal elrugaszkodnék az életszerűségtől, ezt pedig nem akarom. Akkor sem, ha sokan adnak az átlagot lerontó egy pontot azért, mert a tizenöt éves fiúk és lányok, nem kezdenek dugni már az első órában. Ezek ilyen fiúk, és ilyen lányok. Nem az én kapott pontjaim érdekli őket, hanem a saját szájuk íze szerinti élet.
A cselekmény indításakor valóban családi kategóriába esett a mese, de közben telt az idő, s fejlődtek a szereplők. Nem lehet, ennek megfelelően minduntalan átkategorizálgatni a történetet, mert akkor két, vagy három helyen kellene keresgélni a folytatásokat. (Még sok kanyar vár ránk a befejezésig)
Bevallom, hogy magam is hibás vagyok abban, hogy kissé bugyután kezdtem tördelni, és számozni a fejezeteket, ezzel még a szerkesztők dolgát is megnehezítettem, de menet közben ezen sajnos már nem tudok változtatni, bármennyire is szeretném. Emiatt nem könnyű megfelelő sorrendbe rakni a folytatásokat, de érdemes, ezek nem különálló epizódok, mint egy szappanoperában, hanem szorosan egymáshoz tartozó, és időrendileg is egymást követő fejezetek.
Remélem, ezekkel a gondokkal együtt is, kellemes olvasmányt adok azoknak, akik ki tudnak egyezni ezzel a fajta hosszabb, és regényesebb történettel, - regénnyel.
Köszönöm a figyelmeteket, és további jó olvasást kívánok mindenkinek, akinek tetszik a leírás, amely a szereplők életpályájának alakulását tartalmazza!
Remete.