Miért is vagyok leszbikus?

A témához tartozó történet:
Arletta
26 171 karakter
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mr Nice Guy
2003. január 12. 03:01
#26
Hm, szóval az ágyban mind csúnya szexmániás állatok vagyunk mi férfiak.

Arletta, sajnálom ami történt, meg azt is, hogy így érzel, és nem akarlak lebeszélni a leszbikusságról, biztos vagyok benne, hogy lánnyal legalább olyan jó, mint fiúval. De ez azért eléggé fájt... az általánosítás legalább annyira, mint az, hogy a meglepően jó fogalmazás ellenére ennyire meggondolatlanul nyilatkozol.

Egyébként, mindenkinek a maga személyes pokla...
1
Gabesz
2003. január 12. 03:01
#25
Kedves Arletta!
Biztosan megkeseredtél már a férfiaktól,
de kicsit felidegesített, hogy az mainpage-n ilyen felirat olvasható.
Kérlek legközelebb ne a "minden", hanem
a sok, v legtöbb szót használd. Köszi!
1
somebody
2003. január 12. 02:40
#24
Kedves Arletta!

Úgy láttam te is ezt a megszólítást használod. Először is ugyanilyen jó, ha az csinálja neked, akit szeretsz. Legyen az nő, vagy pasi. A te esetedben már csak nő jöhet szóba, de ne ess abba a hibába, amibe Ancsa esett a leírásban. A csalódást hazugsággal próbálta meg enyhíteni "igazán gyöngéd és figyelmes csak egy másik nő tud lenni."
A mondat helyesen:"igazán gyöngéd és figyelmes csak az tud lenni a másikhoz, aki szerelemből szereti"
Csak az képes önzetlenül adni, aki igazán szeret. Ilyen pedig létezik pasiban is és nőben is.
Ancsa véleményem szerint kihasznált téged. Kihasználta a sebezhetőséged, és bár ezt nem bántad meg, de attól még ez se szép dolog. Legalább is a leírásból az derül ki, hogy csak a szexet kereste, mert nem voltak előzményei a dolognak. Olyanok mint pl. hogy régóta figyeltétek egymást stb.
Egy általában vett párkapcsolatnál, a fiú udvarol a lánynak. Ezt eddig egyik leszbi leírásnál nem láttam, csak az egymásnak estünk rész volt az első. Olyan sokat nem olvastam, de max. annyi volt megjegyezve, hogy "már régóta feltünt hogy milyen szép, de..."
Az udvarlás a legizgalmasabb rész pedig az egészben, annak ellenére, hogy a pasik sokszor pofára vannak ejtve. Ezt nem sokan gondolják így, pedig a hódítani akarás ott van bennünk. Nőkben, pasikban egyaránt. Valljuk be imádjuk, amikor a másikban felkorbácsoljuk a szenvedélyt irányunkba. Sok pasi és nő ezt játéknak tekinti, pedig mély sebeket lehet ilyennel ejteni.
Sok mély gondolat után biztos vagyok, hogy rengetegen vannak ellene, amit írtam. De sokan gondolják azt, hogy igazam van.

üdvözlettel: somebody
1
Arletta
2003. január 11. 14:04
#23
Kedves Pepe!
Örülök, hogy tetszett. Amint már jeleztem, írom a folytatást, úgyhogy csak a Törté-Net szerkesztőségétől függ, olvasol-e majd mást is tőlem. Könyv azért nem lesz belőle (nem a nemlétező cenzúra miatt, hanem mert annyi energiát nem akarok belefektetni), de még néhány történet biztos.

Kedves Ridick!
A végét már nem olvastad el? Igen, feküdtem le fiúval. Olyannal is, aki kedves, figyelmes volt. Mégsem jött be. Nem véletlenül maradok a lányoknál!

Kedves Maci!
Igen, annak éreztem. Ezzel természetesen nem azt akartam mondani, hogy az vagy, de a szöveged olyan volt.

Arletta
1
Maci
2003. január 11. 01:02
#22
Kedves Arletta!
Nagyon sajnálom,ha macsó dumának érezted a hozzászólásomat.Tulajdonképp csak azt akartam mondani,amit már sokan mások is,hogy vannak más fajta férfiak is, nem csak amilyennel Te meg a barátnőd találkoztatok.Nekem semmi bajom a leszbikusokkal,csak sértőnek érzem az általánosítást.Visszatéríteni sem akarlak sehova.Mindig maximálisan odafigyeltem ágyban és ágyon kivül is a társamra,és sajnálom,hogy neked nem ilyen volt az első,meghatározó élményed.
1
Ridick
2003. január 11. 00:50
#21
szerintem ezt a témát majdnem kivestétek mire elolvastam...:-) de tényleg nekem is leég a bőr a képemről hogy vannak olyan férfiak akik igy "megerőszakolnak" egy nőt...egy kérdésemre mongyuk nem találtam választ hogy fiuval lefeküdtél már?????mert szerintem is vannak olyan férfiak akik odafigyelnek a partnerükre(én is órákig szeretm kényeztetni a partnereimet mielőtt még bármit is betennék nekik)de aki ilyen határozott mint te hogy csak lánnyal[lány-nyal:-)]élvezed a szexet és férfi szóba sem jöhet azon tényleg nem lehet változtatni mert itt már nem betegségről beszélünk v. psychiátriai gondokról hanem egy berőgződésről...legalábbis szerintem...ez olyan mint ha egész életében jobb kezes lenne és az élete vége előtt bal kezes akar lenni kényszerrel mert ő nem akarja...de min1 ez az én véleményem de azért a történet jo volt az elej meg kicsit elszomorító...remélem kevés csaj él át ilyet mint te...
1
Pepe
2003. január 11. 00:28
#20
... a jövőben pedig megtanulok olvasni és írni helyesen :) ... nem regény, hanem novella, bocs :)
most tanulok :D
1
Pepe
2003. január 11. 00:21
#19
Szerintem ebben semmi hiba sincs, a történet eleje tényleg rossz, de nem írás szempontjából, hanem hogy vannak olyan emberek, akik ezt képesek megtenni. Részemről a történet 10-es :) és valahol azért jó érzés, hogy nem ennek alapján ítéled meg férfiakat. Végtére is mindenki tudja, hogy önmagának mi a jó, de én azért maradok a hetero vonalon, valahogy a homo nem izgat ... akár szó szerint is, abban valahogy nem látok fantáziát. Szerintem kicsit csiszolva, kibővített történettel nyugodtan lehetne könyv is belőle, de egy kisebb novella biztosan :)... mondjuk egy cenzor nem tudom mit szólna hozzá :))
Mind1, csak annyit, hogy nekem tetszett :) Maradj önmagad, remélem még olvashatok tőled hasonló hangvételű "kis önéletrajzi regényt" :)
1
Arletta
2003. január 10. 22:22
#18
Nagyon kérek mindenkit, aki a jövőben hozzászól a fórumhoz, hogy ne is próbáljon meg engem "viszzatéríteni" a férfiakhoz. És azt is felesleges magyarázni, hogy vannak más férfiak is, mint amilyenekkel eddig találkoztam. Tudom, hogy vannak, de engem nem érdekelnek. Egy ilyen önéletrajzi novellában természetesen nagyon sok minden nincs leírva, elsősorban azért, mert figyelembe vettem az oldal elsődleges profilját.

És egy jó hír mindenkinek, akinek tetszik: írom a következőt!
1
Arletta
2003. január 10. 22:16
#17
Kedves CriTiCaL!
Én nem mondom, hogy minden férfi "undorító állat", azt sem, hogy nincsenek kedves, rendes, figyelmes, szexuális élményt adni tudók köztük. Én csak azt mondom, hogy nem találkoztam ilyennel. De azt már tapasztalatból tudom, hogy társ csak az lehet, akivel ágyban és ágyon kívül is jól megértjük egymást. És ilyet csak nőben találtam; az első csak nővel sikerült, a második viszont már nem egy férfival is. Nem tartozom azok közé a leszbik közé, akik csak akkor hajlandók férfival szóbaállni, ha valamiért muszáj (pl. kolléga, stb.), a baráti körömben elég sok férfi is van.

Kedves Mack!
Azt hiszem, az előző mondatok kicsit neked is válaszolnak. És kösz, ha úgy érzed, tanultál tőlem valamit.

Kedves Walaki!
Pontosan értem, mire gondolsz, de az, amit CriTiCal-nak írtam a társról, neked is szól.

Kedves Kondosbea!
Kösz a véleményed, örülök, hogy egy lány is megszólalt a fórumban. És az még tetézi az örömömet, hogy ő is leszbi!

Kedves LILiom!
Köszönöm a sajnálatot is, a dícséretet is.
1
LILiom
2003. január 10. 20:58
#16
hmmm...picit rossz a sztori eleje..sajnállak is érte nagyon...

de a többi rész jó...
1
Kondosbea
2003. január 10. 20:42
#15
Szerintem nem kell elítélni Arlettát azért, mert leszbikus. Én is az vagyok, pedig engem még trauma sem ért, úgyhogy szerencsésebb vagyok. Voltam fiúval is, de szerintem nem veszített semmit. És a történet is szuper.
1
Walaki
2003. január 10. 15:08
#14
Kedves Arletta! Ha ezt tényleg komolyan gondolod, akkor nem csak "a szexet" kellene kipróbálni egy fiúval. Ismerd meg legalább annyira, mint a szobatársnődet 3-4 hónap alatt és utána _közösen_akarva_ feküdjetek le. Ez olyan, mintha egy fiú a diszkócicás kalandjai után lekurvázná a többieket is (mielőtt erre a mondatra válaszolsz, számolj tízig, és gondold végig mégegyszer).
1
Mack
2003. január 10. 11:57
#13
Egyetértek CriTiCal észrevételével, szerintem sem a macho férfi az igazi figyelmes társ (nem csak szerető értelemben). Viszont én egyáltalán nem venném rossz néven Ancsi megállapítását (Arletta tolmácsolásában), mert ha tényleg igaz, hogy a férfiak többsége önző, erőszakos, ez csak javítja a figyelmes kisebbség - CriTiCaL és én :-) - pozícióját, megbecsülését.
Arletta: kitűnő volt a történet! Mert azon túlmenően, hogy izgató volt, tanított is valami újat a nőkről. Ez pedig még a toplistás történetekről is alig mondható el...
1
CriTiCaL
2003. január 9. 16:34
#12
Kedves Arletta!
Lehet, hogy az "igazi férfi" macsó dumának számít, de szerintem csak azért mert valahogy mindenki azt hiszi, az az igazi férfi aki jól beteszi és hatalmasakat fröcsköl...egyet értek, hogy ez gyomor forgató. De talán az is lehet "igazi férfi" aki véletlen sem ilyen. Sajnálom ami veled történt és hogy ilyen "remek" bátyád volt..hidd el, megértelek, mert a barátnőm is mondjuk úgy, hogy nem önszántából vesztette el a szűzességét. (A mai napig önfeledten szoktunk szeretkezni és a kezdeti félelmei, bizonytalansága, előítéletei már majdnem teljesen eltűntek...igaz nem teljesen pedig 2 éve vagyunk együtt, de türelem rózsát terem...) És sajnálom, hogy nem sikerül találnod olyan fiút/férfit akinek meg lett volna a türelme, figyelmessége és esze, hogy meg tudja mutatni, hogy egy férfival is lehet fantasztikusakat szeretkezni, ami tényleg arról szól, aminek hívják. Igaz ennek is ugyan az a vége mint a "dugásnak" de a minősége merőben más (Majdnem olyan jó mint egy nővel:)). Ezért kérlek, hogy ne ítélj el (és ez üzenet minden leszbikus hölgynek) minden férfit, hogy velük nem jó, mert ez nem igaz. Ha így lenne már kihalt volna az emberiség:) Nem mondom, hogy keress magadnak egy olyan fiút aki a nőt látja benned és nem a vágyainak kielégítésére szolgáló eszközt, de ha találkozol hasonlóan járt lányokkal, szerintem próbáld nekik elmesélni, hogy ettől még nem minden férfi egy undorító állat.
Viszont az is igaz, hogy ha a férfiakkal csak kalandjaid voltak és nem érezted azt soha, hogy talán ki kéne próbálni pár hónapig együtt lenni, akkor valóban kicsi esélyed volt rá, hogy olyas valakivel feküdj le, aki törődik a másikkal. Persze ez alól is vannak kivételek!
Bocs mindenkitől, hogy ennyit ugattam, csak nem szeretem azt hallani, hogy minden férfi csak azt akarja, egytől egyig szemét állatok és képtelenek normális életet nyújtani bármilyen téren egy nőnek.
1
Arletta
2003. január 9. 15:31
#11
Kedves "Egy srác"!
Naplót soha nem vezettem. A stílus valószínűleg azért egységes, mert most, egyszerre írtam le az egészet. Azt nem mondom, hogy a párbeszédekben minden szó egész pontos, de a lényeg az elhangzottakban az, ami le van írva. Az élőbeszéd meg úgyis mindig egy kicsit szabadabb a leírt szövegnél. A memóriám egyébként nagyon jó, sokszor olyan dolgokra is tisztán emlékszem évekkel később, amikre a legtöbb ember már pár hét múlva sem tud.

Kedves Maci!
Az ilyen "igazi férfi" típusú macsó szövegektől nemcsak az én gyomrom fordul fel, hanem elég sok (heteroszexuális, nem leszbikus!) nőismerősömé, barátnőmé is.

Kedves Kata!
Köszönöm az együttérzést és a megértést! Ami a börtön illeti, igazad van, de hát akkor még túl fiatal is voltam, tanú sem volt... kicsit féltem is mostohaapámtól meg mostohabátyámtól. Szóval hallgattam. Az, hogy egy pasas nem lehet odafigyelő, figyelmes, nem az én véleményem volt egyébként, hanem Ancsié. Annyiban azért igaza volt, és kicsit te is alátámasztod, hogy én még nem találkoztam eggyel sem, de nem is fogok. És ilyen típusú megerőszakolásban biztos nem lesz részem a jövőben. Az persze előfordulhat, hogy többen durván megerőszakolnak, de ennek a legtöbb nő ki van téve, ha kívánatos.

Arletta
1
Kata
2003. január 9. 13:03
#10
Megdöbbentő! Már a sztori eleje... Ha ez igaz, akkor elárulom, hogy a kedves fiatalember igen hosszan elnyúló börtönben letöldendő szabadságvesztést kapott volna, ha ezt valaki megtudja, és bejelenti.
Abban nem osztom a véleményedet, hogy nincs gyengéd odafigyelő férfi, mert meg lehet találni, de igen kevesen vannak. A hajlam mindenkiben benne van, hogy saját neméhez vonzódjon, de ez általában gyermekkorban és kamaszkorban alakul ki. Mint olvashatjuk pont ebben a kritikus időszakban történt a testvérrel az aktus. Ez valóban meghatározta a továbbiakakat, bár az én véleményem az, hogy emellett nem is nagyon van szükség genetikai elváltozásra. Amit egyébként több tudós vitat. Ettől függetlenül nem elítélendő a nemi hovatartozásod, sőt nagyon bátor nőci vagy, hogy fel mered vállalni! Ezért, és azért mert túlélted a bátyád szexuális közeledését és nem maradtak vissza maradandó testi vagy lelki sérülések, minden tiszteletem a Tied. Bár én biztos nem hagytam volna a bátyámat, de ez az anya és nő hiányának is betudható a családban. Remélem hasonló élményekben nem lesz további életed során részed.
1
Maci
2003. január 9. 00:32
#9
A történet maga nem rossz,de az alábbi sorok miatt adok 2 pontot "Egyetlen férfi sem képes arra, hogy jobban figyeljen a partnerére, mint saját magára. Hogy ne a saját örömével törődjön, hanem a másiknak okozzon gyönyört. Hogy figyeljen arra, mi is jó a másiknak, mit kíván, mit szeret. Erre csak nő képes"
Aki ilyet mond,nemtalálkozott még igazi férfival.
1
Egy srác
2003. január 8. 19:55
#8
Szia Arletta! hm érdekes történet engem csak az érdekel hogy naplót vezetsz hogy ilyen pontosan fogalamaztad meg a párbeszédeket? Mert szereintem jó pár éves lehet a dolog plusz úgyan olyan gyerekes voltál egyetemen mint fiatalon mert nem változott a stílus.És hogy gimnáziumban/középiskolában ne lett ovlna barátnőd aki nem beszélt a szexről na mindegy 2 pontnál tőbbet nem tudok rá adni mert túl sok benne a pontos részlet vagy neked van tökéletes memeoriád vagy irtó jó fantáziád :)
1
Arletta
2003. január 8. 16:46
#7
Kedves Groak!
Voltam szexuálpszichológusnál, javult is egy kicsit a helyzet, de ma is a nők jelentik a gyönyört.

Kedves HerbertWest!
Igaz, amit írtál, vannak genetikusan homoszexuális emberek. És vannak, akik valamilyen élmény (negatív vagy pozítív) hatására lesznek azok. Én azt hiszem, az első csoportba tartozom, a trauma csak "rásegített". A javaslatoddal nem értek egyet, mindent összeszámolva azért nem negatív a mérleg, ami mostohaapámat és bátyámat illeti. Igaz, nem is túlzottan pozitív.

Kedves TheChronic!
Nem kell kezelésbe vedd a mostohabátyámat, megteszi a felesége. Egy hárpiát sikerült elvennie, aki pokollá teszi az életét. Tulajdonképpen sajnálom egy kicsit, ennyi rosszat azért nem érdemelt.

Mindenkinek köszönöm az itt leírt és/vagy pontokban megnyilvánuló véleményét. Ígérem, ha lesz időm és kedvem, írok még az életemről.

Arletta
1