A+ A-

Olvadó jéghegy 3. rész

Rémülten nyakig merült a vízbe és a fal felé fordult. Mint a lándzsa, oly erővel állt belém a bizonyosság, hogy mindent elrontottam. Összekavartam a szokásos menetet és elriasztottam a vadat. Hebegve próbáltam kikászálódni a több mint kellemetlen helyzetből.
- Ne haragudj - mondtam - azt hittem már, hogy belefulladtál.
Lassan közeledtem, tenyeremet nyugtatólag magam előtt tartva. Ő a szűkös térbeli lehetőséghez képest bújt a falhoz. Kissé oldalazva közeledtem, közben duruzsoltam, mint a befűtött kályha:
- Hidd el, nem akartam rosszat. Az van, amit te akarsz, csak meg akartam bizonyosodni... - leültem a kád peremére. - Meg akartam bizonyosodni, hogy nincs semmi baj. Ez talán csak nem baj?! - próbáltam hihetően hitetlenkedni. Fesztelennek szánt mozdulattal jobb kézzel a kádra támaszkodtam, aztán mégis inkább a combomra helyeztem a tenyerem.
- Ööö... - mondtam, és krákogtam hozzá. - Látom, rendben vagy. Vagyogatsz, hisz nyilván zavarban vagy. Ami az én hibám.
Aztán mégis hárítottam a felelősséget: - Ezért is biztosítok fürdőhabot.
Biztosítok! - mintha hoteltulajdonos lennék, gondoltam magamban bosszúsan.
- Hisz így nem látok semmit, ami nem ad okot az aggodalomra - gabalyodtam bele egy mondatba, és nyomatékul fölemeltem a mutatóujjam. De nem azt nézte. Hanem lejjebb. Nem, a mellkasom nem lehet, gondoltam, nem domborodik az ingben. Lejjebb vándorolt a tekintetem, és akkor vettem észre, hogy a nagy sietségben és izgalomban elfelejtettem elpakolni a farkam. Pillanat alatt fülig vörösödtem, a magabiztosságom is elillant. Ügyetlen mozdulatokkal próbáltam legalább utólag a nadrágomba tuszkolni. Elfelejtettem addigra már, hogy az eredeti cél éppen az volt, hogy előkerüljön, és jó sokáig ott is maradjon. Húztam volna föl a sliccet, de az ingem csücske minduntalan beakadt...
- Hagyd csak - mondta hirtelen. Lesütötte a szemét. - Úgy értem, hagyhatod - hadarta. - Nem zavar. Egyáltalán - dacosan a szemembe nézett. - Ahogy érzed. Nem érdekel. Egyáltalán - és megint elkapta a tekintetét. Ujjheggyel borzolta a víz színét, és lassan följebb csúszott a kádban. Épp csak annyira, hogy mellbimbói a szelíd hullámokon ringtak. Pontosabban csak sejteni lehetett, hogy félig - meddig kiemelte a bimbóit, mert hab tapadt a mellére. Csupán a lejtő elejét lehetett tisztán látni. Mellkasán a nap volt kelőben. Talán az izgalomtól piroslott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.79 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 16. szerda 15:00
Folytazsd!
#6 zsuzsika 2015. 11. 23. hétfő 09:10
Nem rossz.
#5 Bikmakkocska 2012. 11. 12. hétfő 12:20
Piszok jó. Folytasd!
#4 genius33 2012. 03. 2. péntek 21:25
Elmegy egynek smile Nemrossz.
#3 x124 2012. 03. 2. péntek 21:04
hát...
#2 Rinaldo 2012. 03. 2. péntek 07:30
Nem volt rosz.
#1 Törté-Net 2012. 03. 2. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?