Zsófi és nevelőapja 4. rész - Osztályfőnöknővel

– Hallo.

– Jó napot kívánok, Török Kinga vagyok, Zsófi osztályfőnöke.

– Jó napot, Verlucz Richárd, Zsófi édesapja. Baj van?

– Hát igen, úgy is mondhatnám. De nem komoly csak Zsófi viselkedésével vannak gondok az iskolában, de szeretném ezt személyesen megbeszélni Önnel, mikor látogathatom meg Önöket?

– Bármikor, akár most is ha a tanárnőnek megfelel. – válaszolta Richárd arra gondolva hogy még csak délután 18. 00 óra van, nem kései időpont.

– Nagyszerű, akkor húsz percen belül ott vagyok Önöknél, ugye a Szigetvári téren laknak?

– Igen, az 5-ös szám alatt, csöngessen és ajtót nyitok.

– Rendben, nemsokára ott leszek.

– Várom.

– Zsófika! – hívta be a szobába a lányát Richárd.

Zsófi egy átlátszó fekete színű csipkeruhában volt a korábbi utasításoknak megfelelően nem volt felöltözve.

– Igen, apu? – nézett rá kérdőn Zsófi.

– Telefonált az osztályfőnöknőd Kinga. Azt mondta hogy most átjön mert bajok vannak veled az iskolában.

Zsófi elfehéredett de nem szólt semmit.

– Mi történt? Miért jön át a tanárnőd?

– Nem tudom. – hebegte Zsófi, holott jól tudta hogy mostanában egyre pimaszabbul viselkedett a tanárnő órái alatt, beszélgetett órán, levelezett és szemtelenül válaszolt a tanárnő kérdéseire.

– Szerintem te pontosan tudod, de nem baj ha te nem mondod el, a tanárnő mindjárt itt lesz, úgyis elmondja. Mindenesetre kivételesen vegyél fel egy nadrágot és egy pólót de ezt az átlátszó ruhát ne vedd le magadról! – utasította lányát Richárd. – Ákos mikor jön?

– Hét óra körül amikor végez az edzéssel.

– Jó. – válaszolta Richárd és kiment a konyhába, előkészített üdítőt, , apró sütit, hogy meg tudja a tanárnőt, ahogy ilyenkor az szokás.

Mire végzett, már csöngettek is és az ajtóban ott ált Zsófi tanárnője, aki egy fiatal csinos nő volt.

– Jó napot kívánok. – köszönt a tanárnő.

– Jó napot, fáradjon be. – invitálta őt be Richárd. – Kérem foglaljon helyet ahol kényelmes.

Az osztályfőnök leült a fotelba.

– valamivel? – udvariaskodott Richárd.

– Egy pohár kólát kérnék.

– Apró sütit?

– Köszönöm, talán később de térjünk inkább a tárgyra mert nem szeretnék sokáig zavarni.

– Igen? Mit művelt a lányom mert ő nem hajlandó mondani semmit.

– Nem? És most hol van?