A+ A-

Észrevétlen szerelem 2. rész

Fordtás
Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.
- Jessica? - hallatszott sürgető hangja.
Felálltam az asztalomtól és besiettem Diane irodájába. Ő felnézett rám és kikapcsolta a telefonját.
- Visszajelzett már az értékbecslő? Szükségem lenne az anyagaira.
- Nem hinném - ingattam a fejem. - Hadd ellenőrizzem az e-mailokat! - rohantam vissza az asztalomhoz, de nem érkezett új mail.
- Nem, már megmondtam - magyarázott Diane ingerülten a telefonba, amikor visszaértem. - Nem írhatjuk alá a szerződést, amíg az értékbecslő nem végez. Nem fogom megengedni senkinek a részünkről, hogy vakon írjon alá bármit is. - Reménykedve pillantott fel rám, én viszont csak megcsóváltam a fejem. Ő csak a fogát szívogatta és olyan szavakat tátogott, amiket esze ágában se volt hangosan kimondani.
- Nem - szólalt meg ismét. - Maga nem figyel rám... Mi nem... igen... nem... Rendben. Ez talán működhet. Ebben megegyezhetünk? - Aztán a szemei elkerekedtek. - Úton van? Ugye csak viccel? Én nem engedhetem...
Türelmesen vártam, hátha szüksége van még valamire. Azon kaptam magam, hogy várakozás közben a széket bámulom a háta mögött, és az emlékek elöntötték az elmémet.
Hirtelen észrevettem, hogy nekem jelez, úgyhogy ismét rá összpontosítottam a figyelmemet.
- Igen - mondta. - Addigra kész leszünk. A konferencia helyiségünk megteszi. Igen. Rendben. - Azzal letette a telefont és idegesen mordult egyet.
- Mi a gond? - kérdeztem.
- Az a seggfej fel akarja rúgni a megállapodást - sóhajtott, hátradőlve a székében és a homlokát dörzsölgette. - Összeraktak egy új megállapodást és a véleményemre kíváncsiak. Már úton is vannak. Tíz perc múlva találkozunk lent.
- Tíz perc múlva? - rökönyödtem meg.
- Tudom, a fenébe is! - morogta. - Utálom az utolsó percben összehozott megbeszéléseket.
- Kész leszel addigra? - kérdeztem, és talán az agyam mélyén megcsillant egy kis reménysugár is. - Az ügyfél nem sokára itt lesz. Ez nem épp egy könnyű helyzet.
- Igen - válaszolta, hirtelen előbukó aggodalmassággal. - A múltkor sem voltak túl boldogok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.12 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 tomi19 2014. 12. 26. péntek 20:32
Jóféle jöhet a folytatása 10 pont.
#7 listike 2014. 12. 24. szerda 12:18
Várom a folytatást.
#6 veteran 2014. 12. 11. csütörtök 15:27
#5 zsuzsika 2014. 12. 11. csütörtök 08:17
Jó.
#4 papi 2014. 12. 11. csütörtök 07:47
Nagyon aranyos
#3 Rinaldo 2014. 12. 11. csütörtök 06:56
Szuper.
#2 A57L 2014. 12. 11. csütörtök 06:29
Egynek elmegy.
#1 Törté-Net 2014. 12. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?